SZOBORPARK

Roskadozik a mintademokrácia 2025. júl. 23.

Tudjuk, Ukrajna a mintademokrácia, az ország, amelyiktől még az EU-nak is csak tanulnia lehet. Sőt, kell is! Imádni, mint egy istent. 

Mese nincs, ez az ukáz, lassan már nem a könyökünkön, hanem minden testnyílásunkon Ukrajna, na meg dicső vezérének, a pöcszongorista akarnoknak az istenítése a napi feladat. Mint Orwellnél a napi öt perc, amikor az ellenséget kell gyűlölni, de nagyon, ebben az esetben viszont Zelenszkijt kell imádni, de mindenek felett.

Hiába az illegitim hatalomgyakorlás, az ellenzéki média és politikum felszámolása, a kényszersorozások brutalitása, a haveroknak lepasszolt milliók, a zsebben megtartott milliárdok. És a feketepiacon szétszórt, a Nyugattól kikunyerált fegyverekről sem feledkezzün meg, amelyek majd hamarosan Európa nagyvárosaiban szednek áldozatokat. 

Megrendíthetetlen Vologyimir Zelenszkij arcátlanságból és arroganciából épült szobra, hiszen a bűntársai – von der Leyen, Weber, Macron és társaik – eldöntötték, 

ez a faszi nem tud hibázni.

Olyan Isten nincs! Maga a demokrácia élharcosa! 

Csakhogy erről már az ukrán nép annyira nincs meggyőződve. Kezdve a múlt heti, kormányátalakításnak nevezett viccel, amikor az egyes tisztviselők irodát cseréltek, a Zelenszkijnél népszerűbb politikusok elleni lejáratókampányokon át odáig, hogy immár tízezrek tiltakoznak amiatt, hogy

állami intézménnyé tette a korrupciót azáltal, hogy a korrupcióellenes hivatalokat az egyik haverja, a főügyész hivatala alá rendelte.

Emlékeznek még a pökhendi zöldember orbitális pofonjára Washingtonban? Donald Trump úgy vágta Zelenszkij fejéhez az egész világ (mínusz libsik) véleményét, hogy jószerivel sírva fakadt a kijevi basa. Persze nagy volt az öröm, amikor pár hete Trump rábólintott, hogy az amcsi fegyverek mehetnek Kijevbe, persze az európai csicskák pénzéért cserébe, épp csak azt felejtette el, hogy

azok a fegyverek nem Zelenszkijnek küldött ajándékok voltak, hanem figyelmeztetés Vlagyimir Putyin számára, mondván, Trump bácsi kezdi elveszíteni a türelmét, inkább bizniszel mással.

De hát Zelenszkij annyit sem ért a politikához, a diplomáciához vagy épp az üzlethez, mint Mari néni kecskéje az IFA hátsó lengéscsillapítójának cseréjéhez, így azt hitte, ez róla szól, hogy minden rendben van, mehet tovább a buli.

Mert bizony amit az elmúlt években láthattunk, az a legnagyobb buli, még a Szovjetunió szétesése során eltűnt vagyonoknál is nagyobb buli, hiszen az EU messzemenőkig jobban szituált államokból áll, mint az egykori kommunista szörnyeteg, és nem csak hogy kisöpörtette a kamrát az utolsó magig ez a szerencsétlen szőke hölgyemény, de még hiteleket is ránk kényszerítettek, hogy 

még az unokáink unokái is Vologyimir szent nevét emlegesség (na meg Ursula jó kurva anyját), hogy még mindig a hitelek kamatait kell majd nyögniük, miközben a világ röhögve lehagyja a nyomorba csúszó öreg kontinest.

Hacsak... Hacsak nem söpri el a népharag Zelenszkijt. Igény az vóna rá. A háttérben már az utódot is kiválasztatották, a Zelenszkij által korábban háttérbe szorított vezérkari főnök, Valerij Zaluzsnij személyében, akit a hírek szerint egyenesen Washingtonban találtak alkalmasnak a háború mielőbbi befejezésére. 

A pofátlanságot kimaxoló Zelenszkij körül elfogyott a levegő. 

Ahogy annak idején külföldi pénzemberek ültették be az elnöki székbe, úgy most külföldi pénzemberek döntöttek arról, hogy ideje a történelem szemétdombjára vonulnia. Már ha a mögötte álló pénzemberek ezt lehetővé teszik. 

De mi van akkor, ha a nép haragja söpri el a kijevi rezsimet? Vélehetőleg akkor már másnap véget ér a háború. De ne legyünk naivak, a politikában nincs olyan, hogy véletlen. A kérdés már csak az, hogy nyíltan, vagy demokráciát játszva távolítják-e el a hatalomból a bukott mintademokratát.