LESZ, LESZ, LESZ

Székelyföld üzenete 2025. máj. 21.

A hétvégén lezajlott a romániai, megismételt elnökválasztás második fordulója, amiből több tanulság is levonható.

Mielőtt a szakértő szerepében tetszelegnék, szeretném leszögezni, hogy az erdélyi magyarság problémáit leginkább néhány ottani barátom elmondásából ismerem. Noha követem az erdélyi politikum eseményeit, közel sem tartom magam a téma valódi ismerőjének, így alábbi soraimat tessék fenntartásokkal kezelni, hiszen lesz néhány olyan felvetésem, ami bizony a magasba fogja szökkenteni a szemöldököket.

Axióma 1: a mindenkori román politikum nem tekinti önálló, egységes tömbnek az erdélyi magyarságot,
Axióma 2: a mindenkori román politikum szemében Székelyföld nem létezik,
Axióma 3: a legtöbb romániai választás végkimenetelét Székelyföld lakói döntik el.

Magyar nemzettársaimmal egyetemben én is rettegve vártam, ki fog a bukaresti elnöki palotába beköltözni. Persze ismét egy rossz és egy még annál is rosszabb jelölt között lehetett választani az arra jogosultaknak. Adott egy igazi hard core mélynemzeti román jelölt, aki Putyin mímelésével és az úzvölgyi katonatemető szétverésével szerzett magának kétes hírnevet, illetve adott egy liberális mélyromán jelölt, aki a másik jelöltnél kicsit cizelláltabb kifejezésekkel kívánja melegebb égtájakra a magyarokat. 

Hogy, hogy nem, a két magyargyűlölő jelölt a választások előtti napokban mégis megtalálta a nemzetük ellenségének tartott magyar közösséget, hiszen pontosan tudták, választást nyerni Romániában bajosan lehet az egymilliós magyar közösség kihagyásával.

Ahogy azt bizonyára mindenki tudja már, Nicușor Dan, a liberális jelölt nyerte a választást, nem kis mértékben a nem létező Székelyföld segítségével.

Ahogy az a fenti térképen is látszik (ez még a nem végleges eredményeket tükrözi, de a lényeget így is jól kirajzolja), Székelyföld igenis létezik. Ezt pedig érdemes a jövőben megjegyeznie a román politikumnak is.

Azt az elmúlt harminc év is jól mutatja, a Romániai Magyar Demokratikus Szövetség (RMDSZ) bőségesen kivette részét a kormányzásból, igaz, sokszor csak marginális szerep jutott számukra a kormányokban, de végső soron ott voltak, és ha mást nem is, de legalább azt elérték, hogy ne szűküljenek a meglévő jogok.

Persze nem mindenki tetszését nyerte el az RMDSZ akár elvtelennek is nevezhető politikája, hiszen jóindulattal sem nevezhetjük elkötelezettnek bármelyik koalíciós partnere irányában sem, 

mindig amellé álltak, akik többet kínáltak. 

Így pedig korábbi politikai ellenfelükkel is vígan koalícióra léptek, tettek azok korábban bármit is az erdélyi magyarság ellen. Emiatt pedig bőven kijut a kritika a pártnak, nem is véletlen, hogy több riválisuk is feltünt az elmúlt évtizedekben: jelenleg az Erdélyi Magyar Szövetség jelenti az alternatívát, mely az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt egyesüléséből jött létre, és teljesen más módon képzeli el az erdélyi magyarság jövőjét. 

Azt azonban fontos megjegyeznünk, hogy amikor nem egymás riválisaiként mérettetnek meg, az RMDSZ és az EMSZ közösen lép fel a magyar közösség érdekében. Így tettek a mostani választás során is, amikor besoroltak a győztes Nicușor Dan mögé, arra biztatva szavazóikat, hogy támogassák a riválisánál szalonképesebb bukaresti főpolgármestert.

Mik a tanulságok számunkra?

A sok szócséplés után vegyük sorba, mit is hozhatunk haza Székelyföldről! Elsősorban azt a tényt kell meghonosítanunk a Magyar Szövetség választóiban és választottjaiban, hogy ahogyan Székelyföld, úgy Felvidék is létezik. A románok még csak most ízlelgetik azt, hogy az erdélyi, azon belül a székelyföldi magyarság képes együtt szavazni, ezáltal a mérleg nyelve lenni Romániában. Ilyen mutatványra pedig nálunk is égető szükség volna. De ahhoz, hogy a felvidéki magyar választók a régi MKP erejét megidézve ismét a mérleg nyelve legyen, ezáltal pedig a szlovák pártok számára is egy olyan partner, akinek a kegyét keresniük kell, ahhoz először is az urnáknál kell erőt demonstrálni. Nyilván pokolian nehéz munka lesz a hagyományosan alacson választói hajlandóságot mutató felvidéki magyarokat rávenni a választásra, pláne úgy, hogy a párt által kijelölt irányvonalat kövektve voksoljon, de nem lehetetlen a feladat. 

Amennyiben ez sikerülne, úgy szinte rögtön az RMDSZ pozíciójában találná magát a Magyar Szövetség, 

nem kellene házalnia egy-egy ötlettel a szlovák pártoknál, hanem válogathatna az ajánlatok között. 

