CSAK A KEZÉT FIGYELD!

Szibéria elfoglalásáról delirált Kijev a Wagner-lázadás árnyékában 2023. jún. 26.

Kijev nedves álmainak se szeri, se száma, ám a péntek-szombati Wagner-lázadás hatására a legvadabb álmaikat is világgá böfögték.

Mint egy falat kenyér, úgy hiányzott Kijevnek a Wagner keltette káosz. A nagy dérrel-dúrral beharangozott Nagy Ellentámadás úgy akadt el, ahogy elkezdődött, még azt is letagadta volna Zelenszkij, hogy valamiféle támadásra készültek, csak ne égjen jobban (az eddigieknél  is jobban) a képe a számtalan hazugság után. Úgyhogy elérkezett a pillanat, amikor végre begyújthatták a rakétáikat – szó szerint is. Persze Prigozsin lázadása komoly pofon Moszkva számára, hiszen a haderő legütőképesebb részét veszítették el az oroszok, így

legfeljebb már csak a makrancos hölgyként viselkedő, a háborúba be-becsatlakozó szeszélyes csecsen hadurakra számíthatnak. 

A helyzetet megpróbálta Kijev kihasználni, megsokszorozták a támadásaikat, különösen a májusban elveszített Bahmut környékére összpontosítva, ám számottevő eredményt nem tudnak felmutatni.

Mindenesetre a propagandagépezetnek kimondottan kapóra jött a Prigozsinék lázadása,

meg is jelent az ukrán sajtóban annyi kárörvendő és Oroszországot becsmérlő írás, nem különben a csatolt nyugati független-objektív baráti sajtóban. És ahogy az lenni szokott, ismét túltolták a biciklit. A Kárpát Hír figyelt fel az rbc.ua oldalon megjelent írásra, ami azt feszegeti, hogy Oroszország területén több millió ukrán él, így egészen Szibériáig történelmileg Ukrajnát megillető területek találhatók, amiket naná, hogy el kell foglalni.

A zavaros érvrendszerű írás szerzője úgy véli, hogy a mai Oroszország egyes területei a történelmi Kijevi Rusz részét képezték, és azokat ukránok népesítették be. A történelmi valóság azonban az, hogy a Ruszt varégok, vagyis a mai svédek ősei alapították miután leigázták a törzsi szinten élő szlávokat. A helyi lakosságtól eleinte elkülönültek a varégok, csak később olvadtak be a népességbe. 

A Rusz lakossága csak részben szláv volt, ám az etnogenézis lezajlása előtti népcsoport volt, tehát semmiképp sem lehetett ukrán; illetve jelentős finnugor és kisebb mértékben balti népesség alkotta. 

Ilyen alapon akár az észtek vagy a litvánok is igényt formálhatnának Oroszország bizonyos területeire 

Az 1989-es népszámlálás során olyan adatok láttak napvilágot, hogy Oroszország területén mintegy 4,4 millió ukrán él. A számok mára jelentősen változhattak, lévén a Szovjetunió széthullása után nagyobb tömegek vándoroltak Ukrajnába. 2002-ben a számuk 2,9 millió, 2010-ben pedig már csupán 1,9 millió volt, ami az Oroszország lakosságának 1,35%-át jelenti. És noha az olyan nagyvárosok, mint Moszkva vagy épp Szentpétervár vonzzák a nyelvileg is alig eltérő közegbe kerülő ukránokat, nincs min csodálkozni, hogy a Szovjetunió széthullását követően még mindig közel kétmillió ukrán lakja a világ legnagyobb területű államát. 

Érdemes megemlítenünk, hogy 

az ukrán vezetés követekzetesen tagadja Oroszország létét, az ország hivatalos neve helyett a Moszkóvia kifejezést használják, hogy ezzel is cáfolják, a keleti szomszédjuknak bármi köze, pláne jogfolytonossága lenne az egykori Kijevi Russzal, 

hiába nevezik Russia-nak, vagyis Rusznak Oroszországot a világon.

Na persze ahogy a Wagner-lázadás hamvába halt, úgy az Oroszország széteséséről szőtt álmokból is fel kellett ébredniük Kijevben, noha kétségtelen, hogy a rendszer sérülékenységének eddig még sohasem tapasztalt jeleit láthatta a világ. 

Mindenesetre Kijev máris újabb verbális támadásba kezdett, azzal vádolva Moszkvát, hogy fel fogják robbantani a zaporizsjai atomerőművet. Érvelésük ismét megmosolyogtató. A „hírszerzésük” ugyanis arról számolt be, hogy az oroszok elaknásították az atomerőmű környékét. Nem tudom, hogy az olvasóink hogy vannak vele, de a háborút csak elméleti síkon ismerő átlagemberként az elaknásítás épp egy objektum megvédésének szándékát sejteti, semmint a felrobbantását. Már csak a feleslegesen kihelyezett robbanóeszközök ilyetén elpazarlása okán is. 

Az elmúlt lassan másfél év alatt többször azon kaptuk Kijevet, hogy pofátlanul hazudozott sajátosan értelemzi a valóságot, így nem lennék meglepve, ha a kahkovkai erőműhöz hasonló „baleset” érné Európa legnagyobb atomerőművét is, amit aztán ráfognának az oroszokra. Legalábbis már most elkezdték a világ közvéleményének ilyen irányú befolyásolását.

A hétvégi események új mederbe terelték a háborút. Oroszország egy pillanatra megingott, amit Ukrajna elmeháborodott módon, a még ki sem vívott győzelemtől megrészegülve használt volna ki, egészen Szibériáig megszállta volna ellenségét. Aztán megint jött a valóságmozdony, ami épp az alagút közepén gázolta el a kék-sárga zászlót lobogtató, zöld pulóveres színészbojtárt.