MAGYAR KÁRTYA

Šimkovičová újra elővenné az államnyelvtörvényt 2025. jún. 16.

A szlovák kormány legtöbb kritikát (joggal) bezsebelő tárcavezetője Martina Šimkovičová pénteken bejelentette, hogy újra elővenné az államnyelvtörvényt.

A kulturális minisztériumot vezető Šimkovičová nevéhez számos botrány kötődik minisztersége röpke éveinek kezdete óta. Elég csak a kulturális szférában végzett tisztogatásaira, a közmédia (RTVS) átalakítására, rasszista kijelentéseire vagy épp az összeesküvés-elméletek terjesztésére gondolnunk. 

A Szlovák Nemzeti Párt listáján parlamentbe jutó és ott bársonyszéket szerző egykori tévés 2024-ben a legrosszabb, mečiari időket idéző módon szerette volna módosítani a nyelvtörvényt, ami a magyar nyelv drasztikus visszaszorítását jelentette volna a közélet minden területén – komoly pénzbüntetések terhe mellett.

A brutális támadásként értelmezhető tervezetet Gyimesi György virágcsokra állította meg. Ja, nem. 

A Magyar Szövetségből kiebrudalt egyszemélyes farkasfalka szánalmas Canossa-járásának semmi eredménye nem lett, sőt, a családja révén tekintélyes ügynökmúlttal és kapcsolatokkal rendelkező politikus úgy jött ki a minisztériumból, hogy képes volt lenyilatkozni, nincs is semmilyen ügy, sem látnivaló, az egész egy nagy humbuk. Ahhoz képest a bukott, magyar nyelvű egykori képviselő házi csicskamédiája, a hazugságokból élő viccportál mégis ódákat zengett Gyimesi hőstettéről. Don Quijote és hűséges Sancho Panzája olyan ellentmondásokba keveredett a sztorit illetően, ahogy azóta sem találták meg a kiutat a szélmalom-erdőből.

Na, de ne vesztegessük a szót a valósággal hadilábon álló illetőkre, hiszen van náluk komolyabb ügyünk is. 

Šimkovičová miniszterasszony nem lenne igazi SNS-es kultúrharcos, ha nem ütött volna szöget a buksijában a szlovák nyelv védelmének szent ügye. A szőke ciklon ugyanis eldöntötte, márpedig tűzzel-vassal, na meg több ezer eurós büntetésekkel megerősíti a szlovák nyelvet. Erről pénteken nyilatkozott, miután Robert Fico miniszterelnök meglátogatta a minisztériumban:

Azt szeretnénk, hogy az irodalmi szlovák nyelvet méltóságteljesen használják a közszférában.

A fenti mondat annyira homályos, hogy abból jó nem sülhet ki! Mi az, hogy méltóságteljesen? Netán ha lányos zavarunkban lemarad a visszaható névmás (sa, si), netán rosszul ragozunk valamit a hivatalban, hozzánk vágnak egy 100 eurós bírságot? Esetleg ismét visszatöpörítenék az egyenrangúsított, magyar nyelvű helységnévtáblákat? Vagy levernék, lefújnák a magyar feliratokat a temetőkben a sírokról? Túl sok a bizonytalanság és túl jól ismerjük azt a kutat, amelyből az SNS soviniszta kultúrharcosai meregetik a fogyatkozó preferenciaszavazataikat.

A helyzet tehát komoly, ahogy arra a Magyar Szövetség 2024. októberében is felhívta a figyelmet. 

Arra azért felhívnám a miniszterasszony figyelmét, hogy a szlovák nyelv ellen nem a nemzeti közösségek vétenek leginkább, hanem azok a szlovák tannyelvű iskolák, amelyekből a saját anyanyelvüket nem ismerő diákok buknak jutnak ki, illetve az angol kifejezések sokaságát használni engedélyező médiumok. Elég csak bármelyik random szlovák tévécsatornát vagy rádióadót bekapcsolnunk pár percre. Garantáltan megtapasztaljuk néhány perc alatt, hogy hol van a kutya elásva.