CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Schengenország egy kicsit a földi mennyországunk 2022. szept. 29.

Olvasom, hogy Csehország bevezeti az újbóli határellenőrzést a cseh-szlovák határon, mert egyre több migránst csempésznek át a két ország határán, akik aztán vagy a csehekre száradnak, vagy átsurrannak Bohémián egy még bohémabb országba, Németországba, mert ott tárt karokkal várják az új jövevényeket, akik azért előnyösek a német gazdaság számára, mert készen érkeznek, kész felnőttként, és nem kellett a német államnak pénzt pazarolniuk rájuk, mint gyerekekre (nevelés,oktatás, egészségügy, stb., szörnyű mennyi kiadással jár egy haszontalan gyerek, mire hasznot termelő felnőtt lesz belőle), s ha minden jól megy, akkor a megfelelő integrálódás után fegyelmezett baloldali szavazók lesznek belőlük.

Emlékszem még a 2007 decemberi schengeni határnyitásra, micsoda öröm volt a számunkra (meg bánat sok vámos barátom számára, de hát Virág elvtárs óta tudjuk, az élet nem habostorta) amikor az éjszakai fergeteges ünnepelés után másnap délután (érthető okok miatt, addig nem mertünk kocsiba ülni…) oda-vissza száguldoztunk a határon, a kötelező megállás nélkül. Olyanok voltunk, mint amikor a láncra vert kutyát elengedik, mérhetetlen boldogság lett úrrá rajtunk. Aztán könnyen megszoktuk a jót, és sokkhatásként ért mindannyiunkat a Covidos határzár, hol az egyik, hol a másik oldalról. Aztán volt olyan is, hogy este hévérekkel, meg egyéb harci eszközökkel eltoltuk a betontorlaszt az útról, másnap meg visszatolták a rendőri egységek. 

Ezt eljátszottuk vagy három éjszakán át, mígnem feloldották a határzárat, mert már nem fertőztünk és nem fertőződtünk…

Most hála istennek csend és nyugalom van az Ipoly völgyében is, mindenki ott és úgy megy át a láthatatlan határokon, ahogy akar. Délutánonként meg a hétvégeken a városi bicikliző emberek szelik át a határokat, tesznek kisebb és nagyobb „szlovák-magyar” köröket, egyik átkelőn ki, másikon be. Az örökös vásárlók is gond nélkül kutathatják egyik vagy a másik oldalon, hogy most, hol mit tudnak 2 fillérrel olcsóbban megvenni, és olyankor el is utaznak érte, kiadva vagy száz pénzt a benzinért, de az nem számít, mert most tudtunk olcsó, ársapkás étolajat hozni otthonról haza…

A kis faluk kocsmái, pizzériái is élvezik az utolsó őszi napsugarakat és várják a határon túlról érkezőket, a futárnak se gond kiszállítani a finom házi hambit a határon át a harmadik faluba is, ha befut a telefonos megrendelés. Az ipolytarnóci kocsma is hangos, munkálkodik a pultos, ami nem is kocsma az, hanem mindenes bolt, de estig nyitva tartó, amolyan falusi teszkós hangulata van az egésznek, mert aki elfelejtett bármit is venni a városban, az késő estig még megveheti a boltban, amelyik előtt a helyi erők kezei alatt folytonosan pisszen a dobozos sör, nyitnikék…

Ilyenkor a bolt terasza alatt mindig megbeszélik a határmenti szomszédok a világegyetem nagy dolgait, például, hogy éppen mennyi a csavarós-tömős cigis dohány regionális tőzsdei ára, vagy, hogy hol érdemes tápot venni az állatoknak. Aztán persze a sörfogyasztással egyenes arányban nő a bizonyítási kedv is, és elindul a verbális honismereti verseny 

„Hol szarabb élni?”címmel. 

Felvidéki ember legyen a talpán,aki a panaszkultúrában vérprofi anyaországi „táposokat” le tudja győzni észérvekkel, miszerint Nagyszlovákiában sokszorosát fizetjük a villanyért, gázért, stb. A legmakacsabbaknak ilyenkor, az 

„akkor gyere oda lakni bmeg, két nap múlva sírva jönnél haza!”, 

erőteljes érv szokott segíteni, de csak ideig-óráig. Hét igen, ők a NER palóc hibaszázaléka.

Tetőre faanyag itt, étolaj és tej ott, műkörmös emitt, kőműves amott, rengeteg információ terjed a schengeni határon át, és úgy növünk össze fokozatosan a hajszálereink által, hogy észre se vesszük azt. Ha mindezt jól segíti és koordinálja a határon átnyúló regionális szövetségek menedzsmentje is, akkor még erősebb szálak kötik össze az amúgy történelmileg mindig is egységes régióinkat, és jól csinálja, hiszen épülnek a hidak, szépülnek közösen a kultúrházak, zajlanak a szomszédolós programok egész éven át.

Talán ez az egyedüli valós és érezhető előnyünk a közös EU-tagságunkból, a schengeni határtalanság. Sokan mondják, hogy ezt is veszély fenyegeti, hiszen látjuk, mit csinál Brüsszel Magyarországgal, de én optimista vagyok. 

Hamarabb lesz itt teljes, történelmi határtalanság, mint azt sokan hinni merik.

Akkor lesz majd igazán mit ünnepelnünk! Így legyen!

Papp Sándor