A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Analitikai sütik

Remarketing Facebook

Remarketing Google

Beállítások kezelése Elfogadás
306732000 10159989863609431 6132361095015272004 n

Robert C. Castel: Ne csodálkozzunk, ha a 21. század az atomháborúk évszázada lesz 2022. szept. 19.

„DON'T, DON'T, DON'T!” Az ukrán háborúnak jelenleg egyetlen fontos kérdése van:

Hogyan rettentsük el Oroszországot attól, hogy a konvencionális hadereje megroppanásával ne vesse be azokat az atomfegyvereket amiket pont erre az eshetőségre fejlesztett ki?

Biden elnök néhány nappal ezelőtt elhíresedett „don't, don't, don't”- ja az önismétlő Arafat-féle retorika gyöngyszeme és egyáltalán nem hasonlít JFK nehézfajsúlyú fenyegetésére:

Akkor ez egy nagyon hideg tél lesz.

A másik hiba amit Biden elnök elkövetett a 60 Minutes féle interjúban, hogy egy kosárba rakta a vegyi és a taktikai atomfegyvereket.

Ideje végre szembenézni a ténnyel, hogy általánosságban beszélni „tömegpusztító fegyverekről” megágyaz az atomfegyverek normalizálásának.

Miért?

Azért mert az utóbbi évtizedekben a vegyi fegyverekkel kapcsolatos összes tabut felrúgtuk. Jemenben, Namíbiában, Irakban és legutoljára Szíriában. Az utolsó szöget a vegyi hadviselés tabujának a koporsójába Obama elnök verte. Mikor a szír rezsim átlépte az amerikai elnök által meghúzott „vörös vonalat” anélkül, hogy a hiperhatalom reagált volna rá, a tabu végleg megtört.

Az adott helyzetben sokkal hasznosabb lenne kivenni a vegyi fegyverek kérdését a kosárból és kizárólag az atomfegyverekre koncentrálni.

Ha valóban el akarjuk rettenteni az oroszokat, akkor a nyugatnak biztosítania kell Ukrajna számára egy „nukleáris ernyőt”, vagyis egy hihető ígéretet arra, hogy egy Ukrajnát ért atomcsapásra, atomcsapással válaszolunk.

Feltéve, hogy valóban komolyan gondoljuk a dolgot.

Ha nem, akkor jobb élni a hallgatás jogával és a „nuclear ambiguity”, azaz a „nukleáris homályosság” taktikájával próbálni elrettenteni Oroszországot.

Biden elnök még ezt a lehetőséget is elszalasztotta.

Helyette megkaptuk a január 19-i „minor incursion” nukleáris megfelelőjét. Az USA válaszát az esetleges orosz atomcsapás mérete fogja meghatározni.

Hogy a Biden féle elrettentés-politikának ez a visszatérő motívuma mennyire hatékony, arról meggyőzõdhettünk február 24-én.

Ha nem helyezzük Ukrajnát a nyugat nukleáris védőernyője alá, méghozzá minnél hamarabb, akkor az oroszok úgy is értelmezhetik Biden elnök beszédét, hogy gyakorlatilag szabad kezet kaptak az atomfegyver bevetésére, feltéve, hogy nem vetik el túlságosan a sulykot.

Az atomkérdésen túl ez a Nyugat elkötelezettségének a mércéje is. Ha se nyugati tankokat, se hosszúhatótávolságú csapásmérô eszközöket, se atomernyőt nem adunk Ukrajnának, akkor igen egyértelmű, hogy ebben az eszkalációs „gyáva nyúl” játékban ki rántotta el hamarább a kormányt.

Ne csodálkozzunk tehát, ha a 21. század az atomháborúk évszázada lesz.

Miért ne lenne?

nyitókép: Robert C. Castel facebook-oldala

Robert C. Castel facebook-oldala