LESZ, LESZ, LESZ

Szerelmem, Erdély! 2025. szept. 18.

Rengeteg szívmelengető emlék és élmény jut eszembe, amikor valamilyen úton-módon szó esik Erdélyről.

Az első utam, amikor megláttam a gyönyörű tájat, a mérhetetlenül kedves magyar emberek körében elfelejtettem minden bút és bánatot.

Úgy éreztem magam, a Mennyország kapuját léptem át. Sajnos, már két évben sem volt módom eljutni oda, ahová leginkább vágynék, de örömmel tölti el szívemet-lelkemet egyaránt, hogy megboldogult édesanyám, valamint a barátnőm társaságában is eltölthettem ott pár gyönyörű napot.

Na, és Wass Albert, a másik “szerelmem”. Amikor Marosvécsen szakadó esőben a csoporttal elénekeltük a Magyar- és a Székely himnuszt. Még most is beleborzongom.

A zseniális írófejedelem szinte összes alkotását elolvastam. Ahogyan megjelenítette a gondolatait: azt az erősséget. Művei beszippantanak: más a levegő illata, az erdő zsibongása, a tűz melege vagy a víz íze. Ha vele tartasz, ott leszel, és átélsz minden jót és rosszat, ami megtörtént a magyarsággal. Hihetetlen szókincs: mindent papírra vetett betűnek súlya és tartalma van.

Nem csak az én szívügyem Erdély, hanem akadnak nálam sokkal nagyobb spílerek, mondjuk Rékasi Károly színművész, aki a nyáron átvehette a Tiszteletbeli Székely címet. Az elismerést azok az anyaországi személyek kaphatják meg, akik tevékenységükkel jelentős mértékben hozzájárulnak a nemzetépítéshez és a székelyföldi magyarság támogatásához.

Rékasit nem kell bemutatni: főleg a Wass Albert-estekkel járja a Kárpát-medencét. Egy ízben már sikerült diktafonvégre kapnom. Nem csalódtam benne sem.

“Az idén tavasszal kapott Erdélyi Magyar Örökség Díja elismeréssel együtt a cím, hogy Tiszteletbeli Székely lehetek hihetetlen magasságba emelte a lelkem. A káprázatos, igazán tiszteletre méltó értékekkel bíró hős nép arra érdemesnek tart, hogy közéjük tartozhassam. Megtörtént a csoda!”-fogalmazott a remek színművész.

Nyitókép: FB