ZSÍR

Szerda esti blues: T-Bone Walker: Stormy Monday 2022. szept. 21.

T-Bone Walker a múlt század egyik kiemelkedő, már kissé elfeldett bluesmuzsikusa, aki a west coast blues, vagyis a nyugati parti blues egyik legjellegzetesebb figurája volt.

Aaron Thibeaux Walker Texasban született Linden városban fekete és cherokee szülők gyerkekeként 1910. május 28-án. Szülei szintén zenészek voltak, hagnszeren játszani a nevelőapja tanította, így ismerkedett meg a gitár, a bendzsó, az ukulele, a mandolin, a zongora és a hegedű használatával.

Walker már tizenötéves korában a texasi blues-élet ismert alakja volt, már ekkor szerződéses muzsikusként élt.

Első felvételét 1929-ben készítette el a Columbia Recordsnál. 1935-ben feleségével és három gyermekével Los Angelesbe költözött, ahol Les Hite orchestrájának taha lett. Ezt egy Chicago-i kitérő követte, majd visszatért az angyalok városába, ahol olyan zzenészekkel lépett színpadra, mint Louis Armstrong és Lionel Hampton. A neves jazzmuzsikusokkal kötött barátsága a zenéjére is rányomta a bélyegét, de erről majd picit később.

Az 1950-es években több lemeze is megjelent változatos stílusokban, a 60-as években megtörni látszott a karrierje, ám továbbra is készített újabb albumokat.

Walker karrierjének a végére egy 1974-ben bekövetkezett stroke vetett véget, majd a következő évben egy újabb stroke miatt el is hunyt.

T-Bone Walker örökségét nehéz nem meglátni, hiszen olyan legendás muzsikusokra volt felbecsülhetetetlen hatással, mint Chuck Berry, aki a legnagyobb hatásának nevezte, de B.B. King, aki T-Bonet az elektromos gitározás céljából Földre szállt Jézusnak titulálta, vagy Jimi Hendrix, aki Walkertől csente el a foggal gitározás látványos trükkjét.

Walker 32 önálló albumot adott ki és négy másik zenekar, zenész lemezén szerepelt. 1971-ben Grammy-díjjal tüntették ki.

T-Bone Walker több blues alműfajnak is úttörője volt, mint a jump blues, ami a blues felgyorsított verziója, fúvósokkal kiegészítve, illetve a mai dalunkat is megalapozó west coast blues, ami erősen merít a jazzből, különösen a zongoraszőnyeg csilingelésében és a jazzes gitárfutamokban. 

Sajnos megfelelő élő felvételt nem találtam a T-Bone-tól, így ma érjük be „csak” a zenével.