
7832
Sorsok, életek...
2025. ápr. 11.
Mivel mostanság elég sokat veszem igénybe a tömegközlekedést és más formákat, egyre több olyan emberrel futok össze, aki jobban megnyílik. Idegennek is. Talán nem is akarom, de hallgatóközönséggé vedlem át.
Hogy milyenek a tapasztalatok? Az emberek gondterheltek, mindenki cipeli a saját keresztjét. Vannak olyanok, akik legbelül rejtegetik, jól palástolják, de egyre több akad a másik végletből: akikről már süt, hogy nem kis problémákkal küzdenek.
Nemrég egy sráccal beszélgettem, aki fiatal kora ellenére izomsorvadással néz szembe: nap mint nap dolgozik, megpróbálja a helyzetéből kihozni a maximumot.
A mának élni, mert nem tudja, hogyan és milyen állapotban kel fel másnap. Kisebb-nagyobb kihagyásokkal húzza az igát, nyomatják az injekciókat, az infúziókat. Elmondása alapján nem is tudja, honnan veszi a motivációt. De megy előre, mert nincs más választása.
Imádja az állatokat, a kutyákat. Csillogó szemekkel mesélt a saját kedvencéről. A pajkos és szeretett négylábúról, aki megannyi szép élményt nyújtott már a fiatalembernek. És fog is.
Mindjárt biztosított volt a közös nevező.
A szemeiben láttam az alázatot az élet sorskártyájával szemben, ugyanakkor a csillogásban ott tündökölt a harci szellem, ami vélhetően még sok akadályon átvezeti.
Rengeteg mindent természetesnek veszünk, amíg nem üt be mennykő. Nem szeretnék közhelyeket puffogtatni, de becsüljünk meg minden egyes boldog pillanatot, amelyet szeretteink társaságában megélünk!
Próbáljunk empatikusabbak lenni embertársainkkal szemben, ott segíteni, ahol tudunk! Akár egy beszélgetéssel, bátorító kézfogással, hogy mást ne is említsek...
Tegyük félre a kicsinyes játszmákat és bosszúhadjáratokat!
Értelmetlen, mivel csak romboló hatással bír, még jobban lehúz. Akit esetleg éltet, lapozzon!
Végül álljon itt a kedvenc színészem, a Mátrix-sztár Keanu Reeves bölcselete:
Néha annyira beleragadunk a mindennapi életünkbe, hogy elfelejtünk időt szánni rá, hogy élvezzük az élet szépségét. Olyan, mintha zombik lennénk. Nézz fel, húzd ki a fülhallgatód! Köszönj oda valakinek, akit látsz vagy menj oda, és ölelj meg valakit, aki úgy néz ki, mint akit bántottak...
(Nyitókép: pinterest.com)

Holecz Attila
