ZSÍR

Szombat esti láz: Stone Temple Pilots - Creep 2023. máj. 27.

A grunge korszaka ma már csak keveseknek mond valamit, ám a kilencvenes évek elején megkerülhetetlen stílusirányzat volt, ami örökre megváltoztatta a rockzenét. Ahogy a stílus úttörői szinte egyik napról a másikra váltak milliós eladásokat produkáló sztárokká, úgy árnyékolta be az életüket a kábítószer, ami aztán sorra szedte is az áldozatokat a színtéren.

A stílusirányzat talán legnagyobb vesztese a San Diegoban 1989-ban alakult Stone Temple Pilots, akik két zseniális énekest is elveszítettek karrierjük során, noha tehetségük, na meg dalaik révén sokkal komolyabb sikerekre voltak hivatotttak.

A zenekart Scott Weiland énekes, Dean DeLeao gitáros, Robert DeLeo basszeros és Eric Ketz alapította. A zenekar eredetieg Mighty Joe Young néven alakult, ám az Atlantic Records-szal kötött szerződést követően megváltoztatták nevüket. A zenekar bemutatkozása 1992-ben jelent meg Core címmel, és hatalmas sikernek bizonyult, csak az Egyesült Államokban 8 millió példányt talált belőle gazdára, és egészen a Billboard 3. helyéig jutott. Négy dalhoz készült videóklip, melyek közül a Plusz az US Mainstream Rock listáján első, a Creep, vagyis a mai dalunk pedig a második helyig kúszott. A kritikusok ugyan nem voltak elragadtatva az anyagtól, még olyan vélemény is elhangzott, hogy csak imitálják a grunge-ot, az embereket ez nem igazán foglalkoztatta.

A hasonló szellemben fogant 1994-es Purple lemezt egy hónap alatt vették fel, az elődjéhez hansolóan színvonalas alkotás lett, és máig 6 millió példányban kelt el az USA-ban, ahol a Billboard lista első helyét megszerezte, Magyarországon pedig a MAHASZ listán a 20. helyet foglalta el (2019-ben).

Az 1995 októberében világra szabadított Tiny Music... Songs from the Vatican Gift Shop gyökeresen más zenét rejtett, mint az elődei. Sokat Kurt Cobain 1994. április 5-én elkövetett öngyilkosságához kötik a grunge végét, és lehet is benne valami, hiszen sok zenekar ezt követően alakította át a zenéjét. A Stone Temple Pilots esetében ez a glam rock és a pszichedelikus rock irányába való elmozdulást jelentette, ráadásul bosa nova elemekben is bővelkedett az új zene. Ám a lemez még így is kitermlet három listavezető kislemezt, valamint elkelt kétmillió példány a korongból.

A zenekar ezek után 1999-ben talált vissza a régi önmagához, amikor kijött a No. 4 címet viselő lemez, ami az első két album megoldásaihoz tért vissza. A hosszú kihagyásnak részben Weiland drogos kalandjai, részben a szólópróbálkozásai is betudhatók. Mindenestre az új lemez ismét megmutatta, hogy vannak még rejtett tartalékai a lesajnált, szebb napokat is látott stílusnak. 

Azonban a következő próbálkozás, a 2001. júniusában megjelent Shangri-La Dee Da komoly bukásnak minősült, noha a kritika szerette. 2003-ban a zenekar a szünet mellett döntött, mindenki más irányban indult el. Scott Weiland a Guns 'n Roses tagjaival rántotta össze a legkomolyabb projektet, a Velvet Revolvert, akikkel két kiváló lemezt is készített.

Végül 2008-ban hozta össze a zene szeretete ismét a Stone Temple Pilotot, 2010-ben kihoztak egy sikeres, a zenekar nevét viselő lemezt, majd Weiland sorozatos drogos botrányai miatt 2013 február 27-én kivágták az énekest a zenekarból. A karakteres hangú éneks pótlására a Linkin Park énekesét, Chester Benningtont kérték fel, aki jó néhány koncertet lenyomott a San Diego-iakkal, ám 2015 novemberében elhagyta a Stone Temple Pilotsot, hogy a Linkin Parkra koncerntrálhasson (ő 2017-ben halt meg). Alig egy hónapra rá holtan találták Scott Weilandot a turnébuszban – kábírószer és gyógyszertúladagolás végzett vele. 

A zenekar ezek után még megpróbálkozott egy új énekessel, akit az interneten keresztül próbáltak megtalálni. A „győztes” egy amerikai X-faktoros, egy Jeff Gutt lett, akivel két lemezt is készítettek (ismét a zenekar nevét viselő korong 2018-ban, illetve 2020-ban a Perdida), melyek közel sem tekinthetők a zenekar csúcsteljesítményének, de azért egész jó hallgatnivalók.

A Stone Temple Pilots megjárta a mennyeket és poklot is jó néhányszor, és ma már csak árnyékai önmaguknak, ám amit az első négy(-ből három) lemezükkel letettek az asztalra, az rocktörténet, amit érdemes ismerni.