CINK

Spišské párky vagy Szepesi-virsli? 2023. dec. 1.

Valljuk be, a sok kritika ellenére azért vannak príma dolgok is Szlovákiában: átlagon felüli kisebbségi jogok, magas életszínvonal, erősödő középosztály, olcsó élet...Na, akkor ennyi lett volna a cikk beugratós-humoros része. Mi inkább a Kofolára, a treszkára, a juhtúrós haluskára és Rudenz Ulrich egyik kedvenc reggelijére, a szepesi/szepességi virslire (szlovákul: Spišské párky) gondoltunk. 

Az imént felsorolt elemózsiákról azt tartja a közvélemény, hogy ősi szlovák, akarom mondani ősszlovák ételkülönlegességek, talán egyszer még azt is kinyomozza valamelyik elfogulatlan szlovák hobbitörténész, hogy már Szvatopluk is Kofival öblítette le a sztrapacskát, mielőtt eladta volna országát egy fehér póniért. Vinkó József, a Magyar Konyha magazin főszerkesztője, író, dramaturg, neves gasztrotörténész azonban most kiderítette, illetve a lap legfrisebb számában le is közölte kutatása eredményeit, miszerint a sokunk által igen kedvelt Spišské párky, alias szepesi (vagy szepességi) virsli valójában Szepesi-virsli néven lett anyakönyvezve, csupán úgy járt, mint a pozsonyi patkó, a kürtős kalács vagy kis híján a Tokaji. 

Ami nincs leragasztva, lehegesztve, lekötve, lebetonozva vagy levédetve az Európai Bizottság által, az bizony idővel Budapesttől északabbra vándorol, hogy hungarikumból slovacikum legyen.

Micsoda gyönyör, mikor a frissen főtt, még gőzölgő virslit félbevágva ínycsiklandó paprikás szaft terül szét a tányéron, s mámorító illatfelhőben izgatottan nyúlunk az első falatért, megspékelve az ízélményt valami jóféle mustárral (Felvidéken horčicával), reszelt tormával és pihe-puha, fehér kenyérbél segítségével felitatott piros lével. 

A források szerint az ilyen típusú virslit első ízben Szepesi Frigyes ferencvárosi hentesmester és kolbászgyáros készített, egészen pontosan 1892-ben. 

A gyorsan nagy népszerűségre szert tevő specialistást (Szepesi megrendelői között volt maga a császári udvar is, Vinkó József közlése szerint Ferenc József kedvéért készítették el a virsli fokhagymás változatát) feltalálójáról nevezték el, ezért a kötőjeles írásmód: Szepesi-virsli.

Az már csak a történelem huncutsága, hogy ma Magyarországon régi nagy híre ellenére sem emlékszik már senki a Szepesi-virslire, kiment a divatból, szinte teljesen ismeretlen, még szepesi virsli vagy szepességi virsli alakban is. Nem úgy a tátrai tigris országában. A magyar-szlovák határ menti településeken élő magyarországi gourmék számára, akik gyakran járnak át vásárolni Szlovákiába, talán még ismerősen csenghet a megnevezés, csakhogy ők már szlovák specialitásként ismerhetik húspépből készült paprikás eleséget. Ami nem véletlen!

Szlovák források szerint a "Spišské párky"-t a 20. század elején, Szepesi Frigyes után jó 10-15 évvel, találta fel három hentesmester, Michal Blaško, Karol Grieger és Štefan Varsanyi, 

a valóságban azonban minden bizonnyal nem ők ötlötték ki a receptet, csupán meglátták a remek üzleti lehetőséget a Szepesi-virsli "szepesítésében". A név adta magát, az üzleti húzás bejött! Idővel még Budapestre is szállítottak a budapesti, akarom mondani szepességi virslispecialitásból. Persze csak addig, amíg meg nem érkezett Trianon, a többi már történelem...

Vegyük vissza, ami a miénk, mondhatnánk. Csakhogy szlovák barátaink most is szemfülesebbek voltak a magyar kollégáknál, ahogy például a kürtős kalács esetében, ami Skalický trdelník néven került be az "európai értéktárba". Az Európai Bizottság 2011-ben szlovák indítványozásra felvette a szepességi virslit a hagyományos termékek listájára, természetesen Spišské párky néven, szlovák specialitásként, szigorúan ellenőrzött és betartandó receptúrával. 

Így lett a Szepesi-virsliből Spišské párky, magyar ételkülönlegességből szlovák ételkülönlegesség...

Így múlik el a világ magyar gasztrokultúra dicsősége!