ZSÍR

Szombat esti láz: Audioslave - Like A Stone 2025. márc. 29.

Vannak zenekarok, amelyek egyszerűen képtelenek (voltak) hibázni – ilyen a mai írásom tárgya, az Audioslave is. A kétezres évek elején üstökösként berobbant supergroup három zsigeri rocklemezt tett le az asztalra, hogy aztán hatalmas űrt hagyjon maga után.

Az Audioslave története, mint oly sok esetben, egy másik együttes széthullásával kezdődött. Na jó, igazából két zenekar széthullásával. A rap metalos Rage Against The Machine-t 2000 októberében elhagyta Zack de la Rocha rapper, és a megmaradt három tag, Tom Morello gitáros, Tim Commenford basszeros és Brad Wilk dobos rögtön bele is vetette magát az új énekes megtalálásába, immáron csak Rage néven (nem keverendő össze a német power metal együttessel). Több énekes kipróbálása után végül húztak egy merészet, a producerük javaslatára az akkor szintén parkolópályán pihenő Soundgarden énekesével, a zseniális torkú Chris Cornellel is tettek egy próbát, és a kémia annyira jól működött, hogy két és fél hét alatt 21 dalt írtak közösen, amit 2001 májusában rögzítettek is.

Ám hiába a kémia a zenei téren, ha az emberi oldalt ilyen egyéniségek képviselik: még a lemez megjelenése előtt fel is oszlott a zenekar, ám a problémákat végül sikerült megoldaniuk (melyek saját elmondásuk szerint a zenekaron kívülről érkeztek), és végül 2002 szeptemberében meg is jelent a zenekar nevét viselő korong. A lemez vegyes kritikákat kapott, ám az Egyesült Államokban elment belőle 3 millió, világszerte pedig összesen 5 millió példány. A zene pedig minden volt az ezredforduló után, csak nem trendi: a hetvenes évek ős-heavy metalja, leginkább a Led Zeppelin és a Black Sabbath stílusa keveredett a kortárs rockzenével. A recept annyira jó volt, hogy végül a Rock Hard magazin a 281. helyre rangsorolta a Minden idők 500 legjobb rock és metal lemeze listáján. A korongról öt kislemezt adtak ki, egymást váltották a vérbő rockhimnuszok és a szomorkás lírák. Kaptak is két Grammy-jelölés. Mindezt megfejelte Morello emberfeletti gitárjátéka és Cornell mindenki mástól magasabb ligában játszó hangja.

A folytatásra már 2003-ban elkezdtek gyúrni. Az Out of Exile 2005-ben jelent meg, némileg letisztultabb hangzással, ami a Billboard első helyén nyitott, a kritika is kegyesebb volt hozzá az elődjénél. Míg az első korongról sokan úgy vélték, érezhető, hogy két külön banda tagjainak közös projektje szól a hangfalakból, addig a második korong már egy egységes zenekar képét mutatja, akik rátaláltak a saját hangjukra. Persze sokan épp azt kritizálták, hogy kevésbé csapongó a kettes Audioslave korong. A jó listás helyezések ellenére az eladások eléggé visszaestek (bár az egymillió lemezt simán átlépték az USA-ban), bár ez inkább kortünet, hiszen ekkora az internet térhódításának köszönhetően megváltoztak már a zenehallgatási szokások. 

A zenekar hattyúdala szinte a semmiből érkezett 2006-ban. A dalokat csupán hat hét alatt vették fel, Chris Cornell saját bevallása szerint első alkalommal énekelt fel egy lemezt teljesen józanul, ami meg is hallatszott a bombasztikus végeredményen. A zene természetes evolúciójának köszönhetően a dalok még rockosabbak lettek, de a Rage Against The Machine örökségeként felfogható funkos hatások is erősebbek, mint korábban bármikor. A sikeres turnék, filmes és videójátékos szereplések ellenére 2007-ben Cornell bejelentette, hogy szünteletetni szeretné az Audoslave-et, hogy a szólókarrierjére koncentráljon, így február 15-én kiszállt a bandából. Pedig a korong minden volt, csak épp rossz nem! Több első és második helyezés a listákon, aranylemez státusz az USA-ban, Kanadában, az Egyesült Királyságban, bitang erős dalok, támogató kritika, ám az emberi kapcsolatok megromlása véget vetett a 21. század első évtizedének legjobb zenekrának.

A hangszeres trió persze kapott egy komoly, sok-sok nullás csekket a Rage Against The Machine újbóli összeborulásáért, Chris Cornell pedig sikeresen tért vissza a Soundgarden élére, szóval igazából minden darabja helyére került a kirakósnak, de a három sorlemezzel a zenekart megszerető rajongók továbbra is várták az Audioslave újjáalakulását. Erre először 2014-ben került sor Morello egyik szólókoncertjén Seattleben, ahol Cornellel előadtak néhány dalt az Audoslave repertoárjából. A tényleges összeborulásra 2017. január 17-en, a Donald Trump beiktatása elleni tiltakozóakció keretén belül került sor. Ezt követően a tagok további koncerteket helyeztek kilátásba, ám május 18-án holtan találták Chris Cornellt egy Detroit-i hotel szobájában, így végleg pont került a Audioslave története mögé.

Sok zenekar büszke lenne arra az örökségre, amit az Audioslave három nagylemezen összehozott, mi, zeneszeretők pedig legyünk hálásak ezért a múlt felé kacsintgató, de még húsz év távlatából is modern, teljesen kortársnak ható, tehát örökérvényű muzsikáért. 

Mai dalunk az első korong zseniális, önelemző szomorkodása, a Like A Stone.