MAGYAR KÁRTYA

Szeptember végén 2024. aug. 28.

Tisztújítást tart a Magyar Szövetség szeptember végén.

Hogy a kongresszusi meghallgatások és szavazás után is fognak-e nyílni Petőfi kedvenc kerti virágai a felvidéki völgyekben, vagy elhervadnak úgy, mintha valamilyen titkos féreg foga rágná őket, most még nem tudni.

Nagy felhozatal nincs, és a nyári kánikulában megáporodott csend mindinkább ijesztően hangos.

E költői képzavar után, akár abba is lehetne hagyni e cikk írását, hiszen tulajdonképpen el is mondtam mindent, amit erről tudni lehet.

Nemcsak az információk, de még a dezinformációk sem nyújtanak semmiféle kiindulópontot, ami azért arra jó, hogy ne keveredjünk, legalább önmagunkkal, szöges ellentétbe.

Persze azt azért el kell mondani, hogy a három legutóbbi, bukott választás után (melyet sikerként értékelt az országos elnökség az elnökkel az élén) a nyár, és abban is a negyven fokos, rekkenő hőség hónapjai az egyetlen olyan időszak az évben, mely nemcsak politika viták, munka, ne adj Isten politikai tézisek és jövőkép megfogalmazására (és ebbe beletartozik a kisebbségi, vagy nemzeti közösségi politizálás is) alkalmatlan , de egy valamirevaló tisztújító kongresszus előkészítésére is.

Ha ezt egy kisebbségi párt országos elnöksége nem tudja, az elnökkel az élen, nemcsak a politikai pályán való ténfergésre teljesen alkalmatlanok, de arra is, hogy egy ilyen fontos kérdésben döntsenek.

Az, hogy a felvidéki politika a béka segge alatt van, már nem takargatható tovább, és minden egyes titkolózással eltelt nap nemcsak a helyzetünkön, de a jövőnkön is olyan lyukat üt, mint a használt hűtőgépek kiengedett freongáza a sztratoszférán.

Ez a Mekk Eleket is megszégyenítő építkezés, döntés, mely teljességgel csak az elnök megválasztásának a személyéhez köti az esetleges megújulás lehetőségét, nemcsak rossz irány, de rossz ló is, melyről majd előbb vagy utóbb kiderül, hogy hiába vakmerő, ha merő vak.

Közben Csáky Pál, az MKP egykori elnöke is megszólalt, hogy a párt elkövetkező országos elnökségét egy felvidéki, húsz főből, szuperelmékből és zsenikből (ez valószínűleg a női kvóta beteljesedése) álló csapatnak kellene alkotnia. Hogy miért húsz, azt senki sem tudja. Talán a spártai háromszázak példája segítette őt ennek a kiötlésében. Sajnos, azok is elbuktak. Semmi kétség azonban, hogy ennyi zseni van is a Felvidéken. A kérdés csak az, hogy eddig, ha vannak, hol bujkáltak?

Rossz nyelvek szerint Chuck Norrist is felkérték az országos elnökségbe, de nem vállalta.

Az azonban bizonyos, félreértve a tréfát, ha nem tudunk erős politikai programot, használható terveket, józan, az egyszerű embereknek is érthető irányt mutatni a párt tagsága, de legfőképpen a minden kudarc ellenére is még megmaradt hűséges szavazói felé, akkor úgy járunk, mint a benőtt gömöri legelőkön a juhnyájak pásztor nélkül. Egy akolba szorított, kitörésre képtelen tömeg leszünk, és meg ne haragudjon senki, de jöhet ide egy JFK (John Fitzgerald Kennedy) is elnöknek, ugyanaz lesz a vége, mintha nem tettünk volna semmit.

Vajon miért kell ilyen „vészesen gyorsan“ új elnököt választani, amikor is annyi időnk lenne az elkövetkező, választásoktól mentes években még erre, mint vaknak a virrasztásra, vagy mint a Napunknak a megvilágosodásra, azt nem tudom.

Minden esetre, amit tudni lehet az az, hogy már két jelölt van az elnöki posztra, Gubík László és Becse Norbert személyében.

Forró elnök úr, még melegen tartja a krumplit a sütőben, nem mintha bárki is lerágná a körmét izgalmában a bejelentésére várva.

(Ha ez eddig a választók számára titok volt - ezen írás közzététele után már nem lesz az - szerk.)

E két jelöltről annyit, hogy Gubík Lászlónak már olvastam, és ismerem is a véleményét, hogyan szeretné rendbe tenni, összeterelni a szétszaladt ménest. Fiatalos lendület, tiszta, érthető és értelmezhető program, világos (és nem Világis) poitikai irány. Munkásságát figyelve, nem is tehet másképpen.

Becse Norbertet sem szeretném megbántani, de azt azért - eddigi munkáját figyelve - el kell mondanom, hogy az nemcsak az elmúlt három választási buktához járult hozzá alaposan, komáromi járási elnökként a komáromi régió közönyének megtartásával, hanem az előtte lévő választási kudarcokhoz is, amivel felírta a nevét a kéménybe fekete betűkkel. Ha ezt az utat szeretné követni, mert egyenlőre mást még nem tudunk az elképzeléseiről, akkor ezzel legalább akkora sikere lesz, mint a naszvadi alapiskola élén.

A helyzet tehát nem reménytelen, de legalább katasztrofális. De már ez is több, mint ami most van.

A felfelé indulás lehetősége benne van. Kérdés, kinyílnak-e még a kerti virágok szeptember végén, vagy meghagyjuk őket Mindenszentekre, nagyjaink sírjára, akik már csak az égi kávéházakból szoríthatnak nekünk a józanság, és a politikai tisztánlátásunk megtartása érdekében.