MAGYAR KÁRTYA

Suttogó propaganda, avagy a külhoni magyarok elleni uszítás újratöltve 2021. dec. 18.

2004. december 5-én egy világ omlott össze bennem. Igaz, voltak előjelei annak, hogy nem lesz köszönet a könnyített honosítás megszerzését elősegítő népszavazás eredményében, azonban egy optimista hang végig azt súgta belül, hogy a média fröcsögése csupán egy hangos kisebbség véleménye.

Tévedtem. Az érdektelenségbe fulladt népszavazás ugyan a határon túliaknak kedvezett (szűk többséggel), ám a választásra jogosult lakosság csupán 37,49%-a járult az urnákhoz, így a referendum érvénytelen lett. Végtelenül csalódott voltam, második trianonként, sőt annál is rosszabbként éltem meg azokat a napokat, hiszen az első, a „valódi” trianont az akkori ellenségeink idézték elő, a második trianont a saját nemzetünk.

Végkép hontalanná váltunk, amit csak a 2010-es kormányváltás írt felül.

Az anyaországi média hecckampánya ma is kísért minden jó érzésű embert. A Medgyessy Péter vezette  (MSZP-SZDSZ-)kormány nyíltan uszított a külhoni magyarok ellen. Fodor Gábor szerint anyagilag ráfizetéses a külhoniak magyar állampolgársága, Nyakó István (aki ironikus módon az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság tagja volt) egyenesen 23 millió román vendégmunkással hergelte a választókat. Ezt a gusztustalan narratívát vette át az abszolút túlsúlyban lévő balliberális média, élükön az RTL Klubbal. Sosem fogom elfelejteni a Heti Hetes műsorban látott hisztériát, az volt az utolsó adás, amit megnéztem, Gálvölgyi Jánoshoz azóta nincs gyomrom.

E bő lére eresztett bevezető után egy múlt héten esett csomagátvétel történetét osztanám meg a kedves olvasókkal, ígérem, össze fog érni a két történet!

Az egyik karácsonyi ajándékért ugrottam át egy dél-komáromi csomagátvevő pontra. 

Az emeleten szóba elegyedtem az elárusítóval, aki látva a felvidéki bankkártyámat, a gazdasági helyzetről, a covid-járvány fevidéki nehézségeiről kérdezett. Fizetni végül a földszinten kellett, ahol az elárusító hölgy epés kérdéssel fogadott:

–No és mi a véleményetek Viktorról?

Mivel nem szeretek se provokálni, se a provokációnak felülni (bár a facebook-kommentjeim alapján más kép alakulhat ki rólam), igyekeztem diplomatikus választ adni. Mivel amúgy is késésben voltam, annyit mondtam:

A külhoni magyarok számára a Fidesz-kormány a legoptimálisabb alternatíva.

Az elárusító hölgy láthatóan erre a válaszra várt, mert már sorolta is, mi mindennel „lopjuk” meg a magyar adófizetőket: az iskolákban nincs kréta, fizetni kell a tankönyvekért, sikszor nincs fizetés stb. Megnyugtattam – mivel „civilben” magam is tanár vagyok –, nálunk is sokszor problémás az írószer, a papír a fénymásolóba, netán a nyomtatóból hiányzik a festék. Mondhatnánk azt is, ez a „szakmával jár”.

Ekkor egy másik aduászt húzott elő a kalapjából:

A határontúliak felvásárolják már az egész várost! 

Elkerekedett a szemem, de a java még hátra volt! – A családtámogatás is mind külföldre megy.

Na, itt kezdett felkúszni a szemöldököm az egyébként is magas homlokomra.

–A múltkor is járt itt egy úr, aki azt mondta, hogy 50 millió forintért vett házat a városban, és erre külhoniként kapta a pénzt!

Nem tudom, Önök hogy vannak vele, de engem érdekelne egy ilyen lehetőség, mivel nemrégiben nősültem, a házvásárlás is folyamatban van. Úgy gondolom, elég alaposan utánajártam minden lehetőségnek, de sehol sem találkoztam az ajándékba adott 50 millió forintos családtámogatással. Erről – természetesen – az elárusító hölgyet is felvilágosítottam, de ő kötötte az ebet a karóhoz.

Láttam, egy igazi Gyurcsány-mamával van dolgom, nem is erőltettem a vitát, egyrészt mert feleslegesnek tartottam (szektásokkal nem állunk le szórakozni), másrészt sietnem kellett egy másik városba az ügyeimet intézni, úgyhogy megköszöntem a csomagom ügyének intézését, fizettem és távoztam.

Persze a következő úticélom felé vezető úton végig a fenti párbeszéd járt a fejemben. 

Nem tudtam hova tenni a hölgy szavait. 50 millió forint a határon túliaknak? Valami nem stimmelt.

Aztán néhány óra alatt kezdett körvonalazódni, mi is történhetett. A jövő év elején választásokat tartanak Magyarországon, és a baloldal miniszterelnök-jelölti kasztingja olyannyira félresikerült, hogy azt már a nagykutyák, vagyis az egyedüli NAGYkutya is belátja. Márki-Zay és Karácsony ügyködése hatására már a baloldali közvéleménykutatások is fényes Fidesz-győzelmet prognosztizálnak. 

Mit tehet egy véreskezű bolsi? Gyűlöletet szít, lehetőleg mindenki ellen.

A média és a plakátok propaganda-ízű gyűlöletkeltésére már volt ideje immunizálódnia a magyar embernek, ezért valami még aljasabb dologhoz nyúltak: a suttogó propagandához. Miről is van szó? Arról, amivel én is találkoztam a csomagom átvételekor: 

egy provokátor hazugságokat terjeszt, persze csak megsúgva az „örömhírt” egy látszólag véletlenszerűen kiválasztott embernek.

Egy-egy eladó, fodrász, postás stb. pedig kiváló „alvóügynök” lehet egy dezinformációs kampány kivitelezésére. Nem is kell ehhez sok aktivista, elég csak 1-2 ember egy településen, aki a megfelelő fülekbe súgja a kívánt információt, aztán a „hír” pár nap alatt vírusként elterjed.

Néhány nappal a szégyenletes december 5-i népszámlálás évfordulója után nem lehet véletlen, hogy a külhoni magyarok elleni újabb támadásba botlottam bele. Ezúttal nem egy politikus szájából dőltek a hazugságok, de kétség nem fér hozzá, onnan indultak el, hiszen csak a baloldal lehet érdekelt a külhoni magyarok elleni uszításban – a magyar emberek megosztásában. És az már csak hab a tortán, hogy a hölgy – és rajta kívül még sok más hölgy és úr – abba nem gondolt bele, hogy azzal, hogy az ő boltjában vásároltam, miután teletankoltam az autómat a közeli benzinkúton, az adómmal végső soron a magyar államkasszát gyarapítottam. Így talán mégsem ördögtől való a gondolat, hogy a magyar haza támogassa az államhatárok túloldalán rekedt nemzettársait.

Borítókp forrása: pixabay