ZSÍR

Szerda esti blues: ZZ Top - Blue Jean Blues 2023. febr. 15.

Habár a ZZ Top úgy él a köztudatban, hogy ők azok a fura, nagy szakálú fickók, akik diszkós ritmusra játszák a boogiet, a zenekar munkásságát a kezdetektől fogva átitatja a blues. 

A texasi zenekart 1969-ben alapította Billy Gibbons énekes-gitáros. A banda klasszikus felálása a következő évben alakult ki Dusty Hill basszusgitáros és Frank Beard dobos csatlakozásával, és változatlan is maradt egészen Hill 2021-ben bekövetkezett haláláig.

A ZZ Top első lemeze pont ezzel a címmel (ZZ Top's First Album) 1971-ben jelent meg. Az album nem korbácsolt fel különösebb hullámokat, ám már ezen is tetten érhetőek a zenekar stílusjegyei: a boogie-s ritmus, a blues-os gitár és Billy Gibbons karcos éneke. 

A következő években érkező lemezek (Rio Grande Mud, Tres Hombres, Fandango!) már meghozták a zenekar számára a széleseb körű ismertséget, ám az igazi mainstream sikert az 1981-es El Loco lemezzel elindult stílusváltás hozta el, melyen a szintetizátorok és a dobgép segítségével színesítették az összképet. Ekkoriban már a ma ismert imidzsükkel (hosszú szakál, fekete napszemüveg) jelentek meg a rajongóik előtt. A legnagyobb sikereiket az Eliminator (1983) és az Afterburner (1985) albumokkal aratták, melyek dalait sűrű rotációban játszotta az akkoriban indult MTV is. 

A zenekar kísérletezőkedve kitartott a következő dekádban is, ahogy a sikerek is, különösen, hogy 1992-től ismét a gitároké lett a főszerep a dalokban. Dusty Hill 2021-ben bekövetkezett halálát követően korábbi gitártechnikusa, Elwood Francis vette át a legendás bőgős szerepét, maga is szakál növesztésébe kezdett, hogy ne törje meg a zenekar legendás imidzsét.

A ZZ Topot 2004-ben iktatták be a Rock And Roll Hírességek csarnokába. A zenekar eddig 15 lemezt adott ki, legutóbb 2012-ben, és 50 millió lemezt adott el, szerepeltek a Vissza a jövőbe című film harmadik részében, 1997-ben felléptek a 31. Super Bowl félidejében a Blues Brothers-zel és James Brownnal.

Mai dalunk az 1975-ben megjelent Fandango! című lemezről való. Az album érdekessége, hogy az A oldalon élő, míg a B oldalon stúdiófelvételek szerepelnek. A lemez az USA-ban a Billboard 200-as listán a 10. helyig kúszott, félmillió példány talált belőle gazdára. 

Bár a ZZ Top blues rock muzsikája nem reformálta meg a műfajt, az 1980-as években folytatott kísérleteik kikövezték az utat az olyan manapság divatos hibrid műfajok számára, mint amilyen az electro swing. Mindazonáltal a ZZ Top kiváló hallgatnivaló egy hosszú kocsikázáshoz vagy bármilyen más alkalomra. Ha lehet hinni a pletykáknak, hamarosan egy új nagylemezen mutatják meg a világnak, milyen is a tökös blues rock.

Nyitókép: wikipedia