CSAK A KEZÉT FIGYELD!

Számháború után 2026. márc. 16.

Március 15-én politikai erődemonstrációt tartott Budapesten a Fidesz, és a kevés fantáziával megáldott kihívója is. A számháború gyakorlatilag már akkor elkezdődött, amikor még el sem kezdődött a két rendezvény.

Nem kell hozzá túl sok fantázia, hogy belássuk, a Tisza manökkenistenkirálymessiása egy dolgot tud, de azt nagyon magabiztosan: követni Orbán Viktort. Eredetiség még annyi sincs benne, mint a Sass kabaréban volt, hiszen midnenben kínosan másolja a kormányfőt, illetve annak kampányrendezvényeit. Elég csak a Békemenet mintájára a farzsebből előrántott Nemzeti menet névre gondolni, de számos alkalommal próbált már eddig is rákontrázni a Fidesz ötleteire, jellemzően kevés sikerrel. 

Abba most ne menjünk bele, hogy melyik oldal kit és hogyan szólított meg, szállított, hiszen a cél nem is a számokban rejlik, hanem a mozgósítás erejében, és ebben jól teljesített minkét oldal médiagépezete. Az esemény interpretálása már más tészta. Jól látszik ez azon a kínos erőlködésen, ami a Fidesz-szavazók választási kedvének megtörését célozza. Tudniillik 

a Tisza mindent megtesz azért, hogy a táborát sokkal nagyobbnak mutassa, mint amilyen valójában.

Ezt a trükköt egy bizonyos német kancellár sikeresen alkalmazott a blöffjeihez cirka kilencven évvel ezelőtt, nagyobbra hazudva a hadseregét, mint amilyen valójában volt – szembemenve ezzel a hadászat alapvető elveinek. Ez a morál fenntartásához nyilván kiváló eszköz, hiszen mindenki a győztes csapathoz akar tartozni, így amikor hatalmas győzelem küszöbén érzi magát a választó, nem fogja magát otthon felejteni a szavazás napján.

A Fidesz számára viszont épp ennek a veszélyhelyzetnek, a hátrányba kerülésnek a demonstrálása a legfőbb fegyverténye. 

A csendes többség – a tiszás felvonulókkal ellentétben – nem rongálta a politikai ellenoldal választási plakátjait, hanem békésen hömpölygött a márciusi napsütésben, jól érzékelve a meg-megjelenő provokátorok felől áradó gyűlöletet. Akik a rendezvényre megérkeztek az ország számos részéről, ezt a lelkületet viszik majd haza: ők a béke, az ellenoldal a gyűlölet nyelvét beszéli. Aki békét akar, az melléjük áll. Egyszerű matek. 

Apropó utazás. Visszatérő toposza a baloldalnak, hogy a Fidesz buszoztatja, kirándultatja a szavazóit a Békemenetre. Véleményem szerint nincs is ezzel semmi baj, hiszen a kormánypárt szavazóbázisa a fővároson kívül él, tudják, a csendes többség. Ők kénytelenek tömegközlekedéssel eljutni a helyszínre. Ennek az ütőkártyának szánt balos narratívának a felmelegítése azért roppant vicces, mert 

Magyar Péter rendezvényein rendre, ismétlem, rendre ugyanazok az arcok tűnnek fel az ország minden részén. 

A miniszterelnök pár órával ezelőtt beszédet mondott az országjárása következő állomásán, Kaposváron, ahol döbbenetes támogató tömeg fogadta. És nem ez a kirívó eset. Ezzel szemben Magyar Péter Budapesten kívüli megmozdulásai – még az utaztatott követőinek állandó jelenléte ellenére is – kínos érdektelenségbe torkollnak. Talán egy-egy olyan települést találni, ahol említésre méltó érdeklődőt tudott megszólítani. 

Ám akárhogy is nézzük a dolgokat, a végső számháború a szavazófülkében fog eldőlni. 

Ott, ahol nem hallatszik az erőszakos tiszás fenyegetőzés, ahol nem számítanak a vietnami bérlájkolók, ahol kamuprofilok híján mindenki csak egy szavazatot adhat le. És valami azt súgja, hogy nincs különösebben oka az aggódásra annak, aki Orbán Viktorban és a Fideszben látja az ország jövőjét. 

Más kérdés, hogy a sok csalódott tiszás a választások másnapján felül tud-majd emelkedni a saját vágyai és álmia hiábavalóságán, és nemet tud-e majd mondani az ukrán katonák éltal beígért zavargásokra, amik az utcát vérbe borítva próbálják majd kivívni azt, amit demokratikus úton képtelenek voltak. 

Ez a számháború igazi tétje.