ÍRIK A GÓL

Rossi menjen vagy maradjon? 2024. júl. 2.

A Sportal.hu foglalta össze két korábbi kapitány véleményét árról, hogy a miszter az EB utáni kissé fancsali nyilatkozatát elemezve, és az elérhető háttérinformációk alapján, vajon mire számíthatunk.

Röviden: megy vagy marad?

„Ebben a pillanatban nehéz a közeli vagy a távoli jövőt látnom, ki kell, hogy szellőztessem a fejem, kell egy nagy pihenőt tartanom. Mert egyetlen pillanatát sem tudtam élvezni ennek az Európa-bajnokságnak, nagyon stresszes volt számomra” – ezek voltak Marco Rossi szavai a kiesésünket követő sajtótájékoztatón.

Ezek az igencsak mélabús szavak pedig bizony magukban hordozzák a szakítás lehetőségét is, amire csak ráerősítettek az azóta a sajtóban megjelent írások, vélemények.

Az egyikben például belső informátorokra hivatkozva az állt, hogy a labdarúgókkal már közölte a szövetségi kapitány, hogy nem biztos, hogy folytatja a munkát a magyar válogatottnál.

A témában nyilatkozó korábbi szövetségi kapitányok inkább marasztalnák Rossit.

„Szomorúan hallom ezt, remélem, hogy nem igaz, mert nagyon sokat köszönhetünk a kapitánynak, nehéz helyzetben nagyon jól irányította a magyar válogatottat, és nagyon sok örömet szerzett valamennyiünknek – foglalt állást Egervári Sándor, aki az elmúlt évtizedek egyik legjobb győzelmi mutatóját produkálta a válogatottal. Mezey György óta konkrétan a beugró szakvezetőket leszámítva a második legjobbat.

„Természetesen örülnék, ha maradna, ezt befolyásolni nem tudom, de szeretném. Valószínű, hogy az utóbbi hetekben megváltozott a kapcsolata a játékosaival, legalábbis erre utalnak az előzetes információk, nem akar senkire se mutogatni, inkább azon morfondírozik, hol folytatja tovább, ami nem jó hír számunkra.”

Vélekedett Egervári.

Lehet persze az is, hogy senkivel nem balhézott össze (igaz a tapintatlan kommentelők miatt rendre felment a cukra, ami arra utal, hogy talán a kelleténél kissé érzékenyebb), csak belefáradt az egyébként kétségkívül stresszes edzői munkába. Láttunk már ilyet a közelmúltban, elég csak Jürgen Kloppra gondolni, aki a világ egyik legpatinásabb klubjának intett agyőt, mert besokallt.

„Csodálatos időszakot töltött el a magyar válogatott mellett szövetségi kapitányként, de lehet, hogy a tanácsadói azt súgják, nem tudja ilyen sikerekkel folytatni” – töprengett el Csank János, egy másik exkapitány.

„A logika nálam azt mondja, hogy megy, de ez csak találgatás. Sokaknak fontos az imázs, hogy mit hagynak maguk után. Meg attól is függhet a döntése, hogy milyen ajánlatai vannak. Nagyon szép eredményeket ért el nálunk, de ha jön egy újabb sorozat, márpedig jön, és nem jutunk ki a vb-re, hasonló jelzőket kaphat, mint mi… Ha nem élvezi valaki a melót, akkor nem kell csinálni, amellett, hogy még egyszer mondom, Rossi-párti vagyok. Ha ő olyan Rossi akar maradni, amilyen volt, akkor kockázatos maradnia.”

Mondta Csank.

Kérdés, hogy Rossinál az általános megítélése mennyire fontos? Hogy mennyire félti a nimbuszát?  Tartok tőle, hogy nem kicsit. De ez csak az én meglátásom.

Sokan úgy tartják, hogy a focit - meg a az edzősködést is - a csúcson kell abbahagyni. Lehet, hogy úgy gondolkodik, hogy számára a két Eb-kijutás volt a csúcs? Vagy az, hogy 14 mérkőzésen át veretlenek maradtunk?

Nem tudjuk. De az is lehet, hogy csak simán honvágya támadt.

Mindenesetre a szurkolók a Blikk és az NSO szavazása alapján többségében nem szeretnék ha elmenne.

A maradása mellett a 7592 szavazó 73 százaléka voksolt.

Az nso.hu írása szerint az áprilisban megtartott elnökségi ülés után Csányi Sándor, a Magyar Labdarúgó-szövetség elnöke úgy fogalmazott: „Marco Rossi szövetségi kapitánynak 2026. január 1-jéig van szerződése. Addig szeretnénk itt tartani, ameddig csak lehetséges. Nagy álmom a világbajnoki szereplés. Szakmailag és emberileg is nagyon elégedettek vagyunk Marcóval, ha rajtam múlik, húsz évig kapitány marad, utána pedig az MLSZ elnöki tanácsadójaként folytatja karrierjét.”

De a sikeres kapitányok sem tudtak mindig maradni a válogatott mellett. Sem Egervári, sem Csank. A távozásához elég volt egy-egy fontos, ám nem túl jól sikerült torna, vagy egy csúnyán elbukott meccs.

Korábban Sebes Gusztáv például szenzációs eredményeket ért el, de az 1954-ben elveszített vb-döntő miatt szinte bujkálnia kellett, az a vereség a sírig elkísérte. Baróti Lajos négy világbajnokságon vezette a válogatottat, de keserűen beszélt arról, hogy a csalódások elkísérték élete utolsó napjáig. Mezey Györgyért rajongtak az emberek, de a tűzforró Mexikóban ő  is megégette magát.

Bernd Strock jól muzsikált, pedig menet közben vette át a csapatot, amellyel az Eb-n szerepelt, de Andorrában csúfos vereséget szenvedett. Mennie kellett.

Az utóbbi időben talán csak Dárdai Pált fogadta el annyira a szurkolótábor, a média, a futballközeg, mint Marco Rossit, akivel kapcsolatban messze nem arról van szó, hogy a szurkolóknál vagy a szövetségnél fogyott volna el vele szemben a bizalom, inkább arról, hogy ő miként képes feldolgozni a lelkében eme - számára - nyilvánvaló csalódást.

Pláne, ha igaz az a fáma, hogy a játékosokkal kapcsolatban is megtört a kölcsönös bizalom.

Az m4sport is foglalkozott a témával. Amint írják, a láthatóan letörten nyilatkozó 59 éves szakember szerint most nehéz a rövid- vagy hosszútávú jövőről beszélnie, előbb pihennie kell, hogy teljesen kitisztítsa a fejét.

A kapitány válaszából nem derült ki pontosan, hogy a bizonytalanság a saját jövőjére vagy a válogatott számára elképzelt irányra vonatkozott-e.

A portál fel is tett egy szavazást, ahol arra a kérdésre keresték a választ, hogy vajon Rossival vagy nélküle kíséreljen meg a válogatott negyven év után újra kijutni a világbajnokságra?

Íme az eredmény!

Töredelmesen bevallom, hogy én is a távozása mellett törtem pálcát. De csak azért, mert ha már ő maga nem motivált kellőképpen, akkor az átragad a csapatra is.

Ha pedig a mi csapatunk nem 120 százalékos odafigyeléssel, odaadással és tűzzel játszik, az csak valami olyasmire elég, mint amit a svájciak ellen az első 45 percben láttunk...

Amúgy óriási Respect, Mister!

Ön mit gondol, mi lesz a sorsa?

(Fotó: Czerkl Gábor)