ZSÍR

Szombat esti láz: Devin Townsend - Ih ah 2023. jún. 24.

Amikor elmerengtem ennek a sorozatnak az elindításáról, afféle kultúrmisszióként képzeltem el a rovatot, amelyben a széles tömegek előtt nem, vagy csak alig ismert előadók egy-egy dalát veszem majd elő, hogy ezzel is a minőségi zene felé tereljem az olvasóimat. A küldetésem során több kedvencemet is bemutattam már, ám közülük is kiemelkedik a kanadai őrült zseni, Devin Townsend munkássága. 

A mai cikk sok szempontból személyesebb lesz, mint az elődei, hiszen Townsend úr  munkássága hosszú ideje meghatározza a hétköznapjaimat, na meg úgy egészében a zenéhez való viszonyomat. A kapcsolatom vele olyan, mint egy hosszú házasság. Szinte minden rezdülését ismerem, sokszor úgy érzem, már semmi újat nem tud nekem mutatni, de minden egyes megmozdulását érdeklődve figyelem, és időről időre minden figyelmemet csak neki szentelem.

Még a rockzenében bizonytalanul mozgó, csak a heavy metal nagyjai által kitaposott ösvényen bóklászó gimnazista voltam, amikor az egyik jó barátom, a nálam sokkal jártasabb Vendel a kezembe nyomozz egy vörös borítóba csomagolt cd-t azzal a rövid, de sokat sejtető mondattal, hogy „ezt hallgasd meg, értelmes zúzda”. Forgattam a kezemben a lemezt, amin a rejtélyes Strapping Young Lad zenekarnév és lemezcím állt. Kissé bizonytalanul helyeztem beaztán otthon a lejátszóba a korongot, nem is számítottam arra az elsöprő, pusztító muzsikára, amit 10 tételben világra szabadított apokalipszis képében kaptam. Azonban már akkor, a sok százból az első hallgatás során tisztában voltam vele, hogy bizony egy kivételes dalszerzőt volt szerencsém megismerni. Ahogy az lenni szokott, a mélyére ástam Devin Townsend életművének, és szó szerint az egyik ámulatból a másikba estem, ugyanis szép lassan világossá vált, hogy a kanadai gitáros-énekes nem csak pusztítani tud a hangszerével és a torkával, hanem az angyalok kórusát megidézni is.

Devin Garrett Townsend 1972. május 5-én született a kanadai New Westminsterben. Ötévesen bendzsózni, tizenkétévesen gitározni kezdett. Townsend a metalos tinik életét élve különféle amatőr formációkban játszott, egészen 1993-ig, amikor is a gitáristen Steve Vai felkérte, hogy énekeljen az egyébként zseniális Sex & Religion című nagylemezén. Vai talán legpoposabb, legdalközpontúbb albumán olyan nagyságokkal dolgozhatott a pofátlanul fiatal énekes a gitáros mellett, mint a Frank Zappa zenekarából ismerős Terry Bozzio dobos, a James Brown, Joe Cocker, Tina Turner és még sokak zenekarát megjárt T.M. Stevens basszeros és az Alice Cooper bandáját is megjárt Kane Roberts gitáros. Townsend bombaformában énekelte fel a lemezt, bizonytalanságnak a legkisebb jelét sem mutatva, mintha évtizedek óta a mikrofon mögött állt volna. A turné során haverkodott össze a Wildhearts legénységével, akikhez gitárosként is csatlakozott, de egy rövid élető projektben (IR8) is részt vett a Metallica basszeros Jason Newstead és az Exodus dobosa, Tom Hunting társaságában (azóta is fájó pont, hogy a dalokat nem adták ki!).

Miután Vai-jal összerúgta a port, szólópojektbe fogott, amivel mindennél extrémebb zenét igyekezett a világra szabadítani. Ez lett a Strapping Young Lad, mellyel öt igazán pusztító albumot adott ki (Heavy as a Really Heavy Thing - 1995, City - 1997, Strapping Yougn Lad - 2003, Alien - 2005, The New Black - 2006). A banda első lemezét nagyjából egy hét alatt rögzítette, többnyire egyedül, csupán a későbbi harcostárs, Jed Simon segített be néhány dalban, a dobokat pedig dobgéppel rögzítette. A végeredmény önmagáért beszél, már igazi klasszikussá érett, bár Townsend később csupán gyenge próbálkozásnak nevezte. A következő lemezhez Simon mellé Byron Stroud basszerost és egy igazi nagyágyút, Gene Hoglan dobost igazolta le, aki számtalan bandában (Dark Angel, Death, Testament, Dethklok, Fear Factory stb.) méltán érdemelte ki az Atomic Clock (Atomóra) becenevet. 

