ZSÍR

Szombat esti láz: Alice In Chains - Down In a Hole 2024. júl. 6.

Ha létezik tragikus sorsú, jobb sorsra érdemes rockzenész, akkor az minden bizonnyal az amerikai Seattle-ből származó Layne Staley, az Alice In Chains énekese, aki 2002. áprílisában bekövetkezett halála ellenére is minden idők egyik legzseniálisabb rocktorkaként vonult be a történelembe. 

A grunge többi nagyágyújánál messze metalosabb hanzású Alice In Chains 1987-ben jött létre a borongós időjárásáról ismert Seattleben, ahol gyorsan összeállt a Layne Staley (ének), Jerry Cantrell (gitár), Mike Starr (basszusgitár), Sean Kinney (dob) felállás. A zenekar demojára lecsapott a Columbia Records, náluk jelent meg a zenekar első EP-je, a három számos We Die Young, aminek címadója pillanatok alatt kedvelt slágere lett a rockrádióknak. 

A zenekar első nagylemeze, a Facelift 1990. augusztus 28-án jelent meg. A korong nem volt instant siker, az első hat hónapban csupán 40 000 példány talált belőle gazdára, de aztán az MTV műsorra tűzte a Man In The Box videóját, és az eladások egyből megtízszereződtek. Staley énekteljesítményét még Grammy-díjra is jelölték 1992-ben. A Faceliften már ereje teljében hallhatjuk az Alice In Chainst, minden jellegzetességével együtt, beleértve Staley és Cantrell egymást kiegészítő énekét. 

Nem kis meglepetésre a folytatás egy akusztikus EP, a Sap volt 1992-ben, ami szintén kiválóan sikeredett, be is aranyozódott az USA-ban, félmillió példány kelt el belőle. 

Ugyanebben az évben érkezett a zenekar csúcsalkotásának tartott Dirt címet viselő nagylemez, ami még az év véggéig platinastátuszt ért el (azóta ez megötszöröződött, ötmillió eladott példány felett jár a korong), szerették a rajongók és a kritikusok is. A lemezről öt dalt is kiadtak kislemezen, utolsóként épp a mai dalunkat, a depressziós Down In The Holet. A lemez szövegeinek zömét Layne heroinfüggősége ihlette. A hatalmas siker mellé kemény drogozás is érkezett, ami Mike Starr zenekarból való távozását jelentette. A helyére Ozzy Osbourne mellől érkezett egy másik Mike, Inez, aki gyorsan megtalálta a hangút az új társaivel.

A következő lemez előtt megjelent 1994-ben a hétszámos, jobbára akusztikus-félakusztikus Jar Of Flies című EP. A kiváló dalokat felvonultató korong a Billboard-lista első helyéig jutott. Sajnos Layne Staley drogfüggősége egyre nagyobb méreteket öltött, így 1994 nyarán még a Metallicával közös turnét is kénytelenek voltak lemondani. A követekző évre azonban összekapta magát, és néhány seattlei zenészcimborával összerántották minden idők egyik legzseniálisabb lemezét, a Mad Season egyetlen korongját, amit majd egy másik alkalommal idézünk meg, de elöljáróban annyit elárulhatok róla, hogy minden pillanata maga a nagybetűs ZENE.

Az Alice In Chains 1995. novemberében adta ki a zenekar nevét viselő korongot, kissé visszakanyarodtak az első lemezt is jellemző heavy metalos stílusjegyekhez. A korong a maga idejében nem volt túl népszerű, mára azonban már kimondottan látszanak az erényei. Sajnos Staley állapota nem tette lehetővé a lemez megturnéztatását, ami vélhetően az eladásokra is rányomta a bélyegét. 

1996-ban viszont sikerült egy MTV Unplugged koncertlemezt összehozni, ami a heroinfüggő énekes hattyúdalának is beillik. A sokszor elcsukló hangú Laynet a gitáros Jerry Cantrell segítette ki sokszor. Ezt követően a zenekar visszavonult, de nem oszlott fel. 1998-ban megjelent egy gyűjteményes kiadás Music Bank címmel, 48 dallal, köztük két új nótával, ám 2002. április 20-án minden remény elszállt arra, hogy az Alice In Chains folytassa addigi diadalútját, hiszen akkor találták meg Layne holttestét az otthonában, aki akkor már két hete halott volt. 

Sokan ekkor már eltemették az Alice In Chainst, ám Cantrell 2006-ban egy jótékonysági koncertre összerántotta a zenekart, az énekesi poszton a Pantera énekesével, Phil Anselmoval, Ann Wilsonnal, illetve a később véglegesített William DuVallal. 

DuVall olyannyira bevállt, hogy 2009. szeptemberében az ő énekével jelent meg a Black Gives Way To Blue című korong, ami minden idők egyik legnagyobb visszatérése volt, hiszen egy pótolhatatlan frontember helyén kellett helyt állnia. Sokan egy lyukas garast sem adtak volna érte, ám DuVall minden kételkedő hangra rácáfolt remek teljesítményével. A folytatásban 2013-ban érkezett a The Devil Put Dinosaurs Here és 2018-ban a Rainier Fog, mind csupa kiváló dalt tartalmazó korong volt, amelyek simán megjelenhettek volna Staleyvel is a mikrofon mögött.

Az Alice In Chains a kilencvenes évek első felének meghatározó zenekara volt, akik egy kiváló, de a démonaival megküzdeni képtelen énekessel értek fel a csúcsra, hogy onnan nagyot zuhanjanak. Ám a történethez az is hozzátartozik, hogy keveseknek sikerült úgy felállniuk ebből, hogy közben nem veszítették el az arcukat. Az Alice In Chains ilyen.