Nyilván egyéni ízlés kérdése, hogy ezt hogyan értékeli a választópolgár, ám tetszik vagy sem, az edélyi magyar pártok közül egyedül RMDSZ tud eredményeket felmutatni országos szintű kérdésekben. 

Persze ha ez megtörténne, egyből jönne a legszánalmasabb apróhirdető portál királycsinálója az „én ÉN előre megmondtam” dumájával. Igazából már hónapok óta ezt teszi, azt a hazugságot terjesztve, hogy Gubík László a Most-Híd 2.0-t építi, ami a) ordas nagy hazugság, b) a legelemibb szintű politikai hozzáértés hiánya, c) a+b. Először is: Bugár Béláék pártja egy vegyespárt volt, ami azt jelenti (csak hogy a gyengébb felfogásúak is megértsék), hogy a Most-Hídban a képlékeny magyar identitású politikusok mellett szlovákok is voltak bőséggel, így nem meglepő, hogy a magyarság igényeire nem feltétlenül voltak fogékonyak, ami a Magyar Szövetségről még véletlenül sem mondható el. Szándékosan ilyet állítani meg szánalmas hazugság.

Másfelől Gubík László a pártjával abban a kényelmes helyzetben van, hogy senkinek sem az elkötelezettje, ugyanúgy le tud ülni tárgyalni Robert Ficoval, ahogyan a KDH, a Slovensko, vagy esetleg a Republika vezetőivel. 

Mára már csak a legelvakultabb, egyszersmind a világban zajló politikai folyamatokra legkevésbé fogékonyak vélik úgy, hogy politikai törésvonalak ideológiák mentén húzódnak.

Jól példázza ezt Orbán Viktor és Robert Fico egymásra találása, akiket véletlenül sem lehetne ugyanabba az ideológiai skatulyába helyezni, ellenben ugyanazon ügyek mentén mégis egy akolba terelődtek. 

Amiatt rettegni, hogy a Magyar Szövetség Gubík László vezetésével progresszív irányba fordul meg egyenesen nevetséges! Aki csak pár szót is váltott valaha is a MaSzövi elnökével, az pontosan tisztában van Gubík nemzeti elkötelezettségével és konzervatív világlátásával. Minden más, ismétlem önmagamat, szánalmas hazugság.

Székelyföld üzenete tehát kettős: a magyarság egységes fellépése komoly politikai erőt képvisel, ehhez viszont a célok és az ahhoz elvezető utak megfelelő kommunikációjára van szükség. Ezt az elmúlt fél év tapasztalatai alapján új szintre emelte a Magyar Szövetség. Anélkül, hogy bárkit is bántani akarnék, a korábbi év(tized)ek gyakorlatával ellentétben a magyar párt folyamatosan kommunikál a választóival és a sajtóval. A közösségi médiában szinte pár óránként kapunk valamilyen infót arról, hogy mit csinálnak, mit gondolnak, merre járnak a párt vezetői. Utóbbit szintén kiemelném, hiszen Gubík László „kampánycsend” idején is többet járja az országot, többet nyilvánul meg, láttatja magát és osztja meg az üzenetét, mint a korábbi elnökök kampány idején! A vezetésbe bekerült fiatalabb politikusokat e téren szintén dícséret illeti.

Az meg már csak hab a tortán, hogy a korábbi gyakorlattal ellentétben nem kell napokat várni egy-egy (semmitmondó) reakcióra, hanem rögtön megkapjuk a Magyar Szövetség álláspontját a legölönfélébb ügyek, történések kapcsán

A másik fontos tanulság pedig az, amit az RMDSZ politikai értelemben vett sikeréből levonhatunk. Noha rengeteg kritikát kapnak, egyszersmind eredményeket is csak akkor tudnak elérni, ha kormányon vannak, ahol tudják hallatni a hangjukat, ahol a koalíciós parterekkel szemben alkalmazni tudják a „zsarolási potenciáljukat”. És itt fontos kiemelnünk, hogy a Magyar Szövetség nem egy Most-Híd. Állítson bármit is az apróhirdető baklazsánzsurnaliszta, a Magyar Szövetség a tisztújítás útó különösen ügyel arra, hogy tisztán fogalmazzon, hogy nyílt lapokkal játsszon. Nincsenek harmadik szavak és harmadik tagmondatok. A felvidéki magyarság megmaradása és lehetőség szerint felvirágoztatása a párt vezetőségének célja. Azt pedig a parlamenben, lehetőség szerint kormánypozícióból tudja elérni. 

De ehhez először is erőt kell mutatni. Noha arányaiban messze kevesebben vagyunk, mint az erdélyi magyarság, még mindig elég erős közösség vagyunk ahhoz, hogy a szavazatainkkal választásokat dönthessünk el. Nem véletlen, hogy a szlovák pártok kirakatmagyarjai próbálják elszipkázni a magyar szavazatokat. Ha a szlovák pártokra voksolókat sikerülne visszacsábítani a Magyar Szövetséghez, illetve a passzív választókat elvinni az urnákhoz, egy merőben más helyzet állna elő Szlovákiában, ami kétsé kívül az ország hasznára vállna. Székelyföld mellé akkor odaállhatna Felvidék is, bizonyítva a régi bölcsességet: egységben az erő.