CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Robert C. Castel: Az USA és Irán valójában nem érdek-, hanem identitásháborút vív 2026. júl. 14.

Az amerikai–iráni konfliktus mélyebb mozgatórugóit boncolgatja legújabb Facebook-bejegyzésében Robert C. Castel biztonságpolitikai szakértő. Elemzése szerint Washington és Teherán több tekintetben egymás tükörképei, és éppen ez az oka annak, hogy a felek közel fél évszázada képtelenek tartós megegyezésre jutni.

Az ellenség, mint tükörkép

Castel szerint az Egyesült Államok és az Iráni Iszlám Köztársaság közötti konfliktus nem pusztán geopolitikai vagy biztonságpolitikai érdekellentét, hanem sokkal mélyebb, identitásbeli küzdelem.

Úgy fogalmaz: 

„Washington és Teherán nem egyszerűen érdekkonfliktust vív. A küzdelem mélyén az elismerésért folyó konfliktus húzódik meg.”

A szakértő rámutat, hogy a két állam politikai berendezkedése első pillantásra ugyan teljesen eltérőnek tűnik, valójában azonban számos hasonlóságot mutat. Mindkettő ideológiai köztársaságként tekint önmagára, amely egyetemes érvényű értékeket képvisel, és saját rendszerét példaként állítaná a világ elé.

Mindkét fél a másik megváltozását várja

Castel szerint éppen ezért a tárgyalások rendre kudarcba fulladnak.

Washington végső célja szerinte az, hogy Irán feladja forradalmi állami karakterét, míg Teherán azt várja el az Egyesült Államoktól, hogy fogadja el legitim regionális és civilizációs hatalomként.

Ahogy írja: 

„Mindkét fél minimális követelése a másik önmegtagadását feltételezi.”

Ennek következménye, hogy a nukleáris megállapodások és más diplomáciai egyezségek ugyan időről időre megszületnek, de hosszú távon rendre kiüresednek vagy összeomlanak.

Nem az érdekekkel van a baj

A biztonságpolitikai szakértő szerint a probléma abból fakad, hogy a felek rossz kérdésekre keresik a választ.

„Mindkét bürokrácia tranzakcionális eszközöket gyárt egy identitáskonfliktus kezelésére” 

– írja, hozzátéve, hogy emiatt a megállapodások hiába teljesülnek papíron, politikai megbékélés nem követi őket.

Castel úgy véli, az elemzők gyakran rosszhiszeműséggel magyarázzák a kudarcokat, holott a valóság ennél összetettebb: 

„Mindkét fél jóhiszeműen tárgyalt, csak nem arról, amiről kellett volna.”

Az ellenségre mindkét oldalnak szüksége van

Az elemzés egyik legérdekesebb állítása szerint Washington és Teherán saját politikai identitásának fenntartásához is szüksége van a másikra.

Irán számára az Egyesült Államok a forradalmi legitimáció egyik alapja, míg Amerika önképének is része, hogy a liberális világrenddel szemben álló „lator államokkal” szemben lép fel.

Castel ezt Freud híres fogalmával, a „kis különbségek nárcizmusával” hozza összefüggésbe, és arra a következtetésre jut, hogy a két ország kölcsönösen egymás identitását is alakítja.

Miért nincs sem teljes háború, sem valódi béke?

A szakértő szerint ez a sajátos viszony magyarázza azt is, hogy az eszkalációk rendre megállnak a rezsimváltást célzó totális háború előtt, ugyanakkor a diplomáciai enyhülések sem vezetnek valódi normalizációhoz.

Castel bejegyzését egy erős képpel zárja: 

„Valójában egyik fél sem akarja összetörni a tükröt. És azt is, miért nem jutnak el a deeszkalációk a valódi normalizációig. Egyikük sem élné túl az ölelést.”

Nyitókép: thedailystar.net