Az 1997-es City immáron zenekari produkcióban kirobbanó siker lett, ám a hátérben már Devin a progresszív metalos bemutatkozásán dolgozott. Ez volt az Ocean Machine zenekar Biomech című lemeze, mely végül zenekarként nem (Jason Newstedet nem engedte a Metallica), csupán lemezként született meg Devint Townsend neve alatt Ocean Machine: Biomech címmel. A zene kirobbanó volt, igazi érzelmi hullámvasút Townsend jellegzetes zenei megoldásaival, ám sokkal dallamosabb formában, mint azt a SYL lemezein megszokhattuk. Nem mellesleg itt már azon az angyali hangon énekelt, ami annyira különlegessé teszi a kanadai énekest. A képességeit látva még a Judas Priest is meghívta egy meghallgatásra, miután Rob Halford kilépett, ám a munkát végül Tim „Ripper” Owens kapta meg. 1997 végén Townsendnél bipoláris zavart állapítottak meg, ami szolgálhat egyfajta magyarázatként a zenéjében tapasztalható szélsőséges megnyilvánulásokra: a SYL őrülete mellett a szólólemezek nyugalma és szépsége érhető tetten.

1998-ban megjelent az Ocean Machine: Biomech egyenesági folytatása, az Infinity, ami az elődjénél is dalközpontúbbra, poposabb hangzásúra sikeredett. A lemezen musicales felhangokat is meg lehet figyelni. Ezen a lemezen Devin már elhagyta az Ocean Machine nevet, ettől fogva Devin Townsend, Devin Townsend Band vagy Devin Townsend Project néven adott ki lemezeket. 

Az IR8 dalaiból nőtte ki magát a Physicist lemez, ami a SYL-nél is keményebb dalokkal operált, ám az ének nem volt annyira durva, viszont nyugodtan megjelenhetett volna az extrém metalos banda címkéjével is. A lemez ugyan Devin szerint a pályafutása mélypontja volt, még így is köröket vert a korszak lemezeire és bőven vannak rajta jó dalok. A következő lemez fókuszáltabb lett, amolyan szerelmi vallomás szülőhazájának, Kanadának. Ez volt a Terria lemez 2001-ben. A következő évben Townsend feltámasztotta a Strapping Young Ladet, kiadva banda nevét viselő (számomra sorsfordító) lemezt, mellyel a banda először jutott be a Billboard 100-as listájára (a 97. helyre). A lemezzel párhuzamosan Townsend egy másik lemezen is dolgozott, a számomra szintén kiemelkedően fontos Accelerated Evoliton-ön. A két lemez együtt alkot egy teljes egészet: a SYL az érem egyik, az AE pedig a másik, a világos oldala.

Mivel a SYL lemez nem váltotta be Devin reményeit, még extrémebb formában igyekezett megmutatni a zene őrületet a 2004-es Alien lemezen, ami a formáció legtüskésebb korongja lett. A sors iróniája, hogy a banda legismertebb dala, a Love? is ezen a korongon kapott helyet, melyhez az Evil Dead filmeket idéző klipet forgattak. Az album „párja” Synchestra névvel jelent meg a Devin Townsend Band égisze alatt, ami hosszú időre Devin zenei víziójának alapja lett, amilyan pop metalos kiáltvány, rengeteg különféle zenét magába olvasztva, kezdve a folkkal a polkán át a közel-keleti népzenékig. 

Az utolsó Strapping Youg Lad lemezre, a The New Blackre is érezhetően hatással volt a Synchestra felfogása, minden korábbinál dallamosabb hangzású lett. Szintén 2006-ban jelent meg egy felejthető ambient lemez The Hummer címmel, ami a műfaj kedvelői számára bizonyára nagyszerű élményt nyújt, de nagyon nem az én világom a stílus. Annál inkább a következő évben megjelent „rock opera”, mely Ziltoid the Omniscient néven jelent meg. A történet egy földönkívüliről szól, aki azért utazott el a bolygónkra, hogy megkapja az univerzum legnagyobb kincsét, egy bögre tökéletes kávét – máskülönben elpusztítja a Földet. A humor zenei szervezőerővé vált a lemezen, megidézve Frank Zappa szellemét, persze sajátosan Townsend-es körítésben. 

