CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Putyin szerint nem ő a felelős a halottakért 2025. dec. 20.

Vlagyimir Putyin idén kihagyta az alkotmány szerint kötelező parlamenti beszédet, de a jól ismert, politikai kommunikációs szempontból jóval kényelmesebb műfajt nem: az Egyenes vonal című, nemzetközi sajtótájékoztatóval összevont lakossági fórum immár 22. alkalommal adott lehetőséget az orosz elnöknek arra, hogy saját keretei között értelmezze a háborút, a gazdasági helyzetet és Oroszország viszonyát a Nyugathoz.

A csaknem 4,5 órás rendezvény során Putyin több mint 80 kérdésre válaszolt, és a hangsúly egyértelműen a háborún és annak következményein volt. A válaszokból az is világosan kirajzolódott: Moszkva nem számol rövid távú lezárással, és az elmúlt évhez képest jóval kevesebb utalás hangzott el kompromisszumos megoldásokra.

A legtöbbet idézett mondat akkor hangzott el, amikor az NBC újságírója a további áldozatokért viselt felelősségről kérdezte az elnököt, különösen Donald Trump békekezdeményezéseinek elutasítása kapcsán. Putyin válasza tömör volt:

„Nem érezzük magunkat felelősöknek, mert nem mi kezdtük ezt a háborút.”

Ez az állítás jól illeszkedik az orosz hivatalos narratívába, amely a konfliktust nem 2022 februárjában kezdi, hanem hosszabb folyamat részeként értelmezi: a NATO keleti bővítésével, az ukrajnai belpolitikai fordulatokkal és a nyugati biztonsági garanciák elmaradásával. Ezt a megközelítést ugyan a nyugati főáramú politika nem fogadja el, de nem is teljesen ismeretlen a globális Dél vagy egyes európai politikai körök gondolkodásában.

Ebben a kontextusban érdemes értelmezni Orbán Viktor brüsszeli kijelentését is, miszerint „nem is világos, hogy ki támadott meg kit”. A magyar miniszterelnök megfogalmazása nyilvánvalóan nem jogi, hanem politikai állítás, amely arra utal: a konfliktus eredetéről és felelősségi láncolatáról Európán belül sincs teljes konszenzus. Ez a megközelítés illeszkedik Budapest eddigi stratégiájába, amely igyekszik külön kezelni a katonai realitásokat és a hosszabb távú európai érdekeket.

Putyin a beszélgetés során az uniós szankciókat és a befagyasztott orosz vagyon ügyét is élesen bírálta. Az EU által kezelt, mintegy 200 milliárd eurónyi orosz eszköz felhasználását „rablásnak” nevezte, és jelezte: Moszkva jogi eszközökkel fog fellépni. Ebben a kérdésben az orosz és a magyar álláspont – eltérő indoklással – látványosan közeledik, hiszen Budapest szintén ellenzi a vagyon felhasználását Ukrajna finanszírozására.

A gazdasági helyzetről szólva Putyin a megszokott stabilitási narratívát erősítette: növekvő GDP, alacsony munkanélküliség, emelkedő bérek. Ugyanakkor a műsor során elhangzottak olyan jelzések is, amelyek a háborús gazdaság árnyoldalaira utalnak: a költségvetés közel 40 százaléka katonai kiadásokra megy el, miközben az adóterhek emelkednek, és egyes ágazatokban egyre nagyobb a nyomás.

A belpolitikai kérdésekben – így a „külföldi ügynök” törvény kapcsán – Putyin következetesen tagadta, hogy Oroszországban rendszerszintű represszió zajlana. A törvényt technikai, átláthatósági eszközként írta le, amely szerinte nem korlátozza az érintettek jogait. Ezt az értelmezést a nyugati jogvédő szervezetek vitatják, ugyanakkor az orosz vezetés szemszögéből a szabályozás szuverenitási kérdésként jelenik meg.

Az Egyenes vonal idei kiadása összességében nem a béke előszelét hozta el, hanem inkább azt jelezte: Moszkva hosszú távra rendezkedik be. Putyin üzenete következetes: Oroszország nem érzi magát kizárólagos felelősnek a konfliktusért, és csak akkor lát lehetőséget új politikai korszakra, ha érdekeit – saját értelmezése szerint – tiszteletben tartják.

Hogy ez a megközelítés mennyire talál majd visszhangra Európában és a tágabb nemzetközi térben, az már nem Moszkván múlik egyedül.