CINK

Politika = Hazugság? 2022. szept. 16.

Akkor kezdjük saját magunkkal. Az hazugság, ha egy rég nem látott ismerőssel találkozol az utcán, akit láthatóan megviselt egy hosszú betegség, de te szívélyesen üdvözlöd, pár mondat erejéig kedélyesen elvagytok egymással, majd sietve búcsúzol. Te is tudod, hogy nem mondtad meg neki az igazat, miszerint eléggé lerobbant állapotban van és ő is tudja, hogy láttad az állapotát, de te eljátszottad a szerepedet...

mintha nem látnád, hogy baj van. Hány ilyen élethelyzet van naponta, amikor tapintatból, kegyesen maszatolunk, nem vagyunk őszinték, de ezek mind kegyes hazugságok, amelyekkel nem ártunk senkinek, sőt inkább kikerülünk fölösleges konfliktusokat, bár ismerek olyan embereket, akiket az éltet, ha konfliktust generálhatnak…

Nézzük viszont a politikát, amely valójában különböző szakmák furcsa keveréke, hogy aztán úgy adja el magát mindenkinek, mint az érte létező, dolgozó „szolgáltatás”, amely annyiban különbözik a többi szakmától, hogy ha akarod, ha nem, bizony igénybe kell azt venned. Ilyen szakma nincs több a földön, illetve egy mégis akad, a temetkezési vállalkozó. Bocs.

Miért van az, hogy közhelyként kezeli a társadalom nagy része azt a megállapítást, hogy a politikus hazudik. A válasz egyszerű, mert tényleg hazudik. Van, aki folyamatosan, van, aki tényleg komolyan gondolja a szakmáját, csak aztán hamar kiderül, hogy nem lehet mindig őszinte, de addigra a rendszer már bedarálta, és onnan „élve” már nem kerülhet ki, mert ha elmond minden igazat, akkor politikai hullaként lökik őt ki maguk közül a többiek.

Van-e esély a nem hazug politikára a felvidéki magyar közösségen belül, mi több, van-e esély az őszinte szóra és cselekedetre?

Ha 1998 óta valamiért lemorzsolódott a felvidéki magyar választók több, mint a fele, akkor annak egyik legnagyobb oka a tetten ért hazugság volt. Igen, sokat hazudtak az MKP politikusai a népüknek, mert a be nem teljesített ígértek, vagy már az ígéretek megnyirbálása is hazugság volt. Persze aztán a pálmát a Most-Híd vitte el, ahol a hazugságra épült a teljes párt és annak tevékenysége, amelyet különböző kreatív módszerekkel nyomtak le az egyre kevesebb választó torkán (a híres bélai ún. „tretia veta”, azaz harmadik mondat). Ugyanilyen hazugság volt az Összefogás párt megalakulása, amely semmi más nem volt, mint egy kiválásos, kívülről támadásos palotaforradalom az MKP ellen, egyetlen céllal, hogy a renegátok, szerkezetileg megerősödve és visszatérve átvegyék a pártban az irányítást. Persze nem az volt a baj, hogy át akarták venni a döntéshozó szerepkört (amely akkor részben sikerült is), hanem ahogyan azt, hazudva tették, ráadásul önző, törtető céllal, ahol a nép szerepe maradt a szavazó biodíszlet szintjén.

Most a Szövetség – Aliancia (agyarak, nemtetszések, égi egók) már sok-sok apró hazugság színes egyvelege. Kérdezem a politikusainktól, hogy mégis, mit gondolnak, hogy az a választói réteg, amelyik 1998 óta eltűnt, az most mégis minek a hatására kellene, hogy visszatérjen? Az ukrán docensünk, a szárnyas betét adományozás, vagy az öltönyben aszfalt előtt való pózolás, vagy a makulátlanul tiszta ruhában való mustkeverés, vagy a jótékonysági (khm) koncertek hatására fog sűrű sorokban vonulni az Aliancia színe elé?

Már bocsánat, de a nép leszarja ezt az egészet, mert ezekből a pitiáner, sok-sok egyéni hazugság mozaikkockákból kirakott absztrakt „alkotás” legalább annyira érthetetlen, nézhetetlen és fölösleges, mint egyes ultramodern haladár „művészeti” alkotás. Nem, hölgyeim és uraim, ez! nem! kell! a népünknek.

Akkor mégis, mi a francot találjunk ki? – jöhetne a jogos kérdés, amire az a válasz, hogy már eleve a kérdés feltevése jelzi azt, hogy mennyire nem érzik a néplelket és nem értik a dolgukat a jelenlegi politikusaink, ugyanis, ha már „ki kell találni” valamit, azaz összemérnökösködni, akkor megette a fene az egészet. Össze lehetett rakni önös szándékkal a szlovák népnek anno az ANO-t, vagy most az OLANO-t meg a Sme rodina-t, meg egyszer ki lehetett találni, és össze lehetett szerelni a magyar népnek is a Most-Hidat,

de még egyszer nem lehet ilyen fröccsentett szar termékkel átverni a felvidéki magyart.

Tudom, ez ellent mond a jelenlegi trendnek, ahol politikai pártokat pikk-pakk összeraknak az arra szakosodott guruk (lásd pl a Hlas), de a magyar közösség egy speciális társadalom a társadalmon belül.

Itt a jurtában élő felvidéki magyartól a világpolgár felvidéki magyarig minden megtalálható, és ezeknek a különböző értékrendek alapján létező csoportoknak már egyre kevesebb a közös érintkezési pontjuk, egyre nehezebb őket egy cél érdekében egy irányba állítani, pedig azok a bizonyos érintkezési pontok a legerősebbek és legfontosabbak az emberek, a felvidéki magyar emberek életében.

Itt vannak azok az erős kapcsolódási pontok a szemünk előtt, csak éppen a vaksi politikusaink nem látják azokat! Hát, ha nem látják, akkor már ne is lássák, mert ha én nem látom a tű fokát és nem tudom belefűzni a cérnát, akkor ne akarjak szabó lenni! Szóval az ilyen politikusnak, aki nem látja a lényeget,nem látja és nem érzi a népét, na annak vissza lehet menni kérem szépem „autófényezőnek”!

És akkor mi a megoldás, kérdezheti türelmetlenül a kedves olvasó, hiszen a sommás megállapításokból már tele vannak a fiókok.

Hamarosan kiderül.