ZSÍR

Szerda esti blues: John Lee Hooker - Boom Boom 2022. máj. 25.

Újra itt van kedvec szerdai rovatunk! Ma egy igazán különleges muzsikust mutatok be Önöknek, akinek zenéje bár egyszerűnek tűnik, a felszín alatt annál fifikásabb technikát fedezhet fel a váj fülű hallgató.

John Lee Hooker 1917-ben született a Mississippi állambeli Clarksdale közelében egy babtista prédikátor tizenegyedik gyermeként (bár meg kell jegyeznünk, hogy 1912, 1915, 1917, 1920 és 1923 is megjelenik a születési éveként a különféle forrásokban). Miután a szülők 1921-ben elváltak, és az anyja feleségül ment egy helyi blues énekeshez, aki megismertette a tehetséges fiúval az egy akkordos bluesgitározás alapjait (ami nagy mértékben eltért a delta bluestól), már nem volt számára visszaút. 

John 14 éves korában megszökött otthonról és többé már nem is találkozott édesanyjával és nevelőapjával (édesapja 1923-ban meghalt). Hooker a harmincas években a Tennessee-beli Memphisben élt és dolgozott, majd a másosik világháború idején Detroitban telepedett le, ahol gyári munkásként és a blueskocsmák állandó előadójaként keltett kisebb feltűnést. Az autógyártás fővárosának munkásnegyedében élt a hatvanas évek derekáig.

Itt fedezték fel tehetségét és készítette el első demo felvételét 1948-ban. Első kislemeze, a Boogie Chillen egymilliónál is több példányban kelt el. Megjegyzendő, hogy ez az egyik legelső elektromos gitárral felvett hangzóanyag volt.

John Lee Hooker volt az, aki a hatvanas évek elején „felfedezte” az azóta irodalmi Nobel-díjas Bob Dylant.

Hooker karrierje innetől meredeken ívelt felfelé. 2001-ben bekövetkezett haláláig száznál is több nagylemezt készített, öt Grammy-díjat nyert, beiktatták a Blues és a Rock And Roll Hírességek csarnokába is, két dala (Boogie Chillen, Boom Boom) szerepel az 500 dal, amely megváltoztatta a Rock and Roll-t listán, a Rolling Stone magazin 2011-es, Minden idők legjobb gitárosainak listáján a 35. helyre rangsorolta.

Miért is olyan különleges John Lee Hooker? Zenéjében egyesül a delta blues érzésvilága, némi folk és egy teljesen egyedi techikai apparátus. Enyhén dadogós, inkább szavalás, mint éneklés mellé csapongó ritmusgitározás párosul, mégpedig két szólamban. Igazi technikai bravúr!