AMMARHA!

Remišová: Katasztrofális a költségvetés-tervezet – A hanyatlás útjára tereli az országot a kormány terve 2026. okt. 12.

A gazdasági stabilitás és a felelős költségvetés kérdése ismét a szlovákiai politikai csatározások középpontjába került. A nemrégiben benyújtott állami költségvetés-tervezet komoly felháborodást váltott ki mind az ellenzéki, mind az európai parlamenti képviselők körében. A bírálók szerint a tervezet nemcsak szakmailag megalapozatlan, hanem hosszú távon a gazdasági hanyatlás útjára tereli az országot.

„A hanyatlás büdzséje” – Egyhangú elutasítás a szakma és a politika részéről

A legutóbbi televíziós vitában éles kritikákkal illették a kormány javaslatát. Veronika Remišová ellenzéki parlamenti képviselőnő határozottan úgy fogalmazott: a 2027-es költségvetési tervezet egyenesen katasztrofális, és nem jelent mást, mint a gazdasági lecsúszás szentesítését.

Remišová rámutatott arra, hogy a miniszterelnök, Robert Fico tervei gyakorlatilag minden társadalmi és gazdasági szereplő ellenállásába ütköznek. A tervezetet egyaránt bírálják a munkáltatói és munkavállalói érdekképviseletek, a szakszervezetek, az önkormányzatok, valamint olyan független szakmai testületek is, mint a Legfelsőbb Ellenőrzési Hivatal vagy a Költségvetési Felelősségi Tanács. Az ellenzéki politikus szerint a kormány állításával ellentétben ez a büdzsé nem az embereket szolgálja, hanem történelmi léptékű eladósodásba sodorja az országot.

Rekordösszegű hiány és társadalmi egyeztetés hiánya

Hasonlóan kritikus hangot ütött meg Milan Uhrík európai parlamenti képviselő is, aki nehezményezte, hogy a stratégiai fontosságú dokumentumot mindenféle érdemi nyilvános vita nélkül nyújtották be. Uhrík szerint a rekordméretű hiánnyal számoló költségvetés nem más, mint „választási előtti felelőtlen kötekezés és pénzszórás”.

Uhrík hangsúlyozta: a gazdasági konszolidációra valóban szükség van, de azt nem az állampolgárok terhére, hanem az államigazgatás saját működésén kellene megkezdeni. Példaként emittette a bürokrácia csökkentését, a túlduzzasztott hivatalnoki apparátus leépítését, az átfedésben működő minisztériumok összevonását vagy megszüntetését, valamint a regionális közigazgatás reformját.

Elvándorlás, tranzakciós adó és munkaerőpiaci kihívások

A vita során a gazdaság hosszú távú kilátásai is terítékre kerültek. Remišová szerint a jelenlegi gazdaságpolitika elriasztja a külföldi befektetőket, miközben a fiatal, képzett munkaerő tömegesen hagyja el az országot. A munkaerőhiány kezelésére vonatkozóan megjegyezte: a gazdasági migrációt kizárólag a hiányszakmákban, szigorúan szabályozott keretek között és elsősorban a kulturálisan közeli országokból érkezők esetében tartja elfogadhatónak.

Különös bírálat érte a kaotikusan bevezetett tranzakciós adót is, amelyet az ellenzéki képviselő teljes egészében eltörölne, hangsúlyozva, hogy a szociális juttatások — mint a 13. havi nyugdíj — védelme a felelőtlen adóprés nélkül is biztosítható lenne.

Uhrík szintén fiaskónak nevezte a tranzakciós adót. A szociális intézkedések kapcsán rámutatott: a 13. havi nyugdíjak rendszerét célzottabbá kellene tenni, és a maga részéről inkább a 12 havi, valóban értékálló és teljes értékű nyugdíjmodell mellett foglalt állást.

Európai alapok és a kulturális emlékezet határai

Az uniós források felhasználása terén Uhrík hangsúlyozta, hogy az ország érdekében minden elérhető európai támogatást maximálisan ki kell használni, míg Remišová szerint a kormány kifejezetten előnytelen feltételeket harcolt ki a tárgyalások során.

A vita zárásaként a felek a művészeti szabadság és a közéleti etika határairól is szót ejtettek. Egyetértettek abban, hogy a művészetnek szabadnak kell lennie, de bizonyos kereteket tiszteletben kell tartani. Remišová kifejtette: sem az európai intézményekben, sem a köztereken nincs helye olyan alkotásoknak, amelyek politikusokat gúnyolnak kiki — utalva Donald Trump legutóbbi brüsszeli szobrára —, mint ahogyan a történelmi sebeket feltépő emlékművek eltávolítását is szorgalmazta. Uhrík hozzáfelette: az ilyen jellegű szobrok elhelyezése a nemzetközi intézményekben kifejezetten árt a konstruktív politikai párbeszédnek.