A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Analitikai sütik

Remarketing Facebook

Remarketing Google

Beállítások kezelése Elfogadás
O 2156605 1024

SoS SaS módra 2022. okt. 26.

A minap a SaS-os Marián Viskupič és az OĽaNO-s Gyimesi György esett egymásnak a ta3 hírtelevízió Nap témája című műsorában.

A téma a kormány által javasolt energia-ársapka bevezetési szándéka volt. Ez alapjában véve egy jó javaslat, ami meg is oldaná a kkv-k gondjait jövő januártól egészen március végéig. Viszont egy viszonylag nagy mértékben hiányos, azaz deficites költségvetés parlamenti elfogadását feltételezné.

Ez nyugaton nem újdonság, számos országnak van a megengedettnél jóval deficitetesebb büdzséje. Meg nincs is más lehetőség, ha az Unió központilag nem képes megállapodni az átfogó segítség formájában.

Ahogy az várható volt, az aktuális liberális "tókinghed" ismét arról volt hivatott meggyőzni a nagyérdeműt, hogy Matovič javaslata csak egy újabb mákonyos botorság, egy újabb félresikerült matoviči atombomba, amely nemhogy segítene, de az egész költségvetést romba dönti és kockára teszi az ország gazdasági jövőjét.

Gyimesi értelemszerűen védte a javaslatot. Szerinte semmi ilyesmi nem áll fenn, ez egyszeri költség lenne, ami hosszú távon érdemben nem befolyásolná az ország fiskális jövőjét.

Ráadasul az intézkedés - a kormány érvelése alapján - elengedhetetlen ahhoz, hogy a kkv-szektor túlélje az újabb megrázkódtatást.

A vita nagyjából erről szólt. De a szavak mögött tagadhatatlanul érződött a két párt, illetve személy közti szöges ellentét. Az ideológiai kultúrharc a nemrég még a barikád azonos oldalán álló szubjektumokat ádáz ellenséggé tette. Ez ebből a vitából is nyilvánvaló volt. Pedig nem is Matovič és Sulík álltak egymással szemben. (Igaz Gyimesi nem állt, illetve ült ott személyesen, csak virtuálisan, "szkájpon" keresztül csatlakozott be a vitába.)

Nekem már lassan olybá tűnik ez az egész egóharc, hogy Matovič még véletlenül sem tud már olyat mondani vagy csinálni, ami elnyerné Sulík tetszését.

Szerintem olyan szinten gyűlöli Matovičot, hogy ha most Igor azt mondaná, hogy szeretne önszántából lemondani a pénzügyőri posztjáról, arra is, már csak dacból is, Rišo azt mondaná, hogy nem, nem engedjük! Hülyeség, baromság, megalapozatlan lépés, és így tovább. Jönne a mószerkavalkád.

Pedig az, amit most Matovič és csapata kieszelt, nagyon rafkós stratégia. A vállalkozókat, cégeket segíteni pont a SaS politikai ágendája. E téren csomót keresni a kakán és akadékoskodni sikamlós terep számukra.

A gyűlölet viszont náluk első számú pálya. Így kénytelenek opponálni. Ezúttal a költségvetési hiány túllépésébe kapaszkodva bele. Hátha.

De véleményem szerint nem fog nekik sikerülni megfúrni a költségvetés elfogadását. És ha nem, akkor vesztettek. Nem egy csatát. Hanem az egesz háborút. Mert ha átmegy a költségvetés, akkor Matovič kihúzza a rendes választásokig.

És, hogy miért lesz nehéz dolguk ezúttal keresztbe tenni Matovičnak?

Egyszerűen azért, mert az, amit javasol az jó.

Minden épeszű politikus tudja, hogy ha ezt a szeretetcsomagot nem támogatná, akkor maga alatt vágná a fát.

A pénzügy boszorkánykonyhájában ugyanis azt főztek ki, hogy a vállalkozókat és a cégeket úgy fogják kártalanítani a magas energiaárak miatt, hogy a villany esetében 199 euró/megawattóra ár felett (adó nélkül) a kiadások 80% átátvállalja az állam, a földgáz esetében pedig 99 euró/megawattóra ár felett.

Ezt pedig politikai píár szempontból öngyilkosság nem megszavazni, hiszen ha a vállalkozásoknak segít a kormány, ott nemcsak a cégtulajdonosokról, cégvezetőkről van szó, hanem az alkalmazottakról és azok családjáról is.

A kkv-k a gazdaság gerince. Ha ők nagy számban tönkremennek, akkor annyi. Igaz a GDP nagyobb részét adják a külföldi gigavállalatok és óriásgyárak, de azok bármikor dönthetnek úgy, hogy fogják a sátorfájukat és az olcsóbb munkaerő és masszívabb állami adókedvezmény reményében egyszerűen odébbállnak.

A kis- és középvállalkozók viszont itt maradnak, nekik nincs hova menniük.

Tehát azért kell megbecsülni őket, és ha van rá mód és lehetőség, főleg az uniós pénzek átcsoportosítása által, akkor bizony meg kell menteni őket. Hiszen, ha csődbe mennek, akkor az utcára kerülő emberek sokkal nagyobb terhet jelentenek majd az államnak, mint az a kiadás, amivel most segítenék őket.

De a SaS, az a SaS. Itt már rációt kár keresni, ez már egy ideje kizárólag a politikai bosszúról szól.

És, hogy miért? Hát, lebo Matovič!