LIBERNYÁKULUM

Remišová hisztikéje, Szíjjártó jövőképe 2022. dec. 6.

A szlovák kormánynak gyakorlatilag meg vannak számlálva a napjai, amit rajtuk kívül mindenki érzékel. Épp ezért Szíjjártó Péter magyar külügyminiszter, miután hétfőn a szlovák kollégájával tárgyalt, kedden az ellenzék kétes hírű vezetőjével, Róbert Ficoval is tárgyalóasztalhoz ült. Több se kellett a szlovák miniszterelnök-helyettesnek, Veronika Remišovának, hogy kurvamagyarozzon telesírja a médiát a magyarfóbiájával.

Miközben a jobboldalinak mondott szlovák kormány külügyminisztériuma és korábbi hadügyi államtitkára szájából folyamatosan ömlött és ömlik a magyargyűlölet, a korábban hasonló attitűddel rendelkező Róbert Fico szájából legalább annyira meglepőnek ható pozitív megnyilvánulásoktól hangos a szlovák sajtó újabban.

A magyar kormány persze nem hülye, a V4-es együttműködés hasznát felismerő baloldali Smer-SD-vel kimondottan jó kapcsolatokat kezd ápolni, 

szemben a kormánnyal, mely szélkakas módjára hol a mag-Európához, hol a visegrádi négyekhez közeledik, mikor (bolond) milyen szél fúj. 

A V4-es együttműködés persze nem volt zökkenőmentes korábban a magyarellenes pártokat magába foglaló baloldali koalíciókkal, ám a 2015 óta tartó migránsválság egy partvonalra terelte a szlovák és a magyar külpolitikát – szembekerülve ezzel Brüsszellel.

Persze felvidéki magyar szemszögből szúrhatja a szemünket a magyar kormány előzékenysége a különféle korrupciós és egyéb bűntényekkel vádolt Ficoval, ám kétségtelen, hogy 

az elmúlt évek magyarellenes felhangja eltűnt a Smer-SD retorikájából. Nyilván ez az állapot csak addig tart, amíg ez Ficonak szavazatokat hoz. 

Eközben a kormányoldal politikusai átvették a legsötétebb mečiari idők Slota-féle retorikáját, nemzetpolitikai kozkácatnak és egyéb nyalánkságoknak nevezve a felvidéki magyarságot.

Nyilván ezeket a hangokat érzékelik Budapesten is, így a magyar külügy keresi azokat a pártokat, melyek nyitottak az együttműködés, a jogkiterjesztés irányába. Különösen azután, hogy 

a szlovák külügyminisztert nyílt hazugságon kapják például a Beneš-dekrétumok ügyében.

Így hát hisztikézhet Remišová, amennyit csak akar, Magyarország nem Szlovákia belpolitikájának alakításában, hanem saját politikai akaratának véghezvitelében érdekelt. Ha ezt Remišová nem képes felfogni, végképp alkalmatlan a politikai szerepvállalásra. A Za Ľudí női Darth Vader-e korábban is alátámasztotta már a fenti következtetésünket.

Persze Magyarország – és különösen a Fidesz – szemszögéből elengedhetetlen lenne egy erős szlovák jobboldali partnerpárt, ám 

a szomorú helyzet az, hogy sem erős és pláne jobboldali erőt nem találni az itteni politikai színtéren. 

A kormánypártok – politikai irányultságtól függetlenül – gyakorlatilag borítékolhatóan kiírták magukat az itteni kormányzásból az elmúlt két év cicaharcaival. A Szövetség pedig jelenleg annyira embrionális állapotban van, hogy a parlamentbe való bekerülés finoman szólva is kétséges ebben a pillanatban.

Tanulva a korábbi idők hibáiból Budapest már nem csupán az itteni (etnikai) magyar pártban keresi a szövetségest, hanem annak tartósan a parlamenti küszöb alá szorulása esetén a szlovák pártok között is. Korábban hasonló irányultságú politikai formáció az SDK, illetve az SDKÚ volt, ám Mikuláš Dzurinda pártja azóta a történelem szemétdombján alussza megérdemelt, örök álmát. A nevében kereszténydemokrata KDH soviniszta felhangoktól sem mentes párttól pedig nagyjából ugyannyira várható a parlamentbe kerülés, mint a Szövetségtől – esély ugyan van rá, de ha a szívünkre tesszük a kezünket, nem épp rájuk tennénk fel a családi vagyont. A kevésbé liberális pártok pedig ahogy említettem, nem számíthatnak komolyabb támogatottságra a következő években.

Ilyen helyzetben marad a Smer-SD. Nem jó, de legalább már ismerjük mind. Egy kiszámítható (rossz) partner is jobb, mint egy kiszámíthatatlan, a bulvárpolitizálást értékként kezelő, ám kormányképtelen politikai bizniszpárt. 

Szíjjártó Péter tárgyalása Ficoval nem véletlenül verte ki a biztosítékot Remišovánál. A liberális politikus ugyanis biztosan érzi, hogy kormányhoz legközelebb már csak a biciklijén tekerve lesz közel. Puffogtatja is szokásos liberális patronokat: korrupció, magyar feszültségkeltés. Ismét csak a sarokba szorított vad nyüszítését látjuk.

Zárszóként pedig csak annyit jegyeznék meg, hogy az elmúlt tizenkét év Magyarországot és Orbán Viktort igazolja. Mikor volt ennyi ideig szlovák politikus folyamatosan sikeres? Ahogy Menczer Tamás fogalmazta meg találóan a magyar kormányfő előrelátását: Orbán Viktornak nem igaza van, hanem igaza lesz.

Nyitókép: Pravda