SZOBORPARK

Rejtélyes funkciójú, impozáns római épület került elő Óbudán a szeszgyár alól 2026. aug. 25.

Budapest egyik legnagyobb lakótelep-építése zajlik az egykori Óbudai Szeszgyár területén. A területen már közel két évezrede is laktak emberek: korábban Mithras-szentély, most egy meghökkentő méretű épület romjai kerültek elő. A funkcióját egyelőre az Aquincumi Múzeum régészei is csak találgatni tudják, mert hasonlót sem Magyarországról, sem máshonnan nem ismernek. A felfedezés a nemzetközi tudományos közösség számára is izgalmas lehet.

– Kezdetben azt mondtuk, apszisos épület. Mostanában inkább toronynak hívjuk – mutat körbe Kostyál Gergely ásatásvezető régész.

Az óbudai Waterfront City építkezésén állunk, a hátunk mögött egy újabb lakótömb betonváza magasodik a toronydaruk erdejében. Az építési palánkon túl már állnak a lakótelep elkészült ütemei, az egykori Óbudai Szeszgyár (BUSZESZ) helyén felhúzott kilenc–tizenhárom emeletes épületek, közöttük keskeny sétány.

– Ha torony, akkor miért van itt ez a lépcső? Lehetett itt egy bejárat? – kérdezünk vissza.

– Ezekre a kérdésekre még nincs válasz. A lépcső egyébként egy későbbi építési korszakból való, mint maguk a falak – mondja a fiatal kutató.

Kostyál Gergelynek szerencséje van: ennyire érdekes és látványos római épületrom hosszú ideje nem került elő Budapesten. Még sokat gondolkodhat rajta, hogy milyen funkciót társítson hozzá, de az hogy a „torony” – maradjunk egyelőre ennél –

egyes falszakaszai embermagasan állnak, már önmagában is különleges élmény Magyarországon, ahol a római romok többsége legfeljebb térdig ér.

Amikor Kostyál Gergely és kollégái, a területen 2017-ben az első szondázó feltárást végző Budai-Balogh Tibor és Sárosi Edit, az Aquincumi Múzeum Ókortörténeti főosztályának vezetője megmutatják nekünk a teljes alaprajzot, még jobban meglepődünk. Ezt már csak légifotón és papíron láthatjuk, a valóságban nem, mivel a feltárás első szakaszában, márciustól május végéig előkerült részeket vissza is temették a falak védelme érdekében. A légifelvételen azonban világosan látszik, hogy a „toronyhoz” egyik oldalról két hosszú, egyenes fal kapcsolódott, vagyis egy „folyosó”. Illetve még pontosabb lenne úgy fogalmazni: a Duna vonalával párhuzamosan egy hosszú, keskeny épület látszódik, amely észak felé toronyszerű, sokszögletű építményben végződött. Mind a folyosó, mind a torony falait kívülről pillérek erősítették meg.

Az olyan rég romba dőlt városok, mint Aquincum térképét a régészeti feltárások nyomán lehet lépésről lépésre megrajzolni. Az egyes feltárt elemek mind egy óriási kirakósjáték darabjai. Az aquincumi puzzle-t a 18. század végén kezdték el rakosgatni, amikor az első feltárások elkezdődtek, de teljes valószínűleg soha nem lesz, hiszen az ókori fölött ott van a modern város: kutatni csak ott lehet, ahol ennek a jelenkori városnak a szövete valamiért hiányos vagy felszakad.

Ahol most állunk, ott szokatlanul nagy méretű szakadás keletkezett azzal, hogy 2017-ben ledózerolták az egykori BUSZESZ használaton kívüli ipari épületeit. Öt hektár vált kutathatóvá, ahol mindeddig csak egészen kis volumenű kutatások történtek, hiszen a szeszgyár 1879-es alapítása óta folyamatosan használt, jórészt épületekkel fedett rész volt. A Folyamőr utca, a Bogdáni út, a HÉV-vonal és a Sorompó utca által határolt egykori gyárterület a 20. század folyamán ipari zárvánnyá vált, amit elkerültek az 1970-es évek nagyszabású lakótelep-építkezései.

Most ezen a maradék területen épül korszerű lakótelep a Biggeorge ingatlanfejlesztő cég beruházásában, és ahogy az ötven évvel ezelőtti építkezések rengeteg régészeti felfedezést hoztak, úgy most

ennek a földdarabnak a kutatása is lehetővé teszi, hogy egy újabb kockát megrajzoljunk Aquincum térképéből.

De mi köze ehhez a szeszgyári felfedezésnek?

Lehet hogy semmi, de ennek a nagy késő római erődnek, ahova Aquincum lakossága Nagy Konstantin uralkodása idején nagyrészt behúzódhatott, az északi oldala teljesen ismeretlen. Azt a területet, egészen a Sorompó utcáig, érintetlenül hagyta a szocializmus nagy városátalakító tevékenysége, így semmit nem tudunk arról, az erőd meddig tartott.

Most viszont látunk egy kirakósdarabkát, rajta egy érthetetlen formájú épülettel és egy folyosóval, ami nem tudjuk, hova érkezik meg. Hamarosan azonban még egy darabkával több megrajzolható lesz a térképből, ugyanis a Waterfront építkezése során a tervek szerint azt a 70-es évekbeli kollégiumi épületet is lebontják, ami a Sorompó és a Folyamőr utca sarkán áll. Errefelé folytatódott a római építmény, kérdés, hogy megmaradt-e belőle bármi.

A régészek nyilván alig várják, hogy ezt is megnézhessék, mint ahogy a mostani felfedezés környezetét is szeretnék egy nemsokára meginduló tervásatás keretében feltárni, hátha kiderül valami, ami fényt vet az egykori funkciójára, vagy módosítja az eddig megismert alaprajzot.

De mi lesz magukkal a romokkal? Ezt ma még nem lehet tudni. Az épületmaradvány sorsáról az örökségvédelmi hatóságnak kell döntést hoznia, mindenesetre erre a telekrészre a Waterfront City beépítési koncepciója szerint kereskedelmi létesítmény, illetve részben az egyik lakóépület kerülne.

Forrás: valaszonline.hu