MAGYAR KÁRTYA

Szevasz Ravasz! 2023. jan. 7.

„Harminc éves Szlovákia és vele együtt a szlovákiai magyarság is“ – adta hírül fizetett hirdetésben Ravasz Ábel újévi világ- és nemváltótámogató liberális agytröszt az észbukon. A kommentelők kedvesen, családias hangulatban, viszont kívántak neki és anyjának is, szlovákul és magyarul is, boldog és „heppi nyújírt“.

A jókívánságok között a lónak egyes alkatrészei is felmerültek, gondolom az állaltbarátok részéről. A szlovákiai magyar pürroszi kulturális autománia mostohaapja (amiből csak a baráti ideológiai körénekvolt busás haszna) ravaszan azt képzelte, hogy a reggeli kávé mellett majd mindenki jól elolvassa az agyömléseit, amit az agresszív lovákia magyarul is író és olvasó szárnyasbetét platformjának alsó fiókjából hirdet.

Az elején hadd szögezzem le – csak hogy világos legyen –,

mi soha nem voltunk és leszünk szlovákiai magyarok,

mert ahogyan ez az ország sem a népakaratból jött létre, úgy mi sem a saját akaratunkból lettünk ennek a műállamnak vagy jogelődjének a polgárai. Ezt legfejlebb a Stockholm-szindrómás sleppje és fészekalja gondolhatja így.

Mi, az itt élő nemzeti közösség, az egyetemes magyar nemzet részei vagyunk,

melyhez nem kötelező tartozni azoknak, akik nem érzik ezt, s akik fölött ideiglenesen tologatták a nagyhatalmak a határokat a megkérdezésünk nélkül. Azokat a határokat, tetszik tudni, politológós úr, amelyek csak akkor nem tologathatók és nem érvényesek, ha azokat az oroszok vagy a globalista elit ellenében mások tologatják, és nem az ANTANT világurai kényük-kedvük szerint.

Mert ugye mit is mondott a szlovák külügyminiszter? Hogy soha nem ismernek el (mármint Szlovákia) olyan határokat (lásd Donbasz, Kelet-Ukrajna) melyek háború által lettek kikényszerítve vagy annektálva. Ennél nagyobb barmot, aki a saját államának létrejöttét is megkérdőjelezi egy ilyen kijelentéssel, még a vízhordó szamár se hordott a hátán, de még az anyaföld sem.

Ahhoz, hogy mi politikailag sikeres közösség leszünk vagy sem, az ilyen ravasz rókának, akinek még a szlovmagy olvasztótégely Most-Híd sem irányoz eléggé gyors asszimilálódást elő, nem sok köze lehet a szivárványszínű idióták között ehhez, mert azok biztosan nem ezért fognak dolgozni. Foltozd csak nyugodtan a zoknijaidat, meg tüntess a vasúti modellek és a csillárimádók törvényes házassága mellett, mert 

az a terepasztalod, ahol a globaista zsoldos pénz mozgat titeket, mint az ólomkatonákat a tizedes, meg a többiek.

A Szlovákiában „fakuló“ magyar kártya bizonyítványaként pedig felhozni azt a tényt, hogy a fasiszta Kotleba Krasznahorkaváralján magyarul is köszöntötte az ott rá kíváncsi szimpatizánsokat egy politikai kampánygyűlésen, pont annyira hiteles példa, mint Zuzana Čaputová nevű ügyeletes Soros-ügynök „keszenem szípem“-e, a választási kampányában, majd ezt követően sorozatos arculköpésünk, ha éppen kedvtelésből megtagadja az aláírását a minket érintő törvényekre, amikor a pozitív diszkrininció legkisebb mértékét is felfedezni véli bennük az irányunkban.

Ez olyan piripócsi „lasztvegaszi” vagy „leszvigaszi” prolikocsma minősége, alias Mathias Belo módra. Az pedig, hogy a felvidéki magyarok a Most-Híd megalakulásával szakítottak volna Budapesttől való függőségükkel – amit én inkább egy határon túlra szakadt nemzeti közösség természetes kötődéseként definiálnék az anyaországhoz – (mert csak a nemzetárulók függenek mindig valakitől ) az egyszerűen nem igaz, mert a Most-Híd szavazói, még 2010 után is kevesebben voltak, mint a saját nemzeti politikát képviselő MKP. És ezek tények, még az ilyen adomány díszelnökök számára is, ha kicsit beletúrja magát a statisztikák rejtélyeibe, és nem a Füles rejtvényújságban keresi azokat.

Igaz, nagyot mondani vagy hazudni egyszerűbb, 

mert a tényekhez való ragaszkodás nem liberális erősség, és nem teszi lehetővé az ilyen fajta félkommunista (vagy tán egészen az) okoskodást. És hogy a 2020-as Most-Híd bukás kudarc volt-e vagy a felvidéki magyarságnak adott újabb lehetőség az önálló, és nem a titkosszolgálat által irányított politizálásra, azt a közeljövő megmutatja. Az az evolóciós és politikai zsákutca, melyet a globalista homokozópárt, a Spolu és hasonszőrű csicskásai képviselnek, s mely ugyan kétségkívül jövedelmezőbb zsoldot biztosít egyeseknek, mint a nemzeti alapokon nyugvó, önálló politika, mely csak magára számíthat, s mely

most inkább belesimul a fetrengő nyugati politikai elit vályújába, hosszú távon bizonyosan a nemzeti közösségek teljes felszámolásához vezet, és abban érdekelt.

Egy ilyen párt szolgájaként okoskodni a mi kárunkra még egy kommunista utód szennylapban is nyomdafesték pazarlásnak minősül, és esetleg a Napunk árnyékéban hűsölő dollármédia buborékhordalékát erősíti, szolgálja, semmint egy nemzeti közosség megmaradását. A cikk egyetlen pozitívuma a pont, az utolsó mondat végén és a megállapítás egyben, hogy minden jó, ha van vége, vagy vége van.

A Szövetség pedig hálaadó miséket írathat valamennyi felvidéki templomban, hogy idejekorán sikerült megszabadulnia ilyen negyedosztályú liberális okostojástól.

Nyitókép: ma7