AMMARHA!

Sumákolj, míg be nem jön 2025. máj. 15.

A Szilikon-völgy egyik legnépszerűbb mondata, ami arra utal, hogy minden adatot kicsit el lehet ferdíteni, amíg a végtermékhez szükséges támogatást megkapja az ember. És miközben a támogatás jön, addig a valóságot is sikerül a ferdített adatokhoz simítani.

Téves dolog azt hinni, hogy ez a filozófia csak és kizárólag a technológiai fejlesztésekre és piacában alkalmazható. Valójában véve az olyan helyeken sem ismeretlen ez a kijelentés, amikre nem is számít az ember, pedig minden foglalkozásban mindenki ugyanarra törekszik: hogy híres legyen. Hogy ne felejtsék el a nevét soha.

Ilyen a régészet is. Az újabb generációk felnéznek a nagy elődökre, amikor lépten-nyomon valamit találtak a föld alatt és ezek a nagy és neves felfedezők megváltoztatták az emberiség elképzelését a történelemről. Nem ritkán el is nézik ezeknek az öreg elődöknek azt, hogy nem ritkán eléggé invazív módon folytatták a munkájukat, ami miatt a következő generációnak kellett takarítani utánuk. 

Sebaj. Tróját is megtalálták valahogy, még ha az ásónyom többet rombolt, mint az idő vasfoga.

És ugyanúgy ahogy manapság az NFT-k úgy a leletek is hozták a hírnevet, na meg a vagyont. Természetesen beindult a régész mánia a maga bölcsész szintjén és akár magán úton, akár egyetemi, vagy múzeumi támogatással, de egyre többen csatlakoztak a régészekhez. Ami nem is rossz, minél több romot, vázát, táblát freskót, akármit találtunk, a múlt és a történelem annál inkább elveszítette rejtelmességét. Vagy legalább is elejével úgy tűnt.

Ennek sajnos mára az lett az eredménye, hogy alig lehet már új dolgot találni, viszont ez nem azt jelenti, hogy nem érdemes keresni. Épp ellenkezőleg. 

Mert bár először úgy tűnt a sokévezredes történelem már nem rejteget semmit, később egyre több spekuláviónak adott helyet. Tudjuk mi történt, most már tudni akarjuk azt is, miért?

Na és ebben a mai időszakban vált szinte lehetetlenné kitörni ebben a szakmában. Persze a lelkiismeretes munkával sem lehetetlen, de emelem kalapom annak, aki így el tud érni valamit. Ugyanis régészként még a negyven éves is fiatalnak és tapasztalatlannak számít. Emiatt bármilyen adatot is közöl, az idősebb és tapasztaltabb kollégák mindent megkérdőjeleznek. Szénizotópos vizsgálat? Nem elég. Korszakokra utaló írások, források? Megkérdőjelezhető. Leletek mennyisége és aránya? Összekeveredhettek az erózió miatt. A lényeg, hogy minél tovább tartsák a fiatal kollégát olyan szinten, ahol nem sok vizet zavar. Csak azért, mert már nem ők a nagy felfedezők. És ha a fiatal régész be is bizonyítja, hogy megkérdőjelezhetetlenül igaza volt, minden elméletét megerősítették a talált leletek, az idős kollégák elveszik a rivaldafényt, mondván Dr. Ez és Az mentoráltjaként megilleti a mentort a siker. Hiszen mindent neki köszönhet. Csakhogy nekem erre nincs időm. Nem fogok negyvenévesen is egy vén barom árnyékában földet kaparni, hogy aztán a kényelmes kis zakójában átvegyen minden elismerést.

A történelem megváltoztathatatlan, mondják. Igen ám, de a történelem ismerete változhat, attól függően mit talál az ember a megmaradt történelemből. Vagy mit hagy meg belőle.

Ez járt a fejemben, mikor “mentorom” elmélete igaznak bizonyult, ellenben az én elméletemmel, ami az örök ifjúság kútját illette. Hogy nem létezett, az egyikünknek sem volt kétséges. Hogy mi volt a jelentése, már nagyobb vitákat gerjesztett és ha kiderül, hogy neki van igaza, az nekem egy bő tíz éves visszalépést jelentett volna. Szerencsére Chichén Itzá piramisának egy rejtett zugában talált kőtábláját csak én és a mentorom látta. Amikor tehát otthon, a múzeumban, az öregek előtt elmondta, mit talált - igen, így egyes számban - és mennyire igaza volt, bár bizonyíték sehol, hiszen videóhívásban mutattam meg neki a táblát, úgy döntöttem, hogy élek a Szilikonvölgy filozófiájával. A lelet őt igazoló részét egy este alatt teljesen eltűntettem a tábláról, és apró kavicsként megtartottam magamnak. Így amikor az új képeket elküldtem a társaságnak, drága mentoromat megvádolták spekulációval, míg engem, aki megtaláltam a leletet, kiemelt dicséretben részesítettek.

A lelet hitelessége megkérdőjelezhetetlenné vált, a hírnév pedig már jött magától, a kőtábla maradéka pedig a garázshoz vezető színes kavicságy része lett.

Sumákolj, míg be nem jön? Legyünk őszinték. Inkább úgy kéne mondani: Kamuzz, amíg igazad nem lesz.