ZSÍR

Szijjártó Péter Pozsonyban sem feledkezett el a felvidéki magyarságról 2025. márc. 8.

Pozsonyban találkozott csütörtökön a két külügyminiszter, Szijjártó Péter és Juraj Blanár. A hivatalos látogatása mellett, ahogy mindig, úgy most is talált időt a felvidéki magyarságra, csütörtökön a Ma7 médiacsaládnak adott egy közel fél órás interjút a legtöbbet dolgozó külügyminiszter.   

Kolek Zsolttal, a hetilap egyik főszerkesztőjével közös beszélgetésük során több témát is érintettek, mint például a magyar-amerikai kapcsolatok jövőjét, valamint a világpolitika történelmi fordulatait. Mikor zárulhat le a szomszédunkban zajló háború, és milyen perspektívák sejlenek fel Európa számára?  

Melyek azok az új realitások, amelyek most a világban mutatkoznak? Indokolt-e történelmi fordulatról beszélni?

Igen, indokolt történelmi fordulatról beszélni. Az elmúlt néhány évtizedben lerövidült azoknak az időszakoknak a hossza, amelyek már történelmi távlatnak minősülnek. Gondoljunk bele, hogy az elmúlt 15 évben mennyi esemény befolyásolta a történelem folyását. Finanszírozási válság, migrációs hullám, világjárvány, háború Európában. Ezért nem túlzás új világpolitikai berendezkedésről beszélni. 

A történelmi jellegű változást az hozta el, hogy a nyugati világ új vezetőt kapott. Donald Trump migrációellenes, családpárti, békepárti, woke-ideológiának hadat üzenő politikai vezető. Eddig mindennek az ellentéte volt az elődje. Ez megváltoztatta a realitásokat a háború szempontjából is. 

A háborúpárti csoportnak a legnagyobb ereje átkerült a másik oldalra, a béke oldalára. Már csak a legelvetemültebbek támogatják a háborút. Az amerikaiak pénze és fegyvere nélkül nem lehet Ukrajna számára pozitív irányba fordítani a háború kimenetelét.

Az új helyzetet még maga Zelenszkij sem tudta feldolgozni, ezt láthattuk a Fehér Házban múlt héten. Donald Trump a zárt ajtók mögött és a nyilvánosság előtt is ugyanazt mondja. Európában az a tapasztalatom, hogy ilyenből nagyon kevés van. 

Milyen új perspektívát nyit meg ez a magyar-amerikai kapcsolatokban?

Találkoztam már az új külügyminiszterrel és a pénzügyminiszterrel is. Ez kettővel több, mint a Biden-kormány ideje alatt. Innen indulunk. 

A Miniszterelnök Úr és Donald Trump beszélnek egymással, ez a világ természetes dolgává vált. Az előző vezetés Magyarországra ellenségként tekintett, ellenségesen viszonyult hozzánk. Nem külső okok miatt, hiszen szövetségesek vagyunk a világ legnagyobb katonai védelmi szövetségében, hanem belső okok miatt. Mi konzervatív-patrióták vagyunk, a Biden kormányzat szélsőségesen liberális, woke-ideológiát követő kormányzat volt, amely a külpolitikai stratégiájának középpontjába a másik országok belügyeibe történő beavatkozást tette. 

Destabilizálni akarták azokat a kormányokat, amelyek nem az ő politikai irányukat követik.  Ez most nekünk egy felszabaduló erő, egy felfrissülés, hogy az Egyesült Államoknak is olyan kormányzata van, amely ezt a patrióta politikát folytatja.

El is zárták a pénzcsapokat a beavatkozásra épülő politikai stratégia elől, és napirendre vették azokat az ügyeket, amelyek nekünk fontosak. Mik fontosak nekünk?

Újra legyen kettősadóztatást elkerülő megállapodás a két ország között, hogy újra egyszerűbb legyen beutazási engedélyhez jutni, hogy azok a szankciós intézkedések, melyeket a Biden-kormány politikai bosszú miatt hozott meg, azok maradjanak az ajtón kívül, és így tovább. 

Az ENSZ-ben az Egyesült Államok békehatározatát támogattuk, nem az Unió háborús határozatát. 

Tágabb a mozgásterünk a külpolitikában. Ez gazdasági eredményekben is látszódik. Amióta Trump hivatalba lépett, azóta a magyar beruházást ösztönzés történetének egyik legnagyobb beruházását jelenthettük be, és egy ipari együttműködési megállapodást is aláírtunk. 

Mikor lesz béke a szomszédunkban, hogyan látja a békefolyamat esélyeit?

Ami számomra a legfontosabb volt Marco Rubio, külügyminiszterrel való találkozásom során, hogy a béke iránti elkötelezettsége az amerikai kormányzatnak 100%-os és kikezdhetetlen. A békefolyamatot, melyet Trump indított azzal, hogy az oroszokkal közvetlen tárgyalásokat kezdett, ezt a békefolyamatot Brüsszel, Európa gáncsolja.

Ez azonban nem téríti el az amerikaiakat a békefolyamatok végrehajtásában. Nekünk ennél jobb hír nem is születhetett volna. 

Nyilvánvalóan nincs garancia a tárgyalások sikerességére. Az viszont biztos, hogy ha nem próbáljuk meg őket, akkor biztosan nem lesz semmiféle siker. Nem lepődtem meg azon, ami az Ovális irodában történt a Trump-Zelenszkij találkozón. 

Zelenszkij elnök úgy érkezett Washingtonba, ahogyan Brüsszelbe szokott. Mintha a partner függene tőle, és nem az ő országának a létezése függene a partnertől. Amikor Zelenszkij jön az Európai Uniós tanácsülésekre, akkor nem kér, hanem követel, és úgy állítják be az egészet, mintha mi függenénk tőlük. 

Ilyen dolgok hangoznak el, hogy az Ukrajnának adott pénzügyi támogatás a legjobb befektetés a saját védelmünkbe. Meghogy az Ukrajna hadserege annyira erős, és nagy, hogy majd az megvédi Európát, és mi ezért legyünk hálásak. 

Teljesen a valóságtól elrugaszkodott kijelentések születnek meg, és követelnek. És közben megy a dorgálás is, hogy sokkal gyorsabban kellett volna. Az, hogy köszönjük, az nagyon ritkán hangzik el. Ezt kifogásolták most az amerikai vezetők. 

Ott ült egy elnök, amelyik országa több százmilliárd dollárnyi segítséget kapott, ott ült annak az országnak a vezetője amelyik hogyha nem kapott volna az amerikaiaktól pénzt meg fegyvert, akkor már valószínűleg nem ülhetett volna ott ő sem személyesen, az országa pedig egy teljesen más állapotban lenne, mint amilyenben most van. És még akkor sem az volt a lényeg, hogy megköszönje, vagy megértse, hogy az amerikaiak hogyan akarják a jövőben ezt csinálni, hanem ott követelőzött hogy mi hogyan legyen. 

Na, most ez ott már nem megy. Ez Brüsszelben elmegy, mert ott elnézik neki, ott rajtunk kívül ez senkinek nem furcsa. Azt gondolta, hogy ez így lesz Washingtonban is. Hát, nem így lett. A robogó valóság megérkezett a második számú vágányra, ő meg ott állt a peronon. 

A teljes interjút ITT tudják megnézni.