AMMARHA!

Politikai káosz a szomszédban: a csőd szélén áll Románia 2026. okt. 9.

Az utóbbi időben sokan teszik fel a kérdést: mi is történik Romániában? Menet közben leállított és megsemmisített, majd megismételt elnökválasztás, elnökjelöltek jogi-adminisztratív alapú kizárása a versenyből, és az immár több mint 5 hónapja tartó folyamatos kormányválság.

Adódik a kérdés, mindezeket hogy engedheti meg magának egy olyan ország, amely gazdaságilag a csőd szélén tántorog, arról nem is beszélve, hogy a leghosszabb határral rendelkezik a háborúban álló Ukrajnával. A berepülő drónok mind a szárazföldön, mind pedig a tengeren immár mindennaposnak számítanak, és csupán a csodának köszönhető, hogy eddig nem követeltek emberáldozatot.

Gyorsan elmúltak a mézeshetek

Az Ilie Bolojan által vezetett, a 2025-ben megismételt elnökválasztást követően hatalomra kerülő kormány kevesebb mint egy évig élvezhette a parlamenti többség bizalmát. Romániában a kormányfőt az államelnök jelöli ki, szokás szerint a parlamenti pártokkal folytatott egyeztetéseket követően. Ezeknek a szerepe az, hogy kiderüljön, melyik jelölt mögött lehet a parlamenti többséget biztosítani. Úgy tűnt, hogy a rendkívül viharos belpolitikai időszak után – amikor az előtérben lévő politikai vezetők renoméja sérült, a szélsőséges, szuverenista erők pedig jelentősen megerősödtek – a Nyugat-barát román pártok a liberális (PNL) pártelnök Bolojan, a sikeres vidéki polgármester személyében találták meg az ideális miniszterelnököt.

Azonban amint a kormány előzetes ígéretéhez híven elkezdett népszerűtlen gazdasági megszorító intézkedéseket – adóemelések, közalkalmazotti bérek és nyugdíjak befagyasztása – bevezetni, a mézeshetek gyorsan elmúltak. Megjelentek a kormányon belüli törésvonalak, elsősorban a szociáldemokraták (PSD), valamint a PNL és az USR (progresszívak) között. A koalíció negyedik tagjának, az RMDSZ-nek az érdekei sok tekintetben a PSD érdekeihez állnak közelebb, de ők ritkán viszik kenyértörésig a dolgot.

Ki az igazi mumus Romániában?

Az országnban azok a pártok minősülnek Nyugat-barátnak, akik nem kritizálják nyíltan a brüsszeli fősodratú politikát, és nem hangoztatnak szuverenista elveket. Ez utóbbiak prototípusa a hírhedt AUR, amely párt nyíltan magyarellenes törekvéseit sem leplezi, de rajtuk kívül egyéb kisebb szélsőséges pártok is bekerültek a parlamentbe. Azonban az Európa-pártiak első számú ellensége mégsem a George Simion által vezetett AUR, hanem Calin Georgescu.

Ő az a párton kívüli politikus, aki szinte az ismeretlenségből érkezve jó eséllyel megnyerte volna az államelnök-választást 2024 végén, ha azt az akkori hatalom az alkotmánybíróság segítségével nem állította volna meg. A Georgescu-rejtély tisztázását az sem segíti elő, hogy a kampányával kapcsolatos állítólagos orosz beavatkozás vádját a hatalomnak azóta sem sikerült megkérdőjelezhetetlenül bizonyítani.

Jelenleg éppen letartóztatásban van és eljárás alatt áll, de nem a politikai szerepvállalásával kapcsolatosan, hanem köztörvényes bűnök vádjával.

A hívei által „messiásnak” és „mártírnak” tartott, kritikusai által „gurunak” gúnyolt Georgescu népszerűsége azonban egyre nő, amit tovább erősít a gyakran „csetlő-botló” karaktert öltő Nicusor Dan megválasztott elnökkel való párhuzamba állítás. Még ha Georgescut jogi-adminisztratív eszközökkel meg is tudják akadályozni abban, hogy választásokon elinduljon, nehezen képzelhető az ő támogatása nélküli, tartósan sikeres politikus a szuverenista térfélen.

Románia esetében azonban arra is érdemes rámutatni, hogy az „Európa-pártiság” és a „nyugati orientáció” nem szinonim fogalmak, mivel a progresszív román pártok meglehetősen kritikusak a Trump-adminisztrációval szemben. A republikánusokkal éppenséggel az AUR próbálkozik több-kevesebb sikerrel partnerséget kialakítani és bennük fajsúlyos nemzetközi támogatóra találni.

Annak pedig, hogy miért ennyire tartós a kormányválság, alapvetően a parlamenti matematikán alapuló okai vannak. A Bolojan kormányt egy alkalmi PSD–AUR-szövetség buktatta meg, azonban az ügyvivő kormány, csupán elenyésző mértékben szűkített jogkörökkel, addig marad pozícióban, amíg az új kormány meg nem alakul. Nicusor Dan államelnök a saját mandátumát úgy értelmezi, a választók azért választották őt, hogy Romániát semmilyen áron ne engedje eltéríteni a „nyugati orientáció” útjáról, tehát akadályozza meg Georgescu vagy az AUR hatalomra kerülését.

Ezért most az a helyzet áll fenn, hogy az országot egy olyan ügyvivő kormány irányítja, amely a parlamenti erőviszonyok alapján harmadik, negyedik és ötödik helyen álló pártokból áll, akik összefogva sem tudnak többséget alkotni.

Mi az a mexikói felállás?

Luca Nicolescu immár a negyedik miniszterelnök-jelölése az államfőnek, elődei vagy el sem jutottak odáig, hogy programjukat és miniszterjelöltjeiket parlamenti szavazásra bocsássák, vagy a szavazáson buktak el. A fennálló helyzet kísértetiesen hasonlít az úgynevezett „mexikói felállásra”, amely egy olyan patthelyzet, ahol mindegyik fél fegyvert fog a másikra. A csak „lightosan” nyugatiasnak tartott PSD stratégiai okokból nem hajlandó olyan kormányt támogatni, amelyben benne van a PNL vagy az USR, miközben nyíltan az AUR-ral való együttműködést sem vállalja fel.

Ennek számos oka van: egyrészt az AUR többnyire ugyanazért a szavazóbázisért küzd, mint amelyik hagyományosan a PSD-t támogatja, másrészt ha kormányra segítené az AUR-t, akkor európai szinten hasonlóképpen járna, mint 2000 februárjában az osztrák ÖVP, amely a Szabadságpárttal kötött koalíciót és „cordon sanitaire” mögé zárták.

A PNL és USR nem működik együtt sem a PSD-vel, sem pedig az AUR-ral, az RMDSZ pedig nem működik együtt a magyarellenes szélsőségesekkel. Hogy a kép még bonyolultabb legyen, az AUR elviekben nem zárkózik el a PSD-vel való közös kormányzástól, de csak abban az esetben, ha ő adja a miniszterelnököt, és a kormány vállalja, hogy az ő programjukat valósítja meg.

Ebben a helyzetben egyáltalán nincs könnyű dolga az államfőnek – akinek a jól ismert körülmények miatt – a legitimitása sem mindenki szemében egyértelmű. Eddigi három elbukott jelölése olyan személyekre esett, akiknek európai orientációja megkérdőjelezhetetlen, azonban reális esélye a megválasztásra valójában egyiküknek sem volt. AUR-os politikus jelölése eleve szóba sem jöhet, de a PSD-elnök Sorin Grindeanu jelölésétől is óvakodik, mivel esetében nem lehet teljességgel biztos abban, hogy valamilyen formában mégsem működnének együtt az AUR-ral.

A legfrissebb miniszterelnök-jelöltnek, a párton kívüli, diplomata és újságírói múlttal rendelkező Luca Niculescunak, akit legtöbben kompromisszumkész, művelt politikusnak tartanak, 10 napja van arra, hogy programját és minisztereinek névsorát a parlament elé terjessze. A jó francia kapcsolatokkal rendelkező volt párizsi nagykövet jelenleg Románia OECD-hez való csatlakozásának előkészítésével foglalkozó külügyi államtitkárnak legnagyobb erényeként említik, hogy nem megosztó, és belülről ismeri a román állam működését.

Gyengeségeként ugyanakkor azt emelik ki, hogy nem áll mögötte pártpolitikai támogatás, éppen ezért megválasztása esetén kiszolgáltatott lenne nem csak a pártoknak és az államfőnek, hanem a román politikában hagyományosan jelentős befolyással rendelkező különböző szolgálatoknak is.

Katasztrofális helyzetben a román gazdaság

Nicusor Dan már most is dönthetett volna úgy, hogy nem nevez meg újabb jelöltet, hanem elrendeli az előrehozott választások kiírását. Azonban ennek mind az ő, mind pedig az ország európai megítélése szempontjából rendkívüli kockázata van. A közvélemény-kutatásokban egyértelműen az AUR áll az első helyen, a dolgok jelenlegi állása szerint a szavazatok mintegy 40 százalékát szerezhetnék meg. Az sem zárható ki teljességgel, hogy a többi szélsőséges párttal közösen megszerezzék a kormányalakításhoz szükséges abszolút többséget.

Ugyanakkor ha ez mégsem következne be, és az AUR nem tudna „egyedül” kormányt alakítani, akkor minden bizonnyal maradna a jelenlegi patthelyzet, egy még jobban megerősödő AUR-ral. Annak ellenére, hogy a narratíva szintjén több párt (AUR, USR, PNL) is követelik az elnöktől az előrehozott választásokat, az igazából senkinek sem áll érdekében. Rendes választások 2028 második felében lennének, és addig a jelenlegi rendkívül nehéz gazdasági helyzetet semelyik politikai pártnak nem áll érdekében igazán nevére venni.

A PSD-nek azért nem áll érdekében az előrehozott választás, mert ebben az esetben rögtön realizálná azt a veszteséget, amelyet az AUR okozna neki. Az AUR abban bízhat, hogy egyedüli valódi ellenzéki pártként 2028-ig tovább erősödik, a többiek pedig talán abban bíznak, hogy a jó szerencséjük, esetlegesen az Európa-barát román szolgálatok által megtámogatva oda vezet, hogy a jelenleg megbonthatatlan monolitnak tűnő AUR veszíthet az egységéből és feldarabolhatóvá válik.

Addig is egy újabb kormányalakítási kísérletet követhetünk figyelemmel. Véleményem szerint valódi meglepetés lenne, amennyiben sikerrel járna. Hogy ha nem, akkor a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy újabb jelöléseknek és kormányalakítási kísérleteknek lehetünk tanúi. Ugyanakkor a legnagyobb esélye annak van, hogy a jelenlegi ügyvezető kormány fogja irányítani az országot egészen az alkotmány szerinti rendes választásokig.

Azonban ezért nagy árat fizet az ország, elsősorban gazdasági területen.

Románia feje felett Damoklész kardjaként lebeg az ország leminősítése és befektetésre nem ajánlott, junk kategóriába kerülése. Annak ellenére, hogy a rekordmagas költségvetési hiányon komoly reálgazdasági áldozatok árán – a növekedés 0 százalék körül várható – sikerült valamennyit faragni, az infláció júniusban még 10 százalék felett volt (augusztusban 6,3 százalék).

A rohamosan növekvő államadósság finanszírozásának költsége EU-s szinten a legmagasabb, 10 éves benchmark alapján 7,4 százalék, ami 1,6 százalékponttal magasabb, mint a magyaré. Közben a lakossági terhek egyre növekszenek, értelemszerűen csökken a fogyasztás, és mind több vállalkozás kénytelen tevékenységének korlátozása és elbocsátások mellett dönteni.

A politikai patthelyzet és a válság tartósnak ígérkezik, de ahogyan azt a románok önkritikusan mondani szokták, „Románia a minden lehetőségek országa”, ahol bármi és annak ellenkezője is megtörténhet.

A szerző az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány stratégiai igazgatója

Forrás: index.hu