Rombol és tombol a woke-őrület! 2024. szept. 17.

Az intenzív esőzések teret engedtek egy kis rendszerezésre, takarítgatásra, keresgélésre és találásra is.

Olyan kincsek tűntek fel a semmiből, mint édesanyám varródoboza, amit egy falusi búcsú alkalmával vettem neki. Kicsit önző voltam, hiszen imádtam a Winnetou-könyveket és a filmeket. Úgy voltam vele, Ő is szeretni fogja. És mindig láthatom felbukkanni a két jóbarátot: az apacs törzsfőnököt és vértestvérét, Old Satterhand-ot, a fehér harcost. Az indiánregények és filmek főhőseit. Örült a motívumos dobozkának, vagyis azt mutatta, hiszen gondolt rá a csemetéje.

Kevesen tudják, hogy a két főszereplő, Pierre Brice és Lex Barker a való életben is remek viszonyt, barátságot ápolt. A filmvásznon és a forgatások után is spanoskodtak.

Mire is tanított meg a kalandregény nemcsak engem, hanem gyermekek százezreit? Egymás segítésére, az igaz barátság mivoltára és “szentségére”. Feltételek nélkül kitartani, bízni! Karl May regényében egymást segítve harcoltak és vértestvéri szerződés is összekötötte a két bajtársat.

Az éremnek két oldala van: jó és rossz is létezik, de ennek ellenére hinni kell az emberek jóságában! Ha csalódsz is, hiszen egy barát mindig marad, aki melletted áll! Meg aztán arra okított a regény és az adaptáció, hogy vigyázzunk a természetre, hiszen sérülékeny. Óvjuk és védjük! Láthatjuk, a saját bőrünkön tapasztalhatjuk, hogy csak a nemes dolgokra próbáltak rávilágítani az alkotók, ezáltal formálni a gyermeki mivoltunkat.

Aztán felsejlett két barátom, szinte testvérem arca, akik három éve tragikus körülmények között, egyszerre hagyták itt a földi játszmát, elszomorodtam. Bár belegondoltam abba, hogy az együtt eltöltött idő alatt többet kaptam két egyszerű embertől, mint a negédes alakoktól, akiknek csak akkor van/volt szükségük a másikra, amikor előnyt, profitot láttak, aztán magasról leszarják vagy belerúgnak. Mert a mai világ ilyen...

Átvillant az agyamon egy pár hetes hír, természetesen a woke-őrület mintapéldája, az új hullám újabb agymenése, ami a fejlett és haladó Németországban, de inkább kívüle is beszédtémát szolgáltatott, miszerint az egyik helyi könyvkiadó két Winnetou-regényt is kivett a kínálatából. Indoklás: a gyarmatosítás korából származó rasszista sztereotípiákat erősíti, valamint helytelenül ábrázolja az őslakosokat. Ejha, ez a haladó gondolkodás, az új hullám és a libsik defektes agytekervényeiben generálódott szörnyszülemények!

Lerombolni a jót, a testvériséget, az igaz barátságot, magát a mítoszt. Gyökerestől kitépni, eltiporni mindent, amiben még akad valami emberi. Németország már rég elesett, nem is fog nagyon felállni...

Személy szerint nekem megmaradtak a régi szép emlékek, a tanulságos történetek, a szeretetcsomag, édesanyám mosolya, a két barátom-testvérem gesztusai és tettei, amiket feltétel nélkül kaptam. Na, meg a Winnetou-könyvek és a varródoboz...

Nyitókép: zivot.pluska.sk