MAGYAR KÁRTYA

Sekrestyéből törökfürdő 2022. aug. 10.

Szécsény, Nógrád kisvárosa, amelyben a ferencesek 1333 környékén telepedtek le és azonnal hozzáfogtak templomuk építéséhez. 1554 – 1683 között, a folyamatos török megszállás miatt a ferencesek elhagyták a várost. A törökök a szentélyből dzsámit, azaz mecsetet alakítottak ki, a sekrestye meg fürdő lett a török urak számára.

Ennyi a száraz történelmi leírás egy kisváros szép templomának történetéből. Röpke 129 évig birtokolták a muzulmánok a templomot, meg persze a környéket, hiszen egészen Fülek váráig (illetve valamivel azon túl) tartott a kiterjesztett hatalmuk, ők akkor a megyéket szandzsáknak nevezték. A lényeg tehát, hogy az országunk 150 éves muzulmán megszállása alatt a térség lakosságának nagyjából a fele eltűnt. Vagy elmenekült, meghalt, vagy pedig „málenkij robotra” vitték el őket szép Törökországba.

Az emberi természetünk olyan, hogy képtelenek vagyunk most beleélni magunkat, mi is történhetett akkor az őseinkkel. Itt éltek az Ipoly folyó két oldalán a kicsi falvaikban, a várak tövében, és egyszer csak rájuk zúdul egy új világ, amelyik hosszútávra berendezkedik, hozza a kultúráját, irtja a mi kultúránkat, megfélemlít, öl, kitelepít, ráadásul még adót is szed, miközben a tőlünk északabbra, a hegyekben lakó tót atyafiakat nem szállja meg, sőt egy idő után azokkal kereskedik. Magyarul, a magyar fogy és szenved, a letiport Magyar Királyság másik népe északon meg szaporodik, éldegél, bizniszel a megszállókkal. Ezeknek mindig bejött az aktuális hatalomhoz való dörgölőzés…

Mégiscsak próbáljuk elképzelni, beözönlik a muszlim hadsereg a pereputtyával együtt, átveszi a hatalmat, a templomainkból mecsetet meg fürdőt épít a saját szórakoztatására, mi meg örülhetünk, ha élünk meghúzódva. Mondjuk nem is nagyon kell megerőltetni magunkat, mert a csehszlovák megszállás alkalmával valami hasonló estünk át vagy száz éve, és a mai napig ebben élünk, a templomainkban idegen papok, idegen nyelven hirdetik az igét és elvárják, hogy a hívők alkalmazkodjanak hozzá, amiben (pl. a rozsnyói) püspök a támaszuk. Idegenek ülnek a járásaink élén, és az idegen hatalom szedi be az adóinkat a saját boldogulásukra és hatalmuk fenntartására. Nyelvünket, ahol lehet, kitépik, fiataljainkat elhordják (tudom, csábítják, de a lényeg ugyanaz) a szlovák városok autógyáraiba, akik aztán janicsárként szolgálják a hatalmukat. Politikusainkat lekenyerezik, a bátrabbakat kicsinálják, vagy a lekenyerezett politikusainkkal ellehetetlenítik, így velük végeztetik el a piszkos munkát.

2022-ben a sekrestyéinkben bár nincsen jacuzzi, de a többi nagyvonalakban stimmel a 1683-al, hiszen a törökmegszállás 150 éve alatt elveszett a magyar lakosság fele, mi most 100 év alatti veszteségeinket nézve sokkal rosszabbul állunk!

Nem tudom, hogy ez a sarkos párhuzam érthető-e a tisztelt politikai és társadalmi elitünk számára. Nem tudom, hogy felfogják-e, hogy ha minden így fog maradni, akkor el fogunk pusztulni itt a Felvidéken!

Igen, az ők utódai is el fognak pusztulni, hacsak nem menekülnek majd el Buda vára alá. Amúgy el fognak menekülni, mint, ahogyan számtalan felvidéki fiatal menekül napi szinten és sokakból lesz önként vállalt belpesti janicsár, - ott, a magyarságuk méhében! - ami a legundorítóbb dolog, ami történhet velük, de lelkük rajta, ha ezt az utat választják, hátrahagyva a szüleiket és a földjeiket.

Mi, akik még itt vagyunk, ebbe a pár sorba kapaszkodunk reményvesztetten:

„Ne búsulj, kenyeres,

nem tart ez örökké,

százötven év alatt

sem lettünk törökké.”

Papp Sándor