ITT A PIROS, HOL A PIROS

Szlovéniával is összeköti a gázhálózatát Magyarország 2026. márc. 19.

Szlovákia után Szlovéniával is összeköti földgázszállítási rendszerét Magyarország, a hivatalos kommunikáció szokás szerint három kulcsszót ismételt meg: ellátásbiztonság, diverzifikáció, szuverenitás. Jól hangzik. 

A két ország között tervezett interkonnektor két éven belül épülhet meg, és évente mintegy 440 millió köbméter földgáz szállítására lesz képes mindkét irányba . Papíron ez egy klasszikus win-win helyzet: Magyarország új forrásokhoz férhet hozzá, Szlovénia pedig erősíti regionális szerepét.

Az európai energiapiac ma nem gazdasági, hanem politikai terep. A nyomás huzamosabb ideje egyértelmű: kevesebb orosz gáz, több „diverzifikált” forrás kell. Csakhogy 

ezek a források jellemzően drágábbak, és gyakran ugyanúgy geopolitikai függőséget jelentenek – csak épp más szereplőktől.

A magyar kormány maga is utalt rá, hogy miközben Brüsszel csökkenteni akarja az orosz importot, a szükséges alternatív infrastruktúrához nem biztosít elegendő pénzügyi támogatást. Nem mondja ki, de ezt üzeni: oldjátok meg és a számlát is ti fizessétek.

A szlovén kapcsolat egyik legnagyobb ígérete, hogy Magyarország elérheti az olasz gázpiacot is . Ez elsőre jól hangzik, hiszen az újabb útvonal több lehetőséget jelent.

Csakhogy Európa egészében egyre többen figyelmeztetnek: már a következő években is komoly gázhiány alakulhat ki. És 

ha nincs elég gáz, akkor teljesen mindegy, hány vezetéken nem érkezik.

Másképp fogalmazva: nem az a kérdés, honnan jön a gáz – hanem az, hogy lesz-e egyáltalán. A világban zajló események pillanatnyilag a fosszilis üzemanyagok nélküli éveket vetítik előre.

A magyar–szlovén projekt ötlete nem légüres térben születik. A térségben mindenki épít, hogy csak a legközelebbi példát hozzuk, ott vannak Horvátország LNG-terminálhoz kapcsolódó vezetékei, új regionális összeköttetések, kapacitásbővítések.

Ez azonban nem együttműködés, hanem verseny. Ki lesz az, aki hozzáfér a szűkös erőforrásokhoz? Ki tudja továbbadni – drágábban?

És itt válik igazán érdekessé a történet: a sok vezeték nem feltétlenül több biztonságot jelent, hanem sokszor csak több közvetítőt. A magyar–szlovén gázösszeköttetés tehát önmagában nem rossz ötlet. Sőt, bizonyos szempontból logikus lépés.

Ám ez továbbra sem megoldás a problémára, hanem alkalmazkodás hozzá.

Alkalmazkodás egy olyan európai energiapolitikához, amelyben a politikai döntések gyakran megelőzik a gazdasági racionalitást. Ahol a „függetlenség” jelszava alatt új függőségek épülnek ki, azok is ideológiai alapon. Tudják, van a jó gáz/olaj és a háborús bűnös gáz/olaj.

Innen szép nyerni!