A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Analitikai sütik

Remarketing Facebook

Remarketing Google

Beállítások kezelése Elfogadás
Deep purple mark v

Szombat esti láz: Deep Purple - King Of Dreams 2022. júl. 16.

Tíz évvel ezelőtt ezen a napon lépett át az Égi Zenekarba John Lord, a brit Deep Purple legendás billentyűse. Ebből az alkalomból ma leporoljuk a zenekar sokat vitatott ötödik felállásának első lemezét.

A Slaves And Masters közel sem tekinthető a brit hard rockerek csúcsalkotásának. Az 1968-ban alakult együttes a tizenharmadik lemezére ráfordulva 1989-ben elveszítette emblematikus énekesét, Ian Gillant, aki végleg megunta a folyamatos vitákat a roppant nehéz természetű gitárossal, Ritchie Blackmore-ral.

A zenekar megkörnyékezte a Survivor énekesét, Jimi Jamisont, Brian Howet és Doug Pinnicket is, végül Blackmore másik zenekara, a Rainbow korábbi énekese, Joe Lynn Turner mellett döntöttek.

Az albumra 9 dal került fel, és a mai dalunk, a King Of Dreams került kislemezre, amihez klipet is forgattak. Az albumra hatással volt a korszakra jellemző aréna rock stílus, amit nem győzött hangsúlyozni a korabeli, zömmel negatív kritika.

Az 1991-ben megjelent lemez tehát nem volt különösebben népszerű, ám a King Of Dreams így is a 6. helyig jutott a Billboard Mainstream Rock listáján. Az albumot különösen John Lord nem kedvelte, miközben az énekes az utolsó jelentős Deep Purple albumnak nevezte. Mindazonáltal az album világkörüli turnéja igazi sikertörténetnem minősült.

Minden adott volt tehát a kedvező folytatáshoz, azonban a dalokat már nem Turner énekelte fel: a zenekar 35. születésnapja alkalmából a kiadó javaslatára visszahozták Ian Gillant a mikrofonok mögé. Vele készült el a folytatás, a The Battle Rages On, mely elődjéhez hasonlóan leginkább fanyalgást váltott ki a rajongókból.

Mindez persze semmit sem von le a King Of Dreams érdemeiből, ami egy kiváló példa a hard rock szélesebb közönséghez való igazításának kísérletére: egy kiváló, tökös, de mégis dallamos rockdal.