2008 a nagy változások éve lett. Townsend függetlenítette magát a zeneipartól, levágta a jellegzetes rasztáit, felhagyott az alkohollal és a dohányzással és a különféle tudatmódosító szerekkel, melyek korábban szerves részét képezték a dalírási folyamatnak. Két év alatt 60-nál is több dalt írt, melyet négyfelé rendezett és négy lemezen jelentetett meg Devin Townsend Projekt név alatt. A 2009-es Ki megágyazott a többi lemeznek, progresszív- és jazz rockos megoldásai voltak, ugyanabban az évben jelent meg a popos hangzású, mégis súlyos Addicted az angyali hangú Anneke van Giersbergen énekével. 2011-ben jött a sorozat legkeményebb, de egyben legjátékosabb darabja, a Deconstruction és vele együtt az ambientes Ghost lemez. 

Noha eredetileg egy négy lemezes projektről volt szó, végül Devin ugyanebben a felfogásban folytatta tovább a zenélést. 2012-ben megjelent a nagyszabású Epicloud lemez, amelyen ismét Anneke vokálozott és komoly sikereket ért el. A folytatás a Johnny Cash-féle countryt idéző Casualites Of Coll lemez lett, amit a kanadai zenész gyengébb próbálkozásai között tartanak számon, akárcsak a Ghost 2 ambient lemezt is. 

 2014-ben megérkezett Ziltoid második támadása Z2 címmel. A lemez nem hozta az elődje színvonalát, ám így is kiváló album lett. A Devin Townsend Projekt története (egyelőre) 2018-ban zárult le, a popos, szimfonikus Transcendence lemez megjelenését követően. A folytatás hosszú idő óta a legjobban sikerült lemez, a két korongos Empath képében öltött testet, amelyen ismét keveredtek Devin könnyedebb és súlyosabb zenei törekvései. A Covid-járvány idején közösségi finanszírozásból több új zenét is rögzített az őrült zsenink, melyeket Quarantine Project címmel virtuális koncerteken, illetve lemezeken mutatott meg a közönségnek. 

2021 decemberében két lemezt is megjelentetett, a kísérleti The Puzzle és az ambientes Snuggles albumot, melyek az arra fogékonyaknak bizonyára érdekes hallgatnivalóul szolgálnak, ám számomra nem sok élvezetet nyújtottak., ellenben a 2022-ben megjelent Lightworkkal, mely a kanadai zseni talán legvisszafogottabb, lengyugisabb zenéjét tartalmazza, ám valóban megérdemli az alternatív rockra/popra nyitott emberek figyelmét is.

Érdemes kitérnünk még Devin Townsend produceri tevékenységére is. A teljesség igénye nélkül néhány zenekar és lemez, melyek a zseniális meglátásaival születtek meg: 

• Lamb Of God: As the Places Burn (2003)
• Gwar: Beyond Hell (2006)
• Zimmers Hole: Bound By Fire (1997)
• Zimmers Hole: Legion Of Flames (2001)
• Zimmers Hole: When You Were Shouting at the Devil... We Were in League with Satan (2008)
• Bleeding Through: Declaration (2008)
• Darkest Hour: Deliver Us (2007)
• Becoming The Archetype: Dichotomy (2008)
• Soilwork: Natural Born Chaos (2002)
• Stuck Mojo: Pigwalk (1996)
• Stuck Mojo: Violate This (2001)
• Misery Signals: Ultraviolet (2020)
• Darkest Hour: Udiong Ruin (2005)

Ahogy a fentiekből is látszik, Devin Townsend komoly stúdiós szaktekintélynek minősül. A kanadai őrült zseni zenei karrierje során 29 lemezt adott ki, melyek mindegyike megér egy misét, az összessége pedig felér egy komplett zenei utazással. Ha egy lakatlan szigetre csak egy előadó lemezeit vihetném magammal, nagy eséllyel Devin munkássága lenne az.

Néhány évvel ezelőtt a csehországi Brutal Assault fesztiválon egy részeg cseh újságírónak köszönhetően volt szerencsém a színpad széléről végignézni Devin koncertjét, majd egy gyors szelfit készíteni vele és begyűjteni a számomra kincset érő aláírását. Életem egyik legfelemelőbb élménye volt!

Mai dalunk a 2009-es Addicted lemez egyik dala Anneke van Girsbergen csodás énekével. 

Nyitókép: Paul Harries