CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Robert C. Castel: A stratégiai bombázások fontosak, de nem nyerik meg a háborút 2024. ápr. 12.

Robert C. Castel biztonságpolitikai szakértő ismét beavatta követőit a háború rejtelmeibe. A háborús veterántól olyan dolgokat tudhatunk meg, amilyeneket csak a katonai akadémiákon oktatnak. 

AZ ELEKTROMOS INFRASTRUKTÚRA MINT A STRATÉGIAI LÉGITÁMADÁSOK CÉLPONTJA

Ahogy annak idején óva intettem mindenkit az ukrán Nagy Tavaszi Ellentámadással kapcsolatos túlzott optimizmustól, most ugyanezt szeretném tenni az ukrán elektromos infrastruktúra elleni orosz támadásokkal kapcsolatban.

A történelmi esettanulmányok tanulságai nagyjából egybevágnak.

1. Az első, illetve a második világháború idején az elektromos infrastruktúra nem kapott különösebb prioritást, és a „célpont-bankban” számos egyéb kritikus infrastruktúra mögé szorult.

2. A Koreai háborúban sikerült megsemmisíteni az Észak elektromos infrastruktúrájának közel 90%-át. A légikampány hatása a civil morálra és a haditermelésre nézve mérsékelt, a katonai hatékonyságra nézve pedig jelentéktelen volt. 

3. A Vietnami háborúban az infrastruktúra 85%-át elpusztító légikampány hasonló eredményekhez vezetett.

4. Irakban, egy nagyjából hasonló hatékonyságú légikampány az Első Öbölháború során valamivel hatékonyabbnak bizonyult. A hatása a katonai hatékonyságra, az előző két esettel ellentétben, igen számottevő volt.

5. A szerb elektromos infrastruktúra elleni NATO légikampány hatásaival kapcsolatban a vélemények megoszlanak. Annyi viszont igen nagy valószínűséggel elmondható, hogy nem ez volt az a bizonyos szalmaszál, amibe a teve háta beleroppant.

Az utóbbi 110 év során bizonyítást nyert, hogy a stratégiai bombázóhadjáratok igen fontos komponensei a háborús erőfeszítéseknek, de Douhet, Trenchard, Mitchell és a többi „próféta” jövendöléseit megcáfolva, önmagukban sohasem voltak képesek háborút nyerni.

Ebben az esetben is ezt fogjuk látni.