ZSÍR
Stuart az univerzum ellen - őrült kaland az Agymenők után
2026. nov. 13.
A streaming platformok előretörése alapjaiban írta át a médiafogyasztást, teret engedve a kísérletezésnek. Az egyes tévécsatornák a berendelt sorozataikról azonnal visszajelzéseket kapnak, így gyorsan fel tudják mérni, van-e tényleges igény egy-egy sorozat újabb évadának berendelésére, avagy egy elágazás, spinoff elkészítésére. A geek kultúrát parodizáló és egyben kanonizáló Big Bang Theory, vagy magyar címmel az Agymenők ilyen volt.
A 12 évadot megélt, de megfáradást még így sem mutató sitcom komoly nézettséggel rendelkezett, a zárása is teljesen kerekre sikeredett, minden szerplőről elhittük, hogy révbe ért. A sorozat népszerűsége pedig a 2019-es záróévadot követően sem csökkent, így a készítők azóta több sikeres leágazást is elkészítettek. A sorozat központi figurája, az őrült, aszociális tudós, Sheldon Cooper volt, aki minden arroganciája ellenére komoly fejlődést mutatott fel, így az első spinoff épp az ő gyerekkorára fókuszált. A hagyományos amerikai családi filmsorozatként működő Az ifjú Sheldon (Young Sheldon) épp ezért nem is a helyzetkomikumra helyezi a hangsúlyt, hanem a társainál messze okosabb kisfiú és családja történetét viszi a képernyőre. Érdekesség, hogy a spinoffból egy újabb spinoff nőtt ki, mégpedig Georgie és Mandy első házassága.
Viszont most egy másik, az előző kettőtől hangulatában és stílusában is merőben eltérő sorozatról, a Stuart az univerzum ellenről (Stuart Fails To Save The Universe) szeretnék írni. Az Agymenők egyik állandó mellékszereplője, Stuart Bloom (Kevin Sussman), a képregénybolt tulajdonosa. Egy igazi csetlő-botló, esendő figura, akinek semmi sem sikerül. Az életét is csalódásként éli meg, maga megtestesült kisember. Stuart – az új sorozatban – tönkreteszi az Agymenők két tudósának, Sheldonnak és Leonardnak az egyik gépét, ami miatt felsejleni kezdett a multiverzum szövete, ezért
egy napon egy másik univerzumból származó Stuart felszólítja, hogy szerezze meg a tönrement gépet, és hozza helyre a hibáját.
Segítségére lesz az Agymenők másik közkedvelt figurája, a bogaras geológus, Bert Kibbler (Brian Posehn), Stuart barátnője (itt már volt barátnője), Denise (Lauren Lapkus), valamint az a Barry Kripre (John Ross Bowie), aki már az Agymenőkben is az egyik legkevésbé szimpatikus figura volt.
Hősünk a maga szegényes eszközeivel próbál helyt állni, hiszen se nem okos, se nem erős, még csak karizmája sincs, cserébe társainál is nagyítóval kell keresnünk azokat az erényeket, amelyekkel a hőstörténetek szereplőit elképzeljük. Mivel a sorozat az alternatív valóságokra épít, így időnként feltűnnek ismerős arcok, mint Rajesh, Penny, Bernadett vagy Amy, ám ők a történetben kívülállók, megejelenésük, új szerepük mégis mosolyt csal az arcunkra.
Szerencsére a készítők elrugaszkodtak a megszokott alternatív valóságoktól, inkább próbálták az Agyemnők törzsközönségét kiszolgálni, így a meglátogatott világok is inkább a geek kultúra rajongóinak okoznak örömet:
kapásból kapunk egy poszt-apokaliptikus világot, de hőseink eljutnak egy olyan világba is, ahol a mágia létező dolog, vagy épp egy olyan disztópiába, ahol mindent az AI irányít és ahol tilos a negatív gondolat. Disztopikus világ az is, ahol Stuart egy elmegyógyintézetben tölt hosszú hónapokat, de egy ponton a mátrixból is ki kell törnie. Persze komikusabb helyszínekből sincs hiány, így hőseinket láthatjuk kentaurként vagy tehenek leszármazottjaként is legelészni. A legerősebb világ az, ahol mindenki gondolatolvasó, ami különösen Kripke sötét agyának bugyraiba engedi betekinteni a nézőt. Természetesen a képregények világa iránt rajongók is megkapják a magukét, amikor hőseink szó szerint egy képregény címlapjára kerülnek, de a negyedik falat is zseniális érzékkel döntik le a sorozat készítői.
A tíz epizódból álló évad első évad engem megvett kilóra, sokszor hangosan röhögtem egy-egy poénon, vicces szituáción vagy épp a zseniálisan infantilis világon,
ahová hőseink keveredtek. Míg Az ifjú Sheldon egy kedves családi sorozat, addig a Stuart az univerzum ellen egy őrült geek kaland, amit egyszerre dönti le a multiverzumos filmek, sorozatok sérthetetlennek hitt sztereotípiáit, egyben paródiája is azoknak (pl. Csillagkapu, Ki vagy, Doki?). A könnyed szórakozás viszont fájdalmas görbetükröt mutat a közösségi média által deformált, túlságosan is píszívé vált világnak. A karakterek nagyon gyorsan a szívünkhöz nőnek, látható, hogy a színészek is roppant módon élvezik a szerepüket, történet pedig kellően agyament ahhoz, hogy minden pillanatban meg tudjon lepni az új világok sajátos logikája.
Nyitókép: CBS
Jancsó Péter



