CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Robert C. Castel: AZ AVDIIVKAI VERESÉG STRATÉGIAI JELENTŐSÉGE 2024. febr. 17.

„Papíron” ilyen nem létezik. A szakértők buzgón magyarázzák nekünk, hogy a város semmilyen stratégiai jelentőséggel nem rendelkezik. És ami esetleg volt is neki, az az orosz előrehaladás négyzetével csökken.

Különben is, az oroszok sokkal több élőerőt és hadianyagot vesztettek.

Mindez megspékelve a szokásos számvarázzsal és grafikonokkal.

Olyan meggyőződéssel ismételik ezt, hogy a végén még mi is elhisszük, hogy csatát veszteni egy egész jó befektetés.

Persze mindez csak ködösítés, mellébeszélés.

A „magyarázom a bizonyítványom” nagycsoportos megfelelője.

Mindez csak azért, hogy ne kelljen az Avdiivka alatti vereség valódi stratégiai jelentőségéről beszélni.

Ami pedig a háború lélektani aspektusaiban nyilvánul meg, ami a napoleoni hadelmélet szerint úgy arányul a fizikaihoz, mint három az egyhez. Nem véletlen, hogy Clausewitz akkora hangsúlyt fektetett erre a dimenzióra.

Az első és legfontosabb lélektani következmény, egy szétdumálhatatlan mérföldkő egy 14 hónapos ukrán vereségsorozatban.

Herszon óta 2022 novemberében, Ukrajna semmiféle sikert nem tud felmutatni a frontokon. Minden további kudarc csak tovább fokozza a clausewitzi triád mindhárom szintjén (vezetés, hadsereg, nép) a kétséget azzal kapcsolatban, hogy valaha is képesek lesznek megfordulni ezen az egyre meredekebb lejtőn.

A második következmény, hogy az új ukrán katonai vezetésnek egy súlyos vereség parkol a rajtvonalán. Mivel nem külföldről leigazolt vendégjátékosok, nem kezdenek tiszta lappal, az új seprő tiszta lelkiismeretével. Legtöbbjüket az előző beosztásukból kifolyólag egyenes felelősség terheli az avdiivkai vereség miatt. Mindez aláássa a tekintélyüket és a bizalmat azzal kapcsolatban, hogy az öreg cirkuszi uszkárok képesek lesznek új figurákat betanulni.

A harmadik és talán legfontosabb jelentősége Avdiivka elvesztésének, a vereségek kumulatív hatása amiről Wylie hadelmélete beszél.

Bahmut, a Nagy Tavaszi Ellentámadás kudarca és most Avdiivka nem azért sorsdöntőek, mert egymásra rakva ezeket a hokkedliket, az orosz sereg Kijevig pipiskedhet.

Ez a fajta szekvenciális stratégiai gondolkodás releváns lehet egy gyorsan mozgó háborúban, de igen kevés relevanciája van egy atriciós, kifullasztó háborúban.

Az ilyen háborúkban a helyi győzelmeknek nem kell összefüggniük és egy adott irányba hatva stratégiai jelentőségű áttörést eredményezniük.

A kumulatív hatásuk, a közmondásos 1000 tűzszúrásként hat, ami a végén az ellenfél lélektani összeomlásához vezet.

Ezt láttuk az Első Világháború végén a nyugati fronton és minden jel arra mutat, hogy Ukrajna is a Liddel-Hart illetve a Wylie féle forgatókönyv szerint fogja elveszíteni a háborút.

Akik a Jomini féle bravúros manőverekre várnak, a Cannae típusi schlieffeni bekerítésre vagy egy clausewitzi kataklizmikus csatára, azok valószínűleg csalódni fognak.

Természetszerűleg, a kimenetel szempontjából mindez sohasem lehet elég mindegy.

nyitókép: Facebook/Robert C. Castel