ZSÍR

Szerda esti blues: Taj Mahal - Queen Bee 2022. júl. 6.

Taj Mahal egy igazán formabontó, a bluest újradefiniáló, annak határiait rendkívüli módon tágító zenész, aki a tájainkon nem igazán ismert, ám munkássága megkerülhetetlen a műfajban.

Az idén 80 éves Taj Mahal 1942 májusában született New York Harlem negyedében, ám a Masaschusetts-i Springfieldben nőtt fel. Édesanyja a helyi gospelkórusban énekelt, édesapja pedig afro-karibi jazz zenekarban játszott zongoristaként, így olyan neves jazz muzsikusok is megfordultak az otthonukban, mint például Ella Fitzgerald. A fiatal Henry St. Claire Fredericks Jr. tehát először a jazz iránt kezdett érdeklődni.

Henry csupán 11 éves volt, amikor megölték az apját, és két évvel később a nevelőapja gitárján próbálgatja a szárnyait, az akkori szomszéduktól véve az első leckéket. Művésznevét, amit 1959-1961 körül kezdett használni egy Mahatma Ghandiról szóló álma ihlette.

1964-ben Kalifornáiba költözött, onnan datálódik a zenei karrierje is. Kezdetben blues rock előadókkal lépett fel, ekkoriban Howlin' Wolf, Buddy Guy, Lightnin' Hopkins és Muddy Waters oldalán is feltűnt.

A hetvenes években jelennek meg zenéjében a karibi, a raggae, a ska és a jazz elemek, majd a nyolcvanas évektől a hawaii zene hatása is megjelenik, zenéje mégis leginkább akusztikus bluesnak nevezhető. Gitáron, harmonikán, bendzsón, zongorán és még számtalan más hangszeren játszik.

Taj Mahal eddig 30 stúdiólemezt adott ki, emellett 30 egyéb albumon szerepelt. 10 alkalommal jelölték Grammy-díjra, amiből hármat meg is szerzett.