CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Sajnos Gábor is ugyanazt nyomja amit a liberális szlovák sajtó 2024. máj. 28.

A Slovesko párt magyar bokrétájától is sajnos csak azt halljuk, amit rendszerint a Denník N, a Smer, a Paraméter és Napunk napi "nyúzfilteteiben" (napi podcastjaiban) meg a Pátrián hallunk.

Semmi új a nap alatt. Az atlantista háborús narratívát szajkózza Grendel is, miszerint Zelenszkij is békét akar és, hogy a háborúnak akkor lesz vége ha Putyin mindent felad és kivonul a Donbászból meg az összes többi általuk elfoglalt területről.

Ami szép is volna. De sajnos nem életszerű.

Ahogy az sem lenne az, hogy az USA feladná például a mexikói határ mentén elfoglalt pufferterületeket (ha veszélyeztetve érezné saját országa biztonságát a szombrérósoktól - és két éve véres háborút vívná ellenük).

A nagyhatalmak ugyanis nem a Vöröskereszt vagy a Vörös Félhold. A katonai és gazdasági nagyhatalmaknak érdekeik vannak nem barátaik (és főleg nem fennkölt elveik)!

Egyébként is más és más az ukrán, illetve az orosz nézőpont.

Az oroszok az ukrán területén élő, többségében oroszajkú, a náci jellegű félkatonai szervezetek által terrorizált lakosság felszabadításaként tekintenek a történtekre. Az ukránok viszont a nemzetközi határegyezmények értelmében jogtalanul elfoglalt ukrán területekről beszélnek, amit mindenképpen szeretnének visszakapni. Beleértve a Krimet is.

Nagyon nehéz így igazságot tenni, mert mindkét fél érvelésének van alapja. Csakhogy, ha mindkét fél kitart az álláspontja mellett, akkor ez a háború egy végtelen történet lesz. Egyben egy végtelenül szomorú történet. És végül bárkit is hoz ki majd a történelemírás győztesként, mindkét fél veszíteni fog az évekig elhúzódó öldöklésen. Egy egész generáció (vagy akár kettő) potens emberanyaga veszik oda.

A háborús politikai héjákat ösztönző fegyvergyárosok meg majd csak dörzsölik a tenyerüket és számolják a pusztítóbbnál pusztítóbb fegyverek eladása után befolyt dollárokat, eurókat, fontokat stb.

Ezzel a hozzáállással a békés megoldáshoz biztosan nem jutunk közelebb!

A realitás ugyanis az, hogy az orosz visszavonulásra aligha fog sor kerülni, hiszen már eddig is nagyjából fél millió orosz emberéletet követelt a háború. A másik oldalon pedig mintegy 600 ezer ukrán fiatal és középkorú férfit emésztett fel ez az értelmetlen szláv polgárháború.

Putyin felajánlotta, hogy kivonul, ha megtarthatja a már az ellenőrzése alá vont területeket és megkapja az ország biztonságát szavatoló NATO-garanciákat, ami feltételezi Ukrajna semleges státuszát és egyfajta demilitarizált pufferzónát az Észak- Atlanti Szövetség területei és Oroszország között.

Ez Ukrajnának is eselyt adna arra, hogy független országként tovább létezzen. De Zelenszkij ezt határozottan elutasította.

Ő bármi áron le szeretné győzni az atomhatalom Oroszországot és megdönteni a Putyint-rezsimet (ahogy ők fogalmaznak).

De most őszintén, ennek mennyi az esélye? Szerintem ennél a harmadik világháború kirobbantására is nagyobb a sansz. Sajnos.

Úgyhogy az EP-választások előtt nem sokkal Európa ideológiailag végérvényesen kettészakadt.

A háborút Oroszország végső legyőzéséig és politikai destabilizálásáig folytatni kívánó, azaz a háborús brüsszeli álláspontra helyezkedők taborára, illetve a béketárgyalások mielőbbi kikényszerítésének szükségeségét (akár ukrán területi veszteségek árán) vallókat tömörítő, békepárti  oldalra. Azzelal érvelve, hogy némi terület elvesztése nem mérhető össze Ukrajna teljes pusztulásával, illetve az atomháború kirobbantásának kockázatával.

Nos ez a tétje a választásnak nálunk is. Vannak azok, akik a háborús eszkaláció oldalán állnak, beleértve Grendel Gabor, Ódor Lajos és Hamran István pártjait, valamint a mielőbbi tűzszünet és tárgyalásos rendezés, azaz a béke partján állókat. Amely táborba a Smeren, Hlason, SNS-en és Republikán kívül a Magyar Szövetség is tartozik.

Persze ez sem teljesen igaz, mert a Berényi vezette listán is vannak fals hangon éneklő, illetve az ilyen kardinális kérdésekben csak némán tátogó jelöltek is.

Egyikük ráadásul egészen előkelő helyen. Rögtön ez exhidas OT-elnök mögött. Aki pedig kőkeményen arra gyúr, hogy elorozza a valóban oda való listavezetőtől a mandátumát, illetve, hogyha az nem jön össze, akkor a nagyszámú karikával a batyujában megszerezze a párt elnöki posztját.

Annak pártnak a kormánykerekét, melyet még nem olyan régen csupán válogatott szidalmak kíséretében volt képes a szájára venni.

Ez tehát a tét. Hogy mindenkinek világos legyen. És, hogy június 8. ne a mi felvidéki Világosunk legyen...