ZSÍR

Szombat esti láz: P.O.D. - Alive 2023. ápr. 29.

A Szentatya látogatása kapcsán úgy gondoltam, valamilyen keresztény rock zenekart illene ma bemutatni az olvasóinknak. Sokáig töprengtem, melyik legyen az: ott van minden keresztény metal zenekarok ősatyja, a Stryper, netán King's X, bár náluk a kereszténység felvállalása finoman szólva is háttérbe szortult, netán az elmúlt évtizedben nagyot futó August Burns Red nevű keresztény metalcore banda. Végül a választásom a húsz évvel ezelőtt, a nu metal felemelkedésén a csúcsra került P.O.D.-re esett. 

A San Diego-i banda története egésze 1992-ig nyúlik vissza, legnagyobb sikereiket az ezredfordulón érték el, amikor a funk és a rap leuralta még a kemény zenei stílusokat is. A nihilizmus és a hedonizmus között őrlődő amerikai fiatalság számára pedig épp a P.O.D. felbukkanása lehetett az a bizonyos korty hűs víz a sivatagban.

A tipikus tinizenekarok útját akkor hagyta el a zenekar, amikor Sonny Sandoval énekes édesanyja halálos beteg lett, majd a fiatal énekes megtért. Ezt követően a zenekar határozottan kiállt a keresztény értékek mellett, leginkább a dalszövegeiben, amik szerencsére elkerülték a dogmatikus megközelítést, sokkal inkább a kor fiataljainak problémáival foglalkoztak, mégpedig úgy, hogy kiutat kínáltak minden bajból. 

A banda első lemeze, a Snuff The Punk 1994-ben jelent meg, a korszak alternatív metal bandáihoz hasonlóan bátran vegyítette a különféle stílusokat, és az akkor világra szabaduló nu metal stílusirányzat egyik prototípusa lett, ráadásul kritikai- és közönségsikernek is örvendhetett. 

A folytatás két év múlva érkezett Brown címmel, folytatva az előző lemez irányvonalát, hiszen nyerő csapaton ne változtass. Miután a zenekar kihotoa a Payable On Death Live koncertlemezt, az Essential Records egy 100 000 dolláros szerződést kínált a zenekarnak, de azt Sandoval azzal utasította el, hogy az Istennek nagyobb tervei vannak a P.O.D.-vel. Végül neki lett igaza, hiszen hamarosan egy igazi gigacég, az Atlantic Records szerződtette a fiatal zenekart.

Az 1999-ben napvilágot látott The Fundamental Elements of Southtown be is váltotta a kiadó reményeit, az USA-ban egészen platina minősítésig menetelt. 

A roppant szerencsétlen időpontban, 2001. szeptember 11-én megjelent Satellite lemez még a korábbi sikereket is felülmúlta, olyan slágerekkel tömték tele az albumot, mint a mai dalunk, az Alive, de ezen hallhatta a közönség a generációs himnusznak is tekinthető Youth Of The Nationt, a céméhez hansolóan robbanékony Boomot, vagy a lemez címadóját. A siker nem is maradt el, csak az Államokban hárommillió, a világ többi részén pedig még négymillió példány ment el a lemezből, az Alive, a Youth Of The Nation és a Portrait dalok pedig Grammy-jelölést kaptak. 

Háromszoros platinalemez státuszával a Satellite és a P.O.D. a keresztény rockzene legsikeresebbjei közé tartozik. 

2003-ban Marcos Curiel gitáros elhagyta a zenekart, a helyére Jason Turby került a Living Sacrifice zenekarból, így a Matrix újratöltve filmhez készülő Sleeping Awake dalt már az új felállás rögzítette. 

A zenekar ötödik lemeze, a Payable On Death 2003-ban jelent meg, a korábbi stílustól némileg eltérően szakítottak a rapcore-os elemekkel, helyette a dallamos metal került előtérbe. Érdekesség, hogy az albumot a borítója miatt az amerikai keresztény könyvesboltok 85%-ból kitiltották. A lemez messze nem lett olyan sikeres, mint az előde, ám rosszabbnak semmiképp sem mondanám, inkább kicsit másnak. Az alig félmilliós eladásaival a zenekar legsikertelenebb lemezének tekinthetjük. 

2006 elején érkezett a Testify, a banda 6. sorlemeze, amin ismét módosult egy kissé a zenei irány, reggea rock-os elemkkel bővítették az eszköztárukat. A lemez szokás szerint pozitív kritikákat kapott, azonban a megváltozott zenehallgatói szokások miatt (letöltések, ugyebár) már csak 210 000 példány kelt el az USA-ban. A zenekar abban az évben elhagyta az Atlantic kiadót, akiktől egy válogatáslemezzel búcsúztak el. 

Az új kiadójuk, az INO Records égisze alatt jött a folytatás, közben Jason Truby épp aznap jelentette be társainak a távozási szándékát, amikor Curiel felhívta korábbi kollégáit, hogy ismét szeretne a banda tagja lenni. 2008-ban jött tehát a When Angels & Serpents Dance, a saját közegükben kimondottan jól fogadták a lemezt, a Billboard 200-as listáján a 9. helyen kezdett 34 000 eladott lemezzel az első héten. 

A következő lemezre sokat kellett várniuk a rajongóknak, csupán 2012-ben érkezett a Murdered Love, ami hosszú ideje a legkedvezőbb kritikákat kapta. 2014-ben jött egy akusztikus lemez SoCal Sessions címmel, 2015-ben a The Awakening, 2018-ban pedig a Circles, aminek címéről Sonny azt mondta, hogy arra utalnak vele, hogy ez egy új kezdetet is jelenthet, de azt is, hogy a kör bezárult, vagyis a zenekar végét. 

Azóta öt év telt el, a zenekar pedig inkább nosztalgiaturnékat csinál a korábbi lemezeikkel, semmint új anyagon dolgozna. Bárhogy is alakul a jövőbe, a Satellite elképesztő sikereit senki sem tudja tőlük elvenni. Igaz, ők maguk sem képesek már megismételni. De így is van ez jól.

A rettentően hosszúra nyúlt cikkem végén pedig bátorítani szeretnék mindenkit, hogy tegyen egy próbát a kétezres évek elejének legintelligensebb nu metal bandájával, csak egy kis nyitottság kell hozzá.