ZSÍR

Szombat esti láz: Kiss - Jungle 2022. máj. 7.

A Kiss egy intézmény. Kétség sem férhet hozzá, hogy nélkülük egészen más lenne a mai popkultúra, hiszen arcfestéseikkel nem csak legitimálták Amerikában az extrém színpadi viseleteket, de zenéjükkel is felbecsülhetetlen hatással voltak egész generációk zenei ízlésére.

A zenekart 1973-ban alapította Paul Stanley és a magyar származású Gene Simmons és bár rögös úton, de végül felértek a slágerlisták élbolyába, olyan örökzöld dalok által, mint a Detroit Rock City, a Deuce, a Black Diamond, Love Gun, majd a hard rock válaszaként a diszkóra megírták az I Was Made For Loving You-t, ahonnan már nem igazán volt feljebb (a rajongói keménymag szerint inkább lejjebb).

Aztán a nyolcvanas évekre elhagyták az arcfestést, felsfrissítették a stílusukat, rengeteg tagcserén estek át, és időről időre komoly sikereket könyvelhettek el: Lick It Up, Crazy Nights és még egy rakat slágernek köszönhetően.

A Kiss zenéje alapvetően a klasszikus rocktémákra épül, laza, bulizós rock'n'roll dalok és himnuszok, balladák és itt-ott keményebb dalok adták a lemezek gerincét. Időnként persze elkalandoztak a megszokott stílustól, mint például a Music For The Elder lemezen, ami leginkább progresszív rock-ként jellemezhető, vagy a mai dalunk esetében, ami a Carnival Of Souls: The Final Sessions lemezen jelent meg, konkrétan grunge stílusban született.

Érdekes sztori áll a lemez mögött. 

Az 1990-es évek közepén a zenekar menedzsmentje már a klasszikus felállás összegrundolásán dolgozott, miközben a zenekar 1995-96-ban rögzítette története legsötétebb hangzású, legkeményebb lemezét, melyre elvitathatatlan hatással voltak az olyan grunge zenekarok, mint az Alice In Chains vagy a Pearl Jam, de némi Pantera-íz is felfedezhető a dalokon. Mire a lemez 1997-ben megjelent, a lemez java részét megíró Bruce Kulick gitárost és a dobos Eric Carrt szélnek is eresztette a banda.

A maszkos felállás előbb egy MTv akusztikus koncerttel, majd egy gigaturnéval tért vissza, és egyből neki kezdett a „visszatérő” nagylemez, a Psycho Circus elkészítésébe, így az egyébként nagyszerűen sikerült Carnival lemez a feledés homályába veszett – minden erénye ellenére. 

A lemezről csupán egy kislemezdal került ki, mégpedig a mai dalunk, de videót ehhez sem forgattak. Így végzi egy mostohagyermek...

Az album fogadtatása vegyes volt, hiszen sokan a zenekar legérettebb művének tartják, míg mások a zenekar eltévelyedésének. 

A Jungle vokális munkája, de még a gitártémák is elfértek volna bármelyik Alice In Chains lemezre, egyszerűen zseniálisan elkapták az öregek az akkor épp a zenitjén túl kerülő (Kurt Cobain 1994-es halála a mérföldkő) grunge minden stílusjellemzőjét.

Mi azért hallgassuk meg, és ha kedvünk tartja egy érett, minden ízében kimunkált – és jól öregedő – hard rock lemezhez, bátran nyúljunk a Carnival Of Souls-hoz. Nem a bulizós, csajozós Kiss ez, hanem annál sokkal több!