A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Analitikai sütik

Remarketing Facebook

Remarketing Google

Beállítások kezelése Elfogadás
Buddy moss

Szerda esti blues: Buddy Moss - In The Evening 2022. dec. 14.

A bluesra hajlamosak vagyunk egységes stílusirányzatként tekinteni, pedig nagyobbat nem is tévedhetnénk, hiszen ahány vidéke van az Egyesült Államoknak, annyiféleképpen tekintettek a zenére is, hiszen a más-más vérmérsékletű embereket leginkább csak a zene szeretete kötötte össze. Ismerkedjünk hát meg a piedmont blues-zal és annak legnagyobb alakjábal, Buddy Moss-szal.

Eugene „Buddy” Moss 1914. január 16-án született Georgia állam Jewell városában egy tizenkétgyermekes mezőgazdasági idénymunkával foglalkozó családban. Születési idejét azért kezeljük fenntartással, hiszen egyes források szerint 1906-ban látta meg a napvilágot. Buddy már nagyon korán megismerkedett a szájharmonikával, aminek gyorsan mesterévé vált. Saját bevallása szerint senki sem volt rá hatással vagy tanította játszani, egyszerűen csak hallgatta, hogyan játszanak mások, és a különféle hangzásokból alakította ki a saját zenei világát.

A család 1918-ban Atlantába költözött, Moss ott került Curley Weaver és Robert „Barbecue Bob” Hicks társaságába, akik rögtön elkezdtek együtt zenélni a fiatal tehetséggel. Buddy még csak 16 éves volt, amikor a két idősebb társa elintézte az első lemezfelvételt 1930 decemberében, amikor négy, ma már klasszikusnak számító szerzeményt rögzítettek. 1933-bal Moss áttért a harmonikáról a gitárra, első saját lemeze is ebben az évben jelent meg, Hicks halála következtében Fred McMullennel kiegészülve. 

A következő pár év szép sikereket hozott Moss számára, aki hol harmonikán, hol gitáron játszott és énekelt, ezen időszak alatt további kislemezdalokat is rögzített, ám 1936-ban letartóztatták és hat évre börtönbe zárták, miután megpróbálta lelőni a feleségét. 

A börtönből szabadulva, a második világháború után élte másodvirágzását a blues, így Buddy Mosst is újra felfedezte a közönség, és hiába volt hivatkozási alap, Mosst elkerülte a a figyelem, hiszen kezdett népszerűvé válni az elektronikus blues, így az akusztikus előadók kissé háttérbe szorultak.

Moss így áttette székhelyét New Yorkból Virginia és Észak-Karolina államba, ám civil munkát is vállalnia kellett. Dolgozott dohányfarmon, vezetett teherautót, de még liftkezelő is volt a következő 20 évben.

A visszatérés egy korábbi kolléga, Josh White 1964-es atlantai koncertjét követően jött el. Az öltözőben White rábeszélte Mosst, hogy újra próbálkozzon meg a zenéléssel. A koncertek zajos sikert arattak és több felvétel is készült az elkövetkező években, melyek közül ugyan több is akadt, melyet nem jelentett meg a kiadója, csupán Moss halála után, ami 1984. október 19-én következett be.

Buddy Moss ekkora már jobbára elfeledett zenésznek számított, annak ellenére, hogy a piedmont blues stílus egyik megalkotója volt.

Munkásságát egy nagylemez (Atlanta Blues Legend, 1967) és 9 válogatáslemez őrzi.

Röviden beszélnünk kell még a piedmont bluesról is, ami voltaképpen a dél-keleti partvidék stílusváltozatának is tekinthető. A hagyományos delta bluestó abban tér el, hogy a gitárt ujjakkal pengették, ritmusát a mély E húr játékára érkező magasabb húrok szinkópája képezi, így ragtime-ra emléketető lüktetése lesz. A piedmont blues fénykora az 1930-1950-es évek közé tehető, területileg pedig a Virgina és Georgia államok alkotta tengely környékén volt népszerű.