VÖRÖS PROSZTÓ

Száz év ragály 2025. jan. 21.

Örök időkre a Szovjetunióval, és soha másképpen!

Ugye, ismerős ez mindenkinek, kedves elvtársak és elvtársnők, kedves mindenki?

Az örök idők is véget értek kevesebb, mint ötven év alatt.

Az örökkévalóságban ez pont annyi időt jelentett, mint a jelen liberális patkányainak honfoglalása a mostani világban. Ideig-óráig még lehet poénkodni, meg hirdetni a szél befogását zsákba, nagyokat mondani a sötét, mindent elnyelő fekete lyukba, de az örökkévalóság ebben az esetben is hamarább véget fog érni, mint ahogyan a vakond kitúr egy dombot a britek golfozásra használt gyepén.

Brit tudósok megállapították, hogy tíz emberből négy az hat. Ha ehhez hozzátesszük, hogy egyből egy az nulla, akkor rövid, de annál intenzívebb és csekély megerőltetést igénylő fejszámolás után rögtön eljutunk Nagy Britannia kormányfőjéhez, „szőr” Keir Stramerhez. De, hogy miért is kell mindjárt a hét elején borzolnunk a kedélyeket birodalmi törtetőkkel, az hamarosan kiderül.

Mint tudjuk, egykoron, száz évvel ezelőtt, Brit India, mára a világ legnépesebb országa, a Brit Birodalom része volt. „Brit India” alatt volt értendő az összes olyan terület, amely a brit uralkodó hatalma alatt állt India főkormányzóján keresztül, vagy bármely más hivatalnokon keresztül, aki India főkormányzójának volt alárendelve.

Brit India magába foglalta a mai India, Pakisztán, Miammar (Burma) és Banglades területeit. 1876 után a területet hivatalosan Indiai Birodalomnak nevezték, és az útlevelekben is ezt a nevet használták. Burma tartományt 1937-ben leválasztották, mint különálló gyarmatot. Az Indiai Birodalom 1948-ban szűnt meg létezni, miután a területet alkotó országok megkapták függetlenségüket Nagy-Britanniától.

Ha azt vesszük, hogy kevesebb mint nyolcvan évvel ezelőtt, India még a Brit korona része volt, ennek a ténynek a fényében kell vizsgálnunk azt a múlt heti hírt, hogy száz évre szóló partneri megállapodást ír alá „szőr“ Keir Starmer brit kormányfő Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel.

A Downing Street csütörtöki beszámolója szerint Starmer Kijevbe utazott, ahol az ukrán államfővel megkötötte a Száz éves partnerség – 100 Year Partnership – címet viselő kétoldalú egyezményt.

A megállapodás védelmi (persze) és nem katonai jellegű együttműködési elemeket egyaránt tartalmaz. Az utóbbiak közé tartozik a kereskedelmi akadályok lebontása és a kulturális kapcsolatok ápolása. A kulturális egyyüttműködés fejében gondolom arra utal, hogy a háború lezárása után Zselé bemutatókon fog a farkával zongorázni Londonban és egyéb nagyvárosokban.

Az ilyen attrakciókat a britek nagyon szeretik. Talán egykoron idomított majmokkal is betanítottak ilyeket. A két szint majdnem ugyanaz, de ki kell használni az ukrán bohóc zsenialitását. Az ötlettár végtelen lehetőségeket biztosít mindkét fél számára.

Ahogyan a Tanú című filmben mondta a börtönőr (miután Pelikán Józsefnek mondta a bíró, hogy nyugodtan elmehet, magát rehabilitálni fogják), hogy na most aztán takarodjon. Egy brancs maguk.

Hogy száz év múlva mi lesz, azt csak Nostradamus tudja, tudta, vagy ő sem.

Akár egy Brit Iszlám Köztársaság létrejötte sincs kizárva, köszönhetően az ilyen mocskos, alja politikusoknak, mint Starmer, aki azért, amit főügyészként tett, illetve nem tett, a brit gyermeklányok elleni erőszak eltussoslása ügyében, csak remélni tudjuk hogy a pokol tüzében fogja eltölteni életének a száz évből meg nem élt részét.

A Downing Street felidézi, hogy Nagy-Britannia eddig 12,8 milliárd fontnyi támogatásban részesítette Ukrajnát, és ebből 7,8 milliárd font a katonai segítség értéke. Tehát, volt mit szétlopni Ukrajnában, meg volt mit visszajuttatni a brit zsebekbe is.

A kapcsolat gyümölcsöző lehet, a továbbiakban is. Ja, és hogy Ukrajinával, – mely történelme során, nevéből adódóan Lengyelország, Magyarország, Moldávia és Oroszország széle (krajina) volt –, mi lesz, arra most nagyban lehet fogadásokat kötni.

Száz év alatt talán vissza tudja fizetni az összes adósságát, kamatostul, már ha marad még valamije egyáltalán azok után, hogy a bankok benyújtják majd a számlákat az eddig kiutalt kölcsönök visszafizetésére.