ZSÍR

Szerda esti blues: Slim Harpo - Baby Scratch My Back 2023. aug. 2.

Ma este ismét egy különleges előadóval ismerkedünk meg, rajta keresztül pedig a blues egy olyan alfajával, mely számunkra elsőre egy kissé idegennek hathat, ám ha jobban odafigyelünk rá, akkor már a születőben lévő rock and rollt is meghallhatjuk benne. Irány a mocsár!

James Isaac Moore, vagy ahogy a zenei világ megismerte, Slim Harpo 1924. január 11-én született a louisianai Lobdellben családja elsőszülött gyermekeként. James a szülei korai halála után már az 1930-as évek vége felé dolgozni kényszerült. A blues-zal már az 1940-es években kapcsolatba került, legnagyobb példaképe Jimmy Reed volt. A zenélést Baton Rouge kocsmáiban kezdte, ekkoriban Harmonica Slim néven lépett a színpadra a mostohatestvérével, a gitároslegenda Lightnin' Slimmel. 

Harpo Slim profi zenei karrierje meglehetősen későn, csupán 1957. márciusában indult, amikor Jay Miller felfigyelt a tehetségére és leigazolta az Excello Recordshoz. Ekkor változtatta meg a nevét Harmonica Slimről Slim Harpora, mivel egy másik Harmonica Slim is kezdett befutni ekkoriban. 

Harpo első kislemezei a Nashville-i székhelyű kiadó által jelentek meg 1957-ben és egész szép sikereket értek el a környező államokban, ám az országos siker ekkor még elkerülte, csupán 1961-ben fért fel a Rainin' in My Heart című dala a Billboard R&B listájának 17. helyére. Innentől fogva viszonylagos ismertségre tett szert.

Érdemes megjegyzenünk, hogy Harpo sosem vált teljes állású zenésszé a szó hagyományos értelmében, a pénzét egy teherszállító cégbe fektette, viszont folyamatosan koncertezett, hogy az anyagi gondokon felül tudjon emelkedni. 

Ha volt fordulópont Slim Harpo életében, az 1964-hez volt köthető, amikor a dalait kiadták az Egyesült Királyságban is, ahol a szárnyait bontogató rockzenekarok repertoárjában tűntek fel. A The Moody Blues együttes egyenesen Slim egyik dala után vette fel a nevét. 

1966-ban aratta a legnagyobb sikerét az eredetileg instrumentálisnak írt Baby Scratch My Back-kel, melynek az énekes verzióját hallgathatjuk ma meg. A dal Harpo szerint amolyan rock and rollos kísérlet volt. 1968-ban ismét bekerült a zenekarába Lightnin' Slim, akivel ekkor már jobbára rocker közönség előtt léptek fel. 

A sors iróniája, hogy a korszak „legtisztább”, tehát józan életet élő bluesmanje 20 nappal a 46. születésnapját követően, 1970. január 31-én szívroham következtében elhunyt. Egy európai turné és lemezfelvétel várt rá. És minden korábbinál nagyobb siker. Annyit még érdemes megemlítenünk, hogy a dalai jelentős részét a feleségével, Lovelle Moore-ral közösen írta, ám a hölgy sosem lett feltüntetve dalszerzőként. 

És mit is hallhatunk pontosan, amikor a gitáros-harmonikás-énekes Slim Harpo által fémjelzett swamp bluest, vagyis mocsár bluest hallunk? A legegyszerűbben megfogalmazva Louisiana hangját. Kicsit összetettebb válasszal élve az 1950-es években létrejött stílust, amit a visszafogottabb tempó és kevésbé virtuóz szájharmonika-játék jellemez, mint a Chicago bluest. Noha ez a blues egyszerűbb válfajának tűnik, koránt sem az, hiszen gazdag és erőteljes gitárjáték, illetve ritmusvariációk jellemzik, amiben a rock and roll egyik legközelebbi forrására ismerhetünk.