SZOBORPARK

Sólymos hiába pedálozik Dzurinda után 2023. aug. 15.

Roppant szerencsés helyzetben van az egyszeri újságíró, hiszen Szlovákia fiatal demokráciája még mindig tud meglepetéseket okozni, különösen a választásokat megelőző időszakban. Ilyenkor az egyes politikusok levedlik a naftalinszagú öltönyeiket és kreatív(-nak vélt) öltetekkel igyekeznek rábírni a nagyérdeműt, hogy azt a bizonyos karikát a nevük előtt álló sorszám köré rajzolják. 

De ugyanakkor nehéz helyzetben is van az egyszeri újságíró, hiszen sok esetben nem tud értelmeset írni az egyes pártok röhejes (Matovič bátya Kispolskis szerencsétlenkedése), vagy épp a bármilyen érzelmet kiváltani képtelen kampányai kapcsán (pl. a Szövetség dögunalmas, semmitmondó üzeneteket megfogalmazó plakátkampánya – de hogy igazságosak legyünk, a pártelnök teázós-kávézós megmozdulásai egész ötletesek, ahogy az egyes képviselők mikrobuszos országjárásai is jól sülhetnek még el). 

Más a helyzet, amikor egy kampányfogásnál azt érezzük, hogy még a levegő is megsavanyodott a tüdőnkben, annyira izzadságszagú az egész. Szó szerint és átvitt értelemben is. 

Simon Zsolt Magyarnak hazudott Fórumáról nem sok mindent lehet elmondani azon kívül, hogy pár hónapja még pofátlanul másolta a magyarországi ellenzék kampányfogásait, amióta meg összeállt a szlovák mikropártokkal, még annál is láthatatlanabb és jelentéktelenebb lett, mint amilyennek eddig feltételeztük. Úgyhogy inkább rátérnék a politikai „nagyvadakra”.

Nem akarok én semmi rossznak a megjavítója lenni, de amit Sólymos és Dzurinda a nagy bringázásával csinál, több, mit kínos. Minden vicc elsőre üt, és ahogy Hofi is megénekelte, „melegítve nem jó a csók és a húsleves”, így könnyen belátható, hogy hatványozottan izzadságszagúvá válik a tekerés. Egyrészt Dzurinda ezt már elsütötte, nem is egyszer, és elsőre még akár szimpatikus is lehetett, de azóta annyi követőre talált már a bicajozós kampányban – Nagyjóskától Gröhlingig –, hogy ez már akkor se lenne hiteles, ha először pattant volna nyeregbe a bukott miniszterelnök.

Sólymost biciklin látni meg igazán multaságos, különösen annak tudatában, mennyire vonzódik az elnök úr a harcművészetekhez. Reméljük, az útjába kerülő távol-keleti bicajos turisták ép bőrrel megússzák a nagy találkozást!

Szóval tekernek, mint állat. Keresik a választópolgárok kegyét. Vagyis inkább csak pedáloznak, meg sem állnak másfél százalékig. 

Fő az egészség, uraim, főleg az önök korában!

De hitelesebb lenne az egész cirkusz, ha nem csak cirkusz lenne. Dzurinda is csak ilyenkor ereszkedik le a választók közé, aztán magasról tesz arra, mit akarnak az emberek, őt csak a brüsszeli gazdáinak kiszolgálása érdekelte miniszterelnökként is. Sólymost meg... csak a vályú. Na de ha a Vágóhíd első embere vette volna a fáradságot és meghallgatta volna, amit csillogó szemmel a magyar választópolgár mondott, amit nem akart meghallani, hogy felejtse el ezt a szlovákmagyar baromságot, tanúsítson bűnbánatot a 2009 óta elkövetett bűnökért a pártjával együtt, és akkor megtűrték volna a még mindig roppant dühös felvidéki magyarok magunk között (talán). De nem. Sólymos tekert, pedálozott, az elvtársaival az Összefogás lelkes fiataljait felhasználva még a párt elnökét, Forró Krisztiánt is megpróbálta ellehetetleníteni, megpuccsolni. 

Abban a tévképzetben élt, és él tulajdonképpen a mai napig, hogy a farok csóválhatja a kutyát. 

De hatalmasat tévedett. Kipedálozott nagy dérrel-dúrral a Szövetségből, ám a kísérlete csúfos bukta volt, csupán 64 elvtelen társa követte. A magyar párt meg nemhogy nem roppant bele, hanem még a támogatottsága is növekedett az elvtelenek távozásával. 

Aztán hova kanyarodott be balfenéken? Hát Dzurinda ölelő, verejtékszagú karjába! 

Már érteni vélem, miért is lett Kékek Most-Híd a párt(ocska) neve: mert csupa kék folt lesz a képük a választásokat követő pofáraesés után. Aztán, ne legyenek kétségeink, október első napján Dzurinda is úgy penderíti majd ki Sólymost és követelőző bandáját, mint a defektes kereket a szemétdombra. Ahová valók. 

De addig tekerjenek, sok-sok kilométert, nem csak a fotók kedvéért. Hátha a végén megszeretik a biciklizést. Úgy is kell majd egy új hobbi a politikai nyugdíjukat elhozó választások utánra. Meg egyébként is: fő az egészség. Főleg ebben a korban. 

Nyitókép: Modrí Facebook oldala