MAGYAR KÁRTYA

Sulíkék és a magyarfóbia 2022. máj. 13.

Nem is olyan régen a Magyar Villamos Művek megpróbálta megszerezni a közép szlovákiai áramszolgáltató céget, de sikertelenül. A liberális SaS elnöke a gazdasági tárca élén ezt megakadályozta. Nyíltan ugyan nem mondták ki, de burkoltan éreztették, hogy az ok a látens hungarofóbia. A SaS kormánytagjainál ez, amint tudjuk, nem újdonság. Náluk a diplomata gyapjúöltöny szivarzsebében mindig ott lapul egy pakli magyar kártya.

Mondanom sem kell, hogy az Unióban, egy uniós ország cégével (amelyre nem vonatkozik, és nem vonatkozhat semmilyen szankció) ilyesmit nem szabad tenni. 

Helyesbítek: nem lenne szabad tenni.

Mégis megtették. Valamiféle ködös állami stratégiai érdekre hivatkozva a MVM-t kigolyózták. Pedig, amint tudjuk, ez a terület - a tőke szabad mozgása - az uniós szabadkereskedelmi egyezmény egyik sarokköve.

Így tudta a Nyugat mintegy két évtized alatt - gazdasági értelemben - szinte gyarmatosítani a komcsi beklyóból kiszabadult, legyengült, ám lelkes és kellően naiv Keletet.

De, amit szabad Jupiternek, nem szabad a majomnak!

Ma arról olvashattunk a gazdasági szaksajtóban, hogy a MOL szeretné megvásárolni a kassai vasműveket. Az ok teljesen érthető, hiszen hosszú távon a kőolaj alapú termékek földrengésszerű visszaszorulása várható. (Köszönjük meg ezt is a brüsszeli oroszfóbiásoknak és hazai helytartóiknak.)

A MOL tehát megpróbálja diverzifikálni, azaz több lábra állítani a cég jövőbeni működését, sikerét. A vasmű pedig jó vétel lehet. 

Lehetne.

Annak ellenére, hogy a vas- és acélgyártás volumenét nagyban csökkentette a pandémia alatti masszív ipari visszaesés. A cég vörös számokat produkált, és az amerikaiak komolyan fontolóra vették a gyár eladását. Ez vélhetően továbbra is így van, szeretnének kivonulni az európai piacról, mert a cég értékesítése kapcsán már konkrét érdeklődőkről ír a sajtó.

Ráadásul ez hosszabb távon anyagilag is kifizetődő üzlet lehet a vásárló számára. Hiszen a pandémia utáni fellendülés nyomán, és a háború következtében az acél iránt megnövekedő keresletet miatt újra komoly bevételt és hasznot generálhat a kassai kohó.

Így a gyár érdekessé vált egy olyan közép-európai óriás számára is, mint a MOL csoport.

A kérdés már csak az, hogy a szlovák kormány ismét eljátssza-e azt az átlátszó színdarabot, amelynek az a címe, hogy hogyan keressünk mondvacsinált okot a magyarok kipöckölésére?

Vélhetően ismét állami stratégiai célokra hivatkoznak majd. Ez legutóbb is működött.

Brüsszel pedig jó strucc módjára a fejét a homokba dugja majd, mert mostanság nemcsak az oroszfóbia, de lassan a magyarfóbia is szinte államvallássá vált a balliberalis birodalmi mainstream politikai köreiben.

Szlovákia pedig e tekintetben osztályelső, az európai bükokratát kegyeltje.

Nekik majd szabad lesz. Ezt is. Újra.

Szlovákiában sosem, vagy csak nagyon ritkán, döntöttek az észérvek. Úgy tűnik, hogy a magyarelleneség az egyik legfőbb vezérelv a gazdaság területén is.

Így az ország egyik ipari zászlóshajója semmiképp nem lehet a magyaroké! Inkább eladják bárki másnak. Akár egy szinte ismeretlen, szénben utazó cseh tőkésnek. Inkább bizonytalanságba lökik azt a sok ezer embert, rengeteg családot, bedolgozó vállalkozót, akik létünkben függnek a vasgyár sikerétől.

De ne legyünk mi sem rosszindulatúak! Lehet, hogy a cseh tulajdonos is tudná működtetni a gyárat.

De azért egy MOL-szintű cégóriásnál mégis kiszámíthatóbb jövőkép tárulna az alkalmazottak és az egész keleti régió elé.

De hát, na Slovensku (myslíme) po slovensky...

Králik Róbert

Nyitókép: U.S. Steel/Finstat