CINK

Sólymos szerint a Szövetség nem MKP 2.0, sem Híd 2.0 2021. dec. 13.

Sólymos László, a Híd volt elnöke az Új Szóban megjelent publicisztikájában ír a megosztottság/sokszínűség kérdéséről. Az írásból süt a még-nem-léptük-át-a Rubicont optimizmusa, amit talán nem mindenki lát ennyire derűsen. De miről is van szó? 

A Híd volt elnöke leszögezi, az 1998-as pártegyesítésről, hogy az sem volt könnyű, sőt: „nekünk sem volt könnyebb, de nehezebb sem, mint Bugár Bélának, A. Nagy Lászlónak és Duray Miklósnak”. Így folytatja: „ők is tudták, hogy a többpártrendszer luxusát egyszerűen nem engedhetik meg magunknak.” Sólymos szerint az idő megszépíti a pártkapcsolatokat. „Évtizedek múltán a rendszerváltást követő első pártegyesítést hajlamosak vagyunk úgy láttatni, mintha az a(z akkori politikai) világ legtermészetesebb dolga lett volna. Hát, nem volt az. Politikai kényszerházasság volt.“

Majd olvashatjuk az írás kulcsmondatát: „Nekünk is és a választóinknak is meg kell tanulnunk elfogadni egymást. Ki kell egyeznünk azzal, hogy a Szövetség nem MKP 2.0, nem Híd 2.0.” Amiben még igaza is lehetne Sólymosnak. Mondjuk ha figyelmen kívül hagynánk, hogy a Szövetség támogatóinak nagy része milyen politikai és világnézetet vall. Ha beleférne még pár nekifutás, míg újra etnikai alapú parlamenti képviselete lesz a magyarságnak. De nem fér bele. Az utóbbi évtized politikai csatározásai mintha a jövő figyelmen kívül hagyásával zajlottak volna. 

De itt van, kopogtat: népszámlálás és közvélemény-kutatások. Előbbiről még nem tudni, utóbbiak meg nem túl kecsegtetők: vagy bejut a Szövetség, vagy nem. És ha nem, akkor vége a dalnak, ennyi volt. Jönnek és átveszik a magyarság érdekeinek képviseletét a szlovák pártok magyar képviselői. 

Mint Gyimesi, aki jelenleg jobban kommunikál a magyar választókkal, mint a Szövetség. 

Épp ezért Sólymosnak egy dologban igaza van: a politikai ellenfelek pártok belüli agyonmarása helyett valóban közös célokat kellene felvázolni. Olyanokat, amivel a tagság nagy része azonosulni tud. Csakhogy mondjuk a Fidesz támogatásának kritizálása nem tartozik ezek közé. Habár a témában nem létezik közvélemény-kutatás, meg merem kockáztatni, hogy az egymás torkának ugrással több szavazót veszített a Szövetség, mint azzal, hogy Forró Krisztián részt vett a Fidesz-kongresszuson. 

A dolog pikantériáját ráadásul az adja, hogy ha figyelmen kívül hagyjuk a világnézeti kérdéseket, és pusztán a felvidéki magyarság gyarapodására koncentrálunk, akkor egyértelmű, hogy a Fidesz sokkal jobb az ittélőknek, mint a DK-részvételével szervezett sokszínűségmenet, ami most épp feles többséggel alkotmányozna. 

Híd 2.0-ra valóban nincs szükség: az idő megrágta és kiköpte, nem működött. MKP 2.0-ra sincs szükség. Azonban szilárd elvekre, amiket a felvidéki magyarság nagy része szintén vall; megbízható és a pártért (korábban) pokolra is menni képes tagságra; kiszámítható politizálásra van. Ami majdnem az MKP. 

„Mert sokszínűek vagyunk. Nem megosztotttak” – zárja sorait Sólymos. Valóban így lenne? Amíg egy-két szereplő azzal van elfoglalva, hogy megmutassa, mennyiben más, mint a többiek, addig elmegy felettünk az idő. És nem jön vissza többé.