RIA-RIA
Preisinger Sándor (is) a blokkoló embert keresi az északírek góljánál
2026. nov. 19.
Jól hangzik, hogy különböző mutatókban Magyarország jobbnak bizonyult Észak-Írországnál, ám a korábbi gólkirály, lapunk szakértője, Preisinger Sándor úgy látja, a remélt egyenes ági feljutás azért maradt el, mert a játékosok nem tanultak az Írország elleni két vb-selejtezőből, valamint a szeptemberi, belfasti Nemzetek Ligája-találkozóból.
Csak a győzelem jelentett volna kedd este közvetlen feljutást a magyar válogatott számára a Nemzetek Ligájában az A-ligába, ám hiába szerezte meg Varga Barnabás az osztályváltáshoz elengedhetetlenül szükséges gólt a 35. percben, Justin Devenny nem sokkal a második játékrész közepe előtt parádés lövéssel eltüntette csapata hátrányát, így Észak-Írország nyerte meg a csoportot és jutott fel a legjobbak közé. Sohasem derül ki, miként alakul a mérkőzés, ha Szoboszlai Dominik lövésénél a kapufa nem segíti ki a vendégeket az 5. percben, vagy ha a hajrában Schäfer András fejese bemegy, mindenesetre a szurkolóknak egy éven belül másodszor kellett átélniük a Puskás Arénában, hogy az ellenfél csap nagy ünneplést. Ott volt a lelátón a Nemzeti Sport állandó szakértője, Preisinger Sándor is, aki ezúttal is markáns véleményt fogalmazott meg a látottakról.
„Ha az egész sorozatot nézem, meglehetősen sok nehézséggel kellett megküzdenie a válogatottnak, elsősorban a kulcsemberek időszakos kiesésére gondolok… – mondta lapunknak az ötszörös válogatott korábbi támadó, az 1994–1995-ös NB I-es idény gólkirálya. – Új filozófia alapján indult el a csapat, hiszen korábban öt–kettő–hármas alapfelállásban futballozott az A-ligában, és az nagyon jól is működött, nemigen tudtak mit kezdeni azzal a hadrenddel az ellenfelek. A most véget ért sorozatban viszont elkezdődött a labdabirtokláson alapuló futball: az egyik oldalt – rendszerint a balt – feltöltötték, létszámfölény alakult ki, aztán jött a forgatás, ami lehetőséget kínált az ellenfél védelmének feltörésére. Az irány nem rossz, ám akadálya volt az elvárt eredményességnek, hogy a védekezés nem úgy működött, ahogyan azt mindenki szerette volna. Sajnos a szabad- és szögletrúgásokra, nagy bedobásokra nem voltak válaszok, és ez egyértelműen a játékosok egyéni felelőssége. Az nem fordulhat elő, hogy a tizenhatos előterében a kipattanón nincs ember! Az ilyen hibát egy írkocsma-szintű játékintelligenciával rendelkező csapat is megtorolja! A különböző mutatókban, adatokban lenyomta a csapat az északír válogatottat, de ott van az egyéni felelősség… Ha a Liverpoolban játszol, próbáld blokkolni a beadásokat, s ne nyolc-tíz méterre állj a beadó embertől. Tény, Kerkez Milos ment előre, küldte középre a labdákat – de mi lett belőlük? Azon is el lehet gondolkodni, ha a csapat megszerzi a nagyon is fontos vezető gólt, és tudja, milyen reakció jön az ellenféltől, miért nem áll vissza a három belső védős rendszerre, hiszen az korábban működött. Rendben, nem volt Willi Orbán, ugyanakkor Szalai Attilát be lehetett volna tenni birkózni a vendégek remek fizikai adottságokkal rendelkező támadójával, Osváth Attila és Kerkez Milos pedig mindig kiléphetett volna a beadó játékosokra. Úgy érzem, nem sikerült tanulni az előző három meccsből, amit Írország és Észak-Írország ellen játszott a válogatott, ezért lesz most pótselejtező az egyenes ági feljutás helyett.”
Tény, az északírek gólja előtt rossz volt a magyar válogatott védekezése, valamennyi mezőnyjátékos a tizenhatoson belül tartózkodott, míg a riválistól ketten is az esetleges kipattanó labdára vártak – drága árat kellett fizetni az emberek rossz elosztásáért. A szurkoló már csak ilyen, szeretné, ha a kedvencei hazai pályán a kapujához szegeznék az ellenfelet, ha lennének a mérkőzésnek olyan periódusai, amikor csak az a kérdés, mikor jön a gól, ám ehhez sokkal több minőségi beadásra, Varga Barnabás-szintű érkezésre lenne szükség.
Jól hangzik, hogy különböző mutatókban Magyarország jobbnak bizonyult Észak-Írországnál, ám a korábbi gólkirály, lapunk szakértője, Preisinger Sándor úgy látja, a remélt egyenes ági feljutás azért maradt el, mert a játékosok nem tanultak az Írország elleni két vb-selejtezőből, valamint a szeptemberi, belfasti Nemzetek Ligája-találkozóból.
Csak a győzelem jelentett volna kedd este közvetlen feljutást a magyar válogatott számára a Nemzetek Ligájában az A-ligába, ám hiába szerezte meg Varga Barnabás az osztályváltáshoz elengedhetetlenül szükséges gólt a 35. percben, Justin Devenny nem sokkal a második játékrész közepe előtt parádés lövéssel eltüntette csapata hátrányát, így Észak-Írország nyerte meg a csoportot és jutott fel a legjobbak közé. Sohasem derül ki, miként alakul a mérkőzés, ha Szoboszlai Dominik lövésénél a kapufa nem segíti ki a vendégeket az 5. percben, vagy ha a hajrában Schäfer András fejese bemegy, mindenesetre a szurkolóknak egy éven belül másodszor kellett átélniük a Puskás Arénában, hogy az ellenfél csap nagy ünneplést. Ott volt a lelátón a Nemzeti Sport állandó szakértője, Preisinger Sándor is, aki ezúttal is markáns véleményt fogalmazott meg a látottakról.
„Ha az egész sorozatot nézem, meglehetősen sok nehézséggel kellett megküzdenie a válogatottnak, elsősorban a kulcsemberek időszakos kiesésére gondolok… – mondta lapunknak az ötszörös válogatott korábbi támadó, az 1994–1995-ös NB I-es idény gólkirálya. – Új filozófia alapján indult el a csapat, hiszen korábban öt–kettő–hármas alapfelállásban futballozott az A-ligában, és az nagyon jól is működött, nemigen tudtak mit kezdeni azzal a hadrenddel az ellenfelek. A most véget ért sorozatban viszont elkezdődött a labdabirtokláson alapuló futball: az egyik oldalt – rendszerint a balt – feltöltötték, létszámfölény alakult ki, aztán jött a forgatás, ami lehetőséget kínált az ellenfél védelmének feltörésére. Az irány nem rossz, ám akadálya volt az elvárt eredményességnek, hogy a védekezés nem úgy működött, ahogyan azt mindenki szerette volna. Sajnos a szabad- és szögletrúgásokra, nagy bedobásokra nem voltak válaszok, és ez egyértelműen a játékosok egyéni felelőssége. Az nem fordulhat elő, hogy a tizenhatos előterében a kipattanón nincs ember! Az ilyen hibát egy írkocsma-szintű játékintelligenciával rendelkező csapat is megtorolja! A különböző mutatókban, adatokban lenyomta a csapat az északír válogatottat, de ott van az egyéni felelősség… Ha a Liverpoolban játszol, próbáld blokkolni a beadásokat, s ne nyolc-tíz méterre állj a beadó embertől. Tény, Kerkez Milos ment előre, küldte középre a labdákat – de mi lett belőlük? Azon is el lehet gondolkodni, ha a csapat megszerzi a nagyon is fontos vezető gólt, és tudja, milyen reakció jön az ellenféltől, miért nem áll vissza a három belső védős rendszerre, hiszen az korábban működött. Rendben, nem volt Willi Orbán, ugyanakkor Szalai Attilát be lehetett volna tenni birkózni a vendégek remek fizikai adottságokkal rendelkező támadójával, Osváth Attila és Kerkez Milos pedig mindig kiléphetett volna a beadó játékosokra. Úgy érzem, nem sikerült tanulni az előző három meccsből, amit Írország és Észak-Írország ellen játszott a válogatott, ezért lesz most pótselejtező az egyenes ági feljutás helyett.”
Tény, az északírek gólja előtt rossz volt a magyar válogatott védekezése, valamennyi mezőnyjátékos a tizenhatoson belül tartózkodott, míg a riválistól ketten is az esetleges kipattanó labdára vártak – drága árat kellett fizetni az emberek rossz elosztásáért. A szurkoló már csak ilyen, szeretné, ha a kedvencei hazai pályán a kapujához szegeznék az ellenfelet, ha lennének a mérkőzésnek olyan periódusai, amikor csak az a kérdés, mikor jön a gól, ám ehhez sokkal több minőségi beadásra, Varga Barnabás-szintű érkezésre lenne szükség.
VIDEÓN AZ ÉSZAKÍREK GÓLJA
„Amit játszani akart a csapat, nagyszerűen működött, jól fel volt építve, de… – folytatta Preisinger Sándor. – Hány jó beadás volt, mennyi kapu elé érkezés? Szoboszlai Dominik rendre jól adta be a labdát, Varga Barnabás érkezett is, más viszont nem… Márpedig ha ez a játék, igenis zúduljanak be az érkezők a megfelelő területre! Ha szögleteknél, bedobásoknál többször nem a megfelelő helyen van a játékos, az döntő hiba. Bizonyos esetekben vissza kell nyúlni ahhoz, ami már működött, így ha vezet a csapat egy-nullára, akkor arra is reagálni kell. Arra számítottam, a válogatott az ukránokkal lesz versenyben a csoport első helyéért, frusztráló megélni, hogy Észak-Írország amolyan iparos, segédmunkás futballal feljuthatott és nálunk ünnepelhetett. Persze ilyen a sport, nem feltétlenül a szimpatikus csapatnak kell a legjobb pozícióban végeznie. Róth Antal mondta annak idején, amire fel lehet készülni, készülj fel! Ami pedig a márciusi pótselejtezőt illeti: ha mindenki egészséges, mind a négy rivális ellen van ötven százalék esély a továbbjutásra – és igen, az is igaz, hogy jobb lesz olyan csapat ellen játszani, amelyik azért futballozni is akar.”
(Nemzeti Sport)
Piros 7es



