ITT A PIROS, HOL A PIROS

Szlovákia számíthat a NATO-ra 2023. jún. 6.

Csodás hazánk, Szlovákia méltán büszke az eredményeire. Mármint arra a kevésre. Azt már ritkábban hangsúlyozza a honi média, hogy az ország védelmi képességei kapcsán a kontinens leginpotensebb államai között kullog.

Jól jön ilyen helyzetben a NATO támogatása: az országban állomásozó amerikai rendfentartók katonák, jól jönnek a szövetségesek repülőgépei, ha már a sajátjaikat átadták az ukránoknak úttorlasznak, újak pedig nincsenek.

Nem véletlen, hogy Szlovákia veszélyeztetve érzi magát. 

Elég csak az oroszellenes provokációkra, Brüsszel minden agymenésének elvtelen, eszetlen megszavazására, a teljes védelmi eszközeink Ukrajnának való átpasszolására gondolnunk.

Kisebb probléma ez utóbbi, hiszen az egykori repülőgépek, helikopterek és tankok, a légvédelmi rendszerek is alsó hangon harminc éve elavultnak számítanak, így érdemi kölönbség nem lépett fel a jóemberkedés következtében.

Sokkal veszélyesebb volt viszont a Heger-, majd jelen pillanatokban az Ódor-kormány morálharcos ukránimádata, aminek következtében

felrajzolták az ország térképére a célkeresztet az olyan szakembörök, mint Jarosalv Utálomamagyarokat Very Big Naď és Rastislav Akkutorbánfóbia Hápháp Káčer.

Szlovákia rövid, ám dicstelen története során mindig másra bízta a katonai tevékenységet. A történelmi mítosszal ellentéteben 1848-49 során cseh és morva zsoldosok indultak a magyarok ellen, az első világháborút követően szintén a csehekre bízták a honfoglalást. A prágai tavasz leverése idején eszükbe nem jutott fegyvert ragadni, a kilencvenes években pedig a legvéresszájúbb borovicskagőzben pácolt elmék idején csak szóban mertek beülni a tankokba és megindulni Budapešť felé. 

Azóta meg itt a NATO, akihez dörgölőzhetnek, akinek az óvó ölelésében elbújhatnak. 

Jól teszi tehát Szlovákia, hogy bízik a NATO-ban. Mást nem is tehet. Önerőből katonailag ugyanis értelmezhetetlen ez az ország. Mondjuk sok más szempontból is.

Nyitókép: